2019. június 29., 18:59

Dzsungelharcosok

Senki nem akar fát ültetni, de mindenki árnyékban akar parkolni. Kevés frappánsabb mondattal lehetne jellemezni a helyzetet, amiben leledzünk. Hogy lassan elfelejtjük, honnan jöttünk, és egy olyan új világ fele sodródunk, ami könnyen a vesztünket okozhatja.

fák
Fotó: Archívum

Az utóbbi években trendi a szépen parkosított udvar. De hogy azokra senki se lásson be, sokszor betonkerítéseket húzunk házaink elé és mellé. A beton hálás és hasznos anyag, hallottam egy építésztől, aki azt sem felejtette el hozzátenni, de csínján kell vele bánni. Tömör betonkerítést ő például sosem építene. Mert megfogja a vizet. Meg ám. A tereptől függ, hogy az ő udvara lesz-e tele vízzel egy kiadós zuhé után, netán a szomszédé, vagy az utcarész, a kerítés másik oldaláról. Valaki megszívja, az biztos. Még a szivattyúra is szükség lehet…

Egy tömbházakból álló utcasor előtt a befektető újabb magas toronyházat akar felhúzni. Ezzel pedig jócskán felhúzta a már ott lakókat, akik a jövőben nem egy rideg épületre szeretnének bámulni ablakaikból, hanem a vízre, mint eddig. Amikor annak idején lakást választottak, ez is szempont volt. Hogy közel legyen a természet. Most meg becsapva érzik magukat, mert először csak egy egyszintes élelmiszerboltról volt szó, amibe még belementek volna, most meg elveszik tőlük a szép kilátást… És az árnyas kis parkot is. A befektető ott már betonozni akar…

Ki kell vágni a fákat, mert a parkolót kell építeni. Mostanában egyre többször halljuk ezt.

Merthogy a parkoló fontos annak, aki boltba megy, de annak is, aki orvoshoz, vagy éppen templomba. Öntsünk hát betont az árnyas lombot adó fák helyére! Hadd „verekedjenek” a parkolóért az autósok! Ha megunjuk az udvari fűnyírást, jobb esetben vágott kővel szórjuk fel, rosszabb esetben lebetonozzuk. Mondván, igaz, hogy nem szép, de hasznos! A fűnyíró meg mehet a rossz vasba, vagy átpasszolhatjuk a szomszédnak egy húszasért.

Hasznos a sok beton? Hát minden csak nézőpont kérdése.

Ha mondjuk odakint a 35 fokot nyaldossa a hőmérő higanyszála és rólunk patakokban dől a víz, a lebetonozott udvarra inkább ki se megyünk, mert szinte forr a lábunk alatt. Csak úgy okádja a hőt a magából. Ilyenkor visszasírjuk az öreg diófát, ami nemrég még az udvar sarkában „ácsorgott”, és a hőségben jólesett alatta üldögélni. Kivágtuk, mert ősszel sokat kellett bajlódnunk a lehullott leveleivel… Kánikulában a legtöbbet a városi emberek szenvednek, hisz ott rengeteg a beton, csak a parkokban és a fürdőkben lehet némi felfrissüléshez jutni.

Ültessünk fát! Jobb lesz a levegő. Élhetőbb a környezet.

Ahol fa nő, ott madár is „terem”. Oda lehet rakni néhány padot, esetleg ültetni pár virágot. Amikor fáradtak vagyunk vagy valami éppen nagyon fáj, esetleg a lakásban már nem bírjuk elviselni a hőséget, a lombok alatt árnyékot és nyugalmat találunk. Akkor egy pillanatra úgy érezhetjük, sikerült visszatérnünk oda, ahová valójában tartozunk. Arra születtünk, hogy a természet részeként, a természettel összhangban éljünk. Ezt az ősi törvényt soha senki sem fogja tudni felülírni. Jól be van az betonozva.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.