Egy a zászló, egy az ország: újabb bazi nagy „Magyar” kamu
Magyar Péter útnak indul magyar testvéreihez Nagyváradra! Szerdán 11.00 órakor indulás a Lánchíd budai hídfőjétől, találkozás jelképesen a Clark Ádám téren a “0” kilométerkőnél. Aztán irány a végtelen... Várnak mindenkit, akár csak pár méterre, percre, órára, egy szóra vagy pár mondatra, vagy akár végig vele tart a Nagyváradig vezető úton. „Gyertek velünk, lépjünk együtt!” Nem a budapesti Nagyvárad térig, hanem egészen az erdélyi városig, ami 312 kilométeres sétagyaloglást jelent. Mennyi találkozási lehetőség, élőben látni a megváltót! A cél egyértelmű: kampány előtti szimpátia-szerzés a határon túli magyarság körében (is), erdélyi magyar szavazatvadászat.
„Mert a béke és a nemzeti összetartás nem ülve születik - írja. Hanem együtt haladva, ha közösen teszünk érte. Ez a mi békénk. Ez a mi küldetésünk. És ez a mi közös hazánk, hiszen egyféle magyar van, éljen bárhol a világban. Együtt, tégláról téglára felépítjük a békés, összetartó Magyarországot és megmutatjuk szeretett hazánk szebbik arcát (az övét, a szerk. megjegyzése). Egymillió lépés a békéért és a nemzeti összefogásért. Irány Nagyvárad!
Egy a zászló, egy az ország!” Részlet egy demagóg, hiteltelen politikus naplójának legújabb fejezetéből.
Kedves Péter! Ha nem tudná, a nemzeti összetartás már megvan „Nélküled” is, mint a dalban, nem ülve született, de nem is gyaloglással. Szívből jött, mint az Ismerős Arcok dalszövege:
„S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk”
Ezért nem szükséges teátrálisan Nagyváradig lépkedni harcra buzdítóan kivont véres karddal, az összetartozás már megszületett és törvénybe foglaltatott 2010. május 31-én egy országgyűlési határozattal, 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett. Merre volt akkoriban?
Miként szavazott volna? Miért csak mostanában bújt elő a fideszes miniszter-exfeleség szoknyája mögül? Emlékeztetem, hogy sok minden mással együtt ez az emléknap járul hozzá a nemzeti öntudat erősítéséhez, az egymás iránti tisztelet kialakításához és a közös identitás erősítéséhez, nem pedig a mesterségesen gerjesztett erőltetett menet.
A nemzetpolitikát nem lépésekben mérik, sokkal inkább tettekben! Hogy hatalomra kerülése esetén mivel tudná erősíteni a nemzeti összetartozást, a külhoni magyarságot, mert igaz, hogy látványos és figyelemfelkeltő a gyaloglás Nagyváradra, Szabadkára, Kárpátaljára vagy Érsekújvárra, de inkább lennénk kíváncsiak a véleményére a kettős állampolgárságot, a külhoni magyarok szavazati jogát, az autonómia törekvéseket és az őshonos kisebbségi jogok EU-s védelmét illetően, vagy hogyan képzeli el a jövőben a külhoni magyarság támogatását, mit hagyna meg a jelenleg jól működő rendszerből, mivel bővítené, vagy mivel szűkítené.
Sajnos a tervezett nagyváradi gyaloglása ellenére egyelőre nem érezzük, hogy egy vérből valók lennénk, annyira más a felfogása szinte mindenben.
A külhoni magyarság nem diszkóban és tüntetéseken szocializálódó, nagyarcú és kalandor anyaországi kormányfőben bízik, hanem egy egész nemzetben gondolkodó, elismert, nagyrabecsült államférfiben.
Úgy tűnik, arra viszont nem lesz szükség, hogy Brüsszelig is elgyalogoljon, mivel Brüsszel már megkereste és megtalálta önben az anyaországi megváltót, az uniós talpnyalót és migránssimogatót.
Most nemzetébresztőként és megmentőként jellemzően feltűnő módon gyalog indul Nagyváradra, holnap esetleg elkerékpároz Dunaszerdahelyre, holnapután talán rolleren Szabadkára és azután lánctalpakon Beregszászra. Cirkusz a világ egy bohócmesterrel!
Ennél viszont több kell: értelem és érzelem!
