Egy hét haladék

Az elmúlt hónapokban már megszokhattuk, hogy válságról válságra bukdácsol a Matovič-kormány, a kabinet felbomlásának lehetőségéhez azonban az utóbbi két napban jutottunk a legközelebb. A kormányfő a Szputnyik vakcinák behozatalával olyan helyzetet teremtett, amelyből sem a Za ľudí, sem az SaS nem jöhetett ki arcvesztés nélkül.

Személycserék, a kabinet átalakítása nélkül, a kormányválság emiatt egészen biztosan nem fog megoldódni. A kérdés igazából az, Igor Matovič meg tudja-e őrizni a kormányfői bársonyszéket?

Az SaS és a Za ľudí szívesen megszabadulna Matovičtól, amit elvileg ki is tud kényszeríteni, hiszen nélkülük mindössze 70 képviselő maradna a kormánypárti padsorokban, a többséghez szükségesnél hattal kevesebb.

Valójában azonban a két párt mozgástere igencsak korlátozott, mivel határozottan leszögezték, hogy kizárják az előrehozott választások lehetőségét, kizárólag a kormány átalakításában érdekeltek.

Ezzel tulajdonképpen Matovič döntésére bízták, hogy visszalép-e a kormányfői pozícióból, hiszen ha nem borítják a parlamenti többséget, semmilyen kényszerítő eszközük nem marad.

A Sme rodina, az eddigi koalíciós válságokhoz hasonlóan, a kormányfő érdekeinek megfelelően, ezúttal is a koalíció stabilitását igyekszik fenntartani. Azzal, hogy a párt elnöksége csak jövő hét szerdán tárgyal a kormány átalakításáról, Boris Kollár egy hét haladékot biztosított Igor Matovičnak a válság rendezésére.

A legvalószínűbb forgatókönyvnek az látszik, hogy a kormányfő visszalépésének kikényszerítésére a két kisebb koalíciós pártnak nem lesz ereje, hogy a teljes arcvesztést elkerüljék, legfeljebb néhány minisztercserét mutathatnak fel.

Vagyis Matovič valószínűleg megőrizheti a székét, mindez azonban egyéves kormányfői tevékenységének megítélésén aligha változtat.

Igor Matovič meggyőzően bizonyította be az elmúlt szűk egy évben, hogy alkalmatlan a kormányfői pozícióra. Kapkodó, sokszor következetlen döntéseivel mára nagyrészt felélte a választók bizalmi tőkéjét – annak ellenére is, hogy ez a bizalom szinte példátlanul magas szintről indult lefelé. A habitusából eredő konfliktusos politizálása, illetve a kudarcok sorozatos áthárítása pedig a koalíciós partnerek irányába mérgezte meg a kapcsolatait.

Matovič az elmúlt hónapokban folyamatosan próbált előre menekülni: csakhogy a problémákat rendre úgy kezelte, hogy azzal még nagyobb problémát idézett elő.

Minden bombasztikus ötlete, amivel az egyre súlyosbodó járványhelyzetet kezelni próbálta, csak tovább növelte a politikai és a társadalmi feszültséget.

Mindezt azért fontos leszögezni, hogy a történelmi léptekben is példátlan koronakrízisből sem következett volna egyértelműen, hogy a megválasztása pillanatában renkívüli társadalmi felhatalmazással bíró kormányfő szűk egy év alatt szinte maradéktalanul felélje a bizalmi tőkéjét.

Magyarán Matovič leginkább saját magát hibáztathatja a kialakult helyzetért.

Mivel a kormányfő személyiségét ismerve valószínűtlen, hogy önként visszalépjen, legalábbis egy időre még egészen biztosan a szappanopera folytatásával, a koalíció vergődésével számolhatunk, annak reménye nélkül, hogy a Matovič vezette kormány következetesen és kiszámíthatóan tudja vezetni az országot. Ebből pedig az következik,

ha a koalíció vergődése időben minél inkább kitolódik, pártjai annál súlyosabb összeomlással számolhatnak egy soron következő választáson.

Vagyis akik a nyilvánvalóan alkalmatlan Matovičot jelenleg hatalomban tartják, Pellegrini földindulásszerű győzelmének ágyaznak meg.