Egyetlenként – egyedül
Kevés szakma van, ami időről időre olyan mértékű presztízsvesztést kénytelen elkönyvelni, mint a közvélemény-kutatóké, gondoljunk csak a 2022-es magyar, és 2023-as szlovák parlamenti választásra. Az előzetes mérések köszönőviszonyban sem voltak a valósággal. Mérnek, jósolnak vagy manipulálnak? Nehéz megítélni, ennek ellenére a preferenciamérés a politika harcterén elengedhetetlen eszköz, mert képes átrendezni a párttérképet. A jó számok a győzésre állókat erősítik, a veszteseket tovább gyengítik.
A közvélemény-kutatások alapjaiban határozzák meg a felvidéki magyar politikát is, a magyar pártot a választások előtt rendre az 5%-os küszöb alá mérik, ami sok választót elbizonytalanít és elfordít a párttól. A felmérésekkel kapcsolatos fenntartásaink tehát jogosak, ráadásul a szlovák közvélemény-kutató cégek nem dolgoznak magyar mintával, ami jelentősen torzítja a számokat, mégis rendkívül fontos, hogy a Magyar Szövetség a felmérésekben is kitörjön az izolációból és átlépje az 5%-ot. Mert ennek erős pszichológiája van, ez az esély érzése.
Az elmúlt másfél év alatt Gubík Lászlóéknak nem sikerült elmozdulni a 3,5%-os tartományból, egészen decemberig, amikor célkeresztbe kerültek a Beneš-dekrétumok. Az öt mérvadó cég (Ipsos, AKO, NMS Market Resarch, SANEP, Focus) mindegyikénél a januári és februári mérések már 1-1,5%-os növekedést mutatnak, 4,4-4,9%os értékekkel.
Higgyük el, öt ügynökség már csaknem tévedi ugyanazt! Mindenesetre, a Fico-kormányzat a lex Benešsel meg akarta félemlíteni, el akarta hallgattatni az ellenérdekelteteket, ehelyett elérte, hogy a Magyar Szövetség kilépjen a szlovák politikai valóságba. Gubík László végigszántotta a szlovák sajtót és médiát, higgadtan magyarázott, érvelt, láthatóvá tette pártját és politikai szándékukat.
Ami viszont az egyiknek hoz, a másiknak vihet, a progresszívek támogatottsága ugyanis, ha nem is ugrásszerű, de egyértelmű csökkenést mutat. Ebben nem kétséges, benne van Michal Šimečka anyjának botránnyá dagadt ügye a támogatásként kapott közpénzek elszámolásáról, de hogy a PS kihátrált a Beneš-ügyből, az sem véletlen. Félszívvel álltak bele, magyarszavazat-vadászat céljával, de láthatóan ez még a saját politikai térfelükön is támadási felület - elég csak az SaS elnökének Branislav Gröhlingnek a decemberi kirohanására gondolni, aki nem volt hajlandó egy pozsonyi tüntetésen Gubík Lászlóval egy színpadra állni - ez a nyitottság liberális módra. A PS tehát visszavonulót fújt, az SaS meg csatát hirdetett, vagy legalább is zsoldosait hadrendbe állította.
Simon Zsolt kínos vergődése az SaS uszályában szánalmas, a legutóbbi választáson is megdolgozott a 0,02%-áért, ez már brandnek is kukakategória. Az egyik megy, a másik jön alapon viszont bejelentkezett a magyar voksokért a magyarságát eddig nem különösebben hangsúlyozó Štefan Hamran, volt főrendőr is – ő már most belügyérnek álmodja magát – aki a napokban egy Gubík Lászlóval folytatott vitaesten a politika legrosszabb arcát mutatta. Nulla politikai kultúra, agresszív stílus, primitív érvelés – nagyjából ennyire volt képes. Azt nem tudni, miből táplálkozik a gyűlölete, de hogy mély megvetés munkál benne, az tény, meg az is, hogy magyar híveket ezzel nem lehet szerezni.
A Fico-gyűlölet, az Orbán-fóbia mozgósító erő liberális oldalon, de hogy a Magyar Szövetség utálata, a gúnypropaganda szavazatra lenne váltható? Ha Hamran magyar szavazótáborral akar Gröhling kegyeibe férkőzni, rossz úton poroszkál, a Szövetséget viszont erősítheti, mert a magyar a bántásra konok kiállással reagál. De ő ezt slovenský Maďarként honnan is tudhatná.
A zsigeri gyűlölettől távolabbra mutat az a formálódó csoport, amiről Balík Peter, az Ódor-kormány régiófejlesztési minisztere beszél. Ők is (hogy kik ők, még homály) számoltak, és találtak százezer becserkészhető magyart. Itt is Gubík nyakába varrják a magyar politika sokévtizedes bűneit, amit ellensúlyként Európa-pártiság, Orbán-kritika, jogállamiság… a megszokott lózungokkal öntenek nyakon. No, meg azzal a reménnyel, hogy áprilisban Magyar Péter nyeri a választásokat, és aztán az „européer” magyarok egymásra is találhatnak, a Magyar Szövetségnek meg annyi... Mindezt önálló pártként, vagy platformról álmodnak egy már meglévő párton belül, még kérdéses.
Hogy a Hamranok, Balíkok és társaik miért nem döntéshozó helyzetben aggódtak értünk, legyen csak költői kérdés. Ahogy eddig, úgy eztán sem tennének semmit, ez a politikai hienizmus pusztán szavazatrablás.
A magyar témákat, a déli régiók helyzetét csak a Magyar Szövetség vállalja fel, de azért elkezdődött a tolongás az asztal körül. Hogy ki milyen őszinte szándékkal könyököl, mi sem mutatja jobban, mint a lex Beneš. Gubík Lászlóék bizonyítékokkal álltak elő a földelrablásokról.
Dokumentumokkal igazolták: Pozsony környékén 200 parcella 26 hektárnyi területen 2023 óta került az államra a Földhivatal eljárásában, ami csak egy szelete az utókonfiskációknak. És a jogállamiságért annyira aggódók, politikusok, pártok hallgatnak.
A politikai érdek most nem diktál szövetséget a Szövetséggel, de az az idő is eljön. Szívós, következetes munkával a párt a kalandorok ellenére is megerősödhet, átlépheti a lélektani 5%-ot, s ott már nem lehet ignorálni. Ehhez azonban kell a választói tisztánlátás is! Tizenhat év után a csak magunkra számíthatunk nem is lenne rossz felismerés.
