Egymillió magyar terrorista
Minek nekünk ellenség, ha ilyen barátaink vannak? Az ismert mondás ismét aktualitást kapott: az Európai Unió folyamatos térdre kényszerítési kísérletei után az USA is nyíltan beszállt Magyarország támadásába. Mint arról portálunk is hírt adott, a Biden-adminisztráció „biztonsági aggályok” ürügyén korlátozza a magyar útlevéllel Amerikába utazók vízummentességét.
A magyarázat annyira átlátszó, hogy szinte röhejes: a biztonsági kockázatot állítólag az az egymillió magyar jelenti, aki 2011-től 2020-ig külhoni magyarként magyar állampolgárságot nyert. A mi olvasatunkban: akiket (miután sosem kérték az elcsatolásukat) saját kívánságukra visszahonosítottak magyarnak, mert ők is a nemzethez tartoznak, éljenek bárhol a világban. Ez a barátságtalan lépés azért is felháborító és átlátszó, mert a „baráti aggódás”a programban részt vevő negyven ország közül csak Magyarországra vonatkozik. Nagyon kilóg tehát az a bizonyos lóláb.
De nemcsak a magyarázat átlátszó, maga a „baráti lépés” kiváltó oka is. Látszólag arról van szó, hogy az USA a honosított magyarok adatait kérte Magyarországtól, márpedig azzal tisztában vannak a tengeren túl, hogy a magyar kormány mekkora sújt fektet az adatvédelemre. Természetesen Bidengóciában is tudták, hogy nem kapják meg a kért adatokat. Az egész cirkusz tehát csak ürügy volt egy újabb „baráti gesztus” meglépéséhez, amelyet a kettős adóztatási egyezmény körüli hadművelet előzött meg a közelmúltban, amikor az USA egyoldalúan felrúgta a jól működő megállapodást.
A magyar balliberális párhuzam is adott: újmarxista liberálisék szerint ugyanis Magyarországra bármilyen orosz, kínai, arab kém beszivároghatott az elmúlt években (Felvidékről, Erdélyből, Vajdaságból, nemdebár), hála a magyar kormánynak. Mondják ők, az ötletgyárosok. Akik szerint Magyarország szabadon engedi az embercsempészeket. Az embercsempészek „szabadon engedése” (és ezzel ők is tisztában vannak) a gyakorlatban azt jelenti, hogy kizavarják őket az országból, nehogy már Európa összes bűnözőjét a magyar adófizetők etessék. Ha már a nyugati szomszédok csak a fölösleges migránsok ezreit küldenék ide, a bűnözők ellátásának terhein nem kívánnak osztozni, és Brüsszel egy centet sem ad a határvédelemre.
Ugye, ismerős a sztori? A 2004-es gyalázatos népszavazáskor Fletóék azzal riogatták Csonka-Magyarország lakóit, hogy húszmillió román özönli el az országot, és felélik az öregek nyugdíját. Az anyaország egy félrevezetett része akkor megtagadta nemzettestvéreit, a liberális baloldal pedig repdesett az örömtől. Nem szólva az utódállamok kicsit sem palástolt ujjongásáról. Bidenék 19 év után ugyanezt a meccset játsszák újra, kissé más formában, ám a párhuzam és az ötletgazdák kiléte elég világosan tetten érhető.
De van ám ennél a vízumosdinál aljasabb módszer is. A magyar demokrácia lerombolásának (a demokratikusan megválasztott kormány megbuktatásának) narancsos terveit azzal is támogatnák, hogy megpróbálják elriasztani a német és az amerikai befektetőket Magyarországról. Meg a majdani lehetséges jelentkezőket. Az USA külügyminisztériuma minden évben nyilvánosságra hozza az amerikai vállalatok befektetési döntéseit befolyásoló állásfoglalását. Ezt a nagykövetségek információira alapozva állítják össze. Nem meglepő, hogy David Pressman budapesti nagykövet fogalmazványa hemzseg a valótlanságoktól és a szidalmaktól. A nagy cégek vezetőinek kiadott „sorvezetőt” vagy inkább kottát egyébként megkapták sok helyen. Emlékszünk rá, hogy a német Siemens hogyan farolt ki Paks II-ből, felrúgva egy szerződést. Vagy miként nem engedték Brüsszelben felszólalni a Magyarországon működő német cégeket és vállalatokat tömörítő Német Gazdasági Klub elnökét azon a meghallgatáson, ahol állítólagos német cégek panaszait sorolták fel a magyar állapotokat szidalmazva. Az egyetlen szakembert, akinek releváns véleménye lehetett volna. Miközben civil szervezetek hangoskodásaitól és vaskos hazugságaitól visszhangzott a terem.
Ám legyen szó vízumról, kettős vámról, gazdasági kapcsolatok aláaknázásának szándékáról, tudnivaló, mi az az aljas szándék, ami átszövi ezt az egész színdarabot. A rendező, a (természetesen nem létező), demokratikus köpönyegben sürgölődő háttérhatalom semmitől sem riad vissza, hogy Magyarországot is belekényszerítse egy Oroszország (majd horribile dictu: Kína) elleni háborúba – természetesen a békéért és a demokráciáért –, amelyben a milliónyi magyar útlevelét dögcédulára lehet majd cserélni.
„Szégyenletes játszadozás ez egy hűséges szövetséges ellen, aki másfélmillió ukrán menekültet fogadott be” – írta közösségi oldalán a konzervatív Counterpoint Institute, hozzátéve: „Biden 7 millió embert enged át ellenőrizetlenül a déli határon, de megbünteti a szövetséges Magyarországot, mert nem eléggé háború- és LMBTQ-párti.”
Hogy mikor lennének demokratáék szerint a magyarok hűséges szövetségesek? Bidengócia mostani urai szerint akkor, ha számolatlanul engednék be a migránsokat, amerikai palagázt vásárolnának négyszeres áron, tolnák a fegyvereket Ukrajnába, kussolnának a kárpátaljai magyarok jogairól, az egész ország ott parádézna Pressman után vonulva a büszke felvonuláson, a magyar óvodákban agybeteg hímnők grasszálnának. Csak egy vigaszunk lehet: azért Amerikában sem mindenki hülye.
