Édesanyám, egyetlen, drága…
Régebben, amikor a gyermekeink még tényleg gyerekek voltak és velünk éltek, anyák napján mindig futni mentem velük. Máskor is eljártunk közösen, de aznap azért volt ez különleges, mert még ki sem tettük a lábunkat, az anyjuk előkészítette és feltöltötte vízzel a két legnagyobb vázánkat. Tudta ugyanis, hogy minden ilyen alkalommal két „orgonabokorral” térünk haza, amelyeket boldogan adtak át az édesanyjuknak. Bevallom utólag, hogy nem a piacon vásároltuk a virágot, hanem mindig futás végén „bukkantunk rá” a kertek alján, a Nyitra partján szabadon virágzó illatos virágokra, szedtünk eleget, és vittük haza anyát köszönteni.
Az anyák napját világszerte különböző időpontokban ünneplik, története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Eredete az ókori, évenként megrendezett tavaszi ünnepségekre vezethető vissza, amelyen a görögök Rhea, Kronosz felesége és a görög mitológia számos istenségének anyja előtt tisztelegtek. Magyarországon első alkalommal 1925-ben, a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban pedig miniszteri rendelettel a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolták az anyák napját. A legtöbb országban tavasszal és májusban ünneplik, többnyire a hónap első, vagy második vasárnapján, mint, Magyarországon és Szlovákiában. Vannak viszont olyan országok, ahol az év vége felé tartják, Argentínában például októberben, Oroszországban november utolsó vasárnapján, Panamában pedig december 8-án.
Hogyan ünnepeljünk? Ezen a napon álljanak és pihenjenek meg az anyukák egy pillanatra! Ne berregjen fel reggel a kezükben a porszívó, ne egyensúlyozzanak az ablakmosásnál, aznap főzzön más valaki, mosogasson is el, szolgáljuk ki őket mi. „Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra”. Az nem biztos, hogy kibírják egész nap tétlenül, de egy próbát megér!
Egy ágyban felszolgált reggeli minden édesanyának jólesik, de a kedvenc sütijével is biztos le lehet venni a lábáról. A kicsik szívesen kézműveskednek ilyenkor, a saját készítésű ajándékok mindig célba érnek, hiszen megkülönböztetett figyelem és szeretet árad belőlük. Anyák napján jó olyan dolgokkal tölteni az egész napot, ami az ünnepeltnek örömet szerez. Lehet piknikezni, kirándulni, vagy csak társasozni otthon egy jót. Felnőttként mit adhatunk édesanyánknak? Meglepetés bulit lehet szervezni a testvérek és az apuka segítségével! Vagy egy pihentető masszázs, frissítő arcpakolás, pedikűr és manikűr, egy szórakoztató, kellemes nap is remek módja az anyák napi kényeztetésnek.
Nagyobb gondban vannak ott, ahol az édesanya és édesapa helyett szülő 1 és szülő 2 jött a divatba. Vajon mit csinálnak ezeken a helyeken ilyenkor? Marseille városa például úgy szeretne „befogadóbbá” válni az LMBTQ-közösség számára, hogy eltávolították az anya és az apa kifejezéseket a polgári dokumentumokból. E célból 300 anyakönyvvezetőt küldtek LMBTQ-érzékenyítő tréningre. Az anya és apa szavak helyett a gendersemleges szülő 1 és szülő 2 szerepel az anyakönyvi kivonatokban. A francia parlament azonban már 2019-ben megszavazta, hogy az iskolai űrlapokról is töröljék az anyát és az apát, hiszen ezek „kifogásolhatónak” ítélt szavak.
Megőrült a világ?! Már semmi se szent és sérthetetlen, még az édesanya se! Nemcsak a szót lopták el tőlük, hanem az ünnepüket is. Szülő1 napja meg még nincs. Ezzel szemben Magyarországon úgy is megbecsülik az édesanyákat, hogy lánykori nevük személyi azonosítóként szolgál a gyerekek számára. Valami olyasmi, mint Szlovákiában a személyi szám. Magyarországi tartózkodásaim során a hivatalos érintkezésben sokszor kicsit pironkodtam is, mintha tiszteletlen lettem volna anyámmal amiatt, hogy a lánykori vezetéknevéhez Hecskóovát kellett beírnom a hivatalos dokumentumokra. De az -ovájáról nem tehetett, életében „ovátlanítani” még nem tudta a nevét sima Hecskóra. Ma már mindenki megteheti… Megtehetné!
Az anyák napja biztos nagyon kedves nap lesz ebben az évben is! Ünnepeljünk, amíg velünk vannak az életben, és a dokumentumokban is így szerepelhetnek. Hiszen bármennyire is örökmozgók az édesanyák, sajnos nem örökéletűek. De ezen a napon áldozzunk egy pillanatot azok emlékének is, akiket már e földi létben nem köszönthetünk!
Megjelent a Magyar7 2023/18.számában.
