Egyszerű, mint az egyszeregy
Apu, mi az a népszámlálás? Miért kell megszámolni a népet, ha tudjuk, mennyien voltunk 10 éve, közben kik születtek és kik haltak meg? Csak hozzá kellene adni az egyiket, ki kellene vonni belőle a másikat és kész! Nem tudnak számolni?
Tudod, kisfiam, ilyenkor nemcsak az embereket szokták megszámolni, hanem a házakat, a családok életére, az iskolai végzettségre vonatkozó fontos adatokat is összegyűjtik, és felhasználják a jövőnk tervezésében, a kutatásokban is.
Azt mondja Pisti, hogy azt is megkérdezik, magyarok vagy szlovákok vagyunk-e. Igaz? Miért, nem tudják? Minek az nekik? Pedig tudhatnák, mert a nagypapa és a nagymama is magyar volt, őket már jó sokszor megszámolták. Akkor mi miért lennénk másmilyenek? Hiszen magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk.
Jó is volna, ha minden magyarul beszélő, gondolkodó és álmodó ember magyarnak vallaná magát, és úgy is cselekedne! Gyakran előfordul, hogy a nagyszülők és az unokák már alig értik egymást. Olyan is van, hogy a nagymama töri a szlovák nyelvet, a kisunoka meg a magyart. Ilyenkor valami hiba csúszott a gépezetbe: el sem telik tíz esztendő, és a magyar nagyszülőknek szlovák unokájuk lesz. Látod, ezért nem egyértelmű, hogy a nagyszülők után automatikusan beírandó a nemzetiség. Pedig hidd el, jobban járnánk, többen lennénk.
Én ezt nem értem! Hogyan lesz egy magyarból szlovák? Bántották őt a magyarok, ezért hagyta ott őket?
Jaj, dehogy! Talán csak a szüleik bántották a gyerekeket, amikor nem magyar iskolába íratták őket! Nem tanulhattak magyar népmeséket, verseket, népdalokat, nem ismerték meg a magyar kultúrát, egyre jobban eltávolodtak a magyar gyökereiktől. Tőlünk elmaradnak, ott meg nehezen fogadják be őket. Két nemzet között bicegnek egész életükben. Egyébként én sem értem igazán az egészet…
Ha fáj a gyereknek, hogy nem az anyanyelvén tanul, miért nem szól, miért nem toporzékol? Minden szülő szereti a gyerekét, miért akarnának neki rosszat?
A hatéves gyerek még nem tudja, hogy miért fáj neki az idegen nyelvű iskola, miért nem érzi ott jól magát. Azt hiszi, ennek így kell lennie, és el sem tud képzelni barátságosabb környezetet. Csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, hogy idegenek veszik körül, de nem érti, mi a baj. Aztán lassan ez is elmúlik, beletörődik. Idővel egyre kevesebb időt tölt a nagyszüleivel, egyre többet van az iskolában, új barátai lesznek a régi ovistársak helyett, többet beszél szlovákul, mint magyarul. A szülők meg azt hiszik, hogy mindent nagyon jól csináltak. Hogy közben kárt okoztak a kisgyerek lelkivilágában, fel se fogják.
Olyan is van, hogy szlovákból magyar lesz?
Előfordul, de az ritka, mint a fehér holló. Annak az illetőnek rá kell jönnie, hogy előnyösebb egy 15 milliós, 1100 éves történelemmel bíró nemzethez tartozni, mint egy jóval kisebbhez, fiatalabbhoz. Esetleg azok is válthatnak idővel nemzetiséget, akik csak azért kényszerültek szlovák iskolába, mert nincs helyben magyar (az persze senkit se érdekel, hogy egy magyar faluban miért nincs magyar iskola).
Papa, ha valaki magyarnak vallja magát, lehet abból bántódása? Azt is mondta Pisti, hogy volt a papájával egy focimeccsen, és ott nagyon csúnyán szidták a magyarokat. Félt is egy kicsit.
A focimeccsen csak a buta emberek óbégatnak. A nemzetiség bevallásából semmi bántódásuk nem lehet, mindenkinek szíve joga, minek tartja magát! A népszámlálás amúgy is névtelen, senkire sincs ráírva, hogy minek vallotta magát!
De apu, miért oly fontos, hogy ne legyünk kevesen? Ezt hallom most mindenhol!
Azért fontos, mert otthon szeretnénk érezni magunkat a szülőföldünkön! Hogy a hivatalban magyarul beszélhessünk, hogy magyarul tölthessük ki a nyomtatványt és magyar feliratok legyenek mindenhol! A kultúránk fenntartása, az iskoláink jövője, a nemzetiségi jogaink biztosítása is a létszámunkon múlik. Ha többen vagyunk, kisfiam, az tartást, magabiztosságot ad nekünk, emelt fővel, egyenes gerinccel járhatunk-kelhetünk! Az erős fogyásnak indult nemzetnek bizonytalan a jövője!
