Eladták a családi ezüstöt
Olvasom a minap, hogy véget ért a görög válság, pontosabban augusztusban már nem lesz válságban az ország! Merthogy az eurózóna pénzügyminiszterei a napokban megegyeztek arról, milyen feltételek mellett engedik ki Görögországot a nyolc éve tartó segélyprogramból, s amely csak nagyon nagy jóindulattal nevezhető segélyprogramnak.
A pénzügyminiszterek kimondták, a görög államadósság kezelhető, ha az ország folytatja a reformokat, és marad a szigorú költségvetési politika mellett, akkor a jövőben nem lesz szüksége mankókra, piaci alapon is képes lesz finanszírozni az adósságát. Vagyis szabadon felvehet hiteleket és kap is. Igaz, a régi hiteleinek lejárati idejét 10 évvel kitolják.
De mibe került ez a görögöknek? Mármint az a 275 milliárd euró segély, amit az elmúlt nyolc évben kaptak nemzetközi hitelezőiktől, elsősorban német, francia és holland bankoktól. S tekintsünk el attól, hogy ezen a segélyprogramon csak Németország majdnem 3 milliárd eurót keresett. Hiába, nem árt újból és újból tudatosítani: pénz csak pénzből van.
Vagy szigetből. Görögország 6000 szigetéből nagyon sok cserélt gazdát az elmúlt években. Stratégiai jelentőségű vállalatok, regionális repterek, kikötők, közműcégek, a vasúttársaság részvénycsomagjainak egy részét eladták, értékes athéni ingatlanok kerültek idegenek kezébe. És a családi ezüstnek számító kikötők: Pireusz és a szaloniki kikötő sem tiszta görög tulajdon már. 2016‑ban a pireuszi kikötő 67 százaléka kínai kézbe került, de ezzel kínai kézbe került Európa egyik meghatározó kapuja is. Ez a kikötő vezet a szárazföldre, magyarul az Európai Unióba a Belgrádon és Budapesten keresztül tervezett vasútvonalon. Kína piacokat keres és talál az unióban, de ahhoz előbb biztosítja az utat az áru számára tengeren és szárazföldön. Érthető módon nem igazán tetszett ez a görög embereknek, tiltakoztak, sztrájkoltak, az athéni kormányt azonban a megállapodás felé nyomta a nemzetközi hitelezők segélyprogramjában megszabott privatizációs kötelezettség, így végül eladták a családi ezüst egy részét.
Csakhogy ez sem volt elég, kalapács alá került a szaloniki kikötő is. Német–francia–kínai–görög konzorcium lett a 67 százalékos részvénycsomag új tulajdonosa. Nem kell különösebben hangsúlyozni, mivel jár majd az ország kereskedelme szempontjából, hogy elveszítette a legnagyobb kikötőit. Görögország jelentősége csökken, a vevőké nő, s a nem is túl távoli jövőben teljesen átrajzolják majd a kereskedelmi térképeket a tengereken.
Jó lenne tudni, hogyan fogadta a nagy hírt a görög munkás, hogy vége a válságnak. Az, akinek csökkentették a fizetését, gyermeke munkanélküli, idős szüleinek a nyugdíját pedig többször is visszavágták az elmúlt nyolc évben. Mit gondol vajon, kormánya jó üzletet kötött, amikor masszív nemzetközi nyomás alatt eladta a görög nemzeti vagyon gyöngyszemeit? És vajon milyen tempót diktál majd a görög kormány augusztus 20‑a után, amikor hivatalosan is elengedik a kezét, és megteszi az első önálló lépéseket? A családi ezüst általában nagy értékű szellemi vagy fizikai tulajdon, amely értékének nem kis részét éppen a családhoz való kötődése, generációkról generációkra való átörökítése adja, és csak nagy bajban válnak meg tőle. Vagyis a családi ezüst másnak talán nem is olyan fontos és értékes, és nem is vigyáz rá úgy, mint évszázadokon keresztül a görög nemzet.
Az írás a Magyar7 c. hetilap 2018/28.számában jelent meg.
