Dvořák hitele – Klaus Schwab utópiája
Korunk megtévesztő szerveződése a világgazdasági fórum. Megálmodója, megszervezője és vezetője, Klaus Schwab vezénylete alatt évente tartja összejövetelét a svájci Davosban. A legjobb, bár inkább a (számukra legmegfelelőbb) gazdasági szakembereket, politikusokat és multinacionális vállalatok vezetőit hívják össze ilyenkor.
A „világgazdasági” fórum hallatán-olvastán méltán gondolná az ember, hogy a részben ma is titok övezte tanácskozásokon Európa valódi gazdasági és egyéb problémái kerülnek terítékre. Századunk legutóbbi válságai után ugyanis Európa fölemelkedése kellene legyen a cél.
Éppen ebben van a turpisság: valódi gazdasági tervek, megoldások helyett, amelyek az erős nemzetek erős Európáját céloznák, a tárgyalások szelleme döntően ideológiai.
Ma a centralizálás szelleme uralkodik Nyugat-Európában. Ezek az urak a legvakmerőbb marxista szédelgéseken túltéve, egy rettenetes utópia, a világkormány alá rendelt Új Világrend megvalósításán ügyködnek. Ez Klaus Schwab és eszmerokonai dédelgetett álma.
Láthatjuk az újmarxizmus riasztó jeleit a nyugati városokban: Berlinben, Brüsszelben, Párizsban és másutt Marx- és Lenin-szobrokat avatnak! Mindeközben talányos módon elképesztő antiszemitizmus dühöng Nyugat-Európában. Gyalázkodó jelszavait az egyetemi ifjúság gyanútlanul skandálja! Mindezt azért, mert Izrael következetesen harcol véráldozatok árán megszerzett (megteremett) nemzetállama megtartásáért. (Akárcsak Magyarország és újabban Szlovákia is.) Nos, igen, a „nemzetállamok”!
Ezek a legnagyobb akadályai a Klaus Schwab-félék agyát megszálló utópia megvalósításának. Bár sem az összetrombitált „kiválóságok”, sem a világgazdasági fórum eszmei irányítói soha nem tapasztalták meg az új világrendet, az Európai Unióban zajló politika ennek megvalósításába sodorja, kényszeríti bele Európát.
A „fejlődés”, helyesebben mondva torzulás iránya a következő: a háború után az Európai Szén- és Acélközösség, majd az Európai Unió, amelyet éppen napjainkban próbálnak tűzzel-vassal, a nemzetállamok demokratikus jogait szétzúzva föderatív Európává, nyilván európai birodalommá erőltetni. Mi, közép-európai polgárok mesélhetnénk egyet s mást a „megvalósult” Kánaán kommunista változatáról! A kommunista egyenlősdi világát Nyugat-Európa hedonista társadalmai nem ismerhették meg.
Még az olyan kiváló koponyák is, mint a francia Jean Paul Sartre filozófus, miután személyes tapasztalatokat szerzett a sztálini Szovjetunióban, továbbra is kitartott a marxizmus üdvözítő volta mellett.
Nyugat-Európa ma már messze túl van ezen a stádiumon! Klaus Schwab és kompániája számára már konkrét cél a világkormány és a falanxszerű (tehát emberellenes) New Age megvalósítása, az új világrend megteremtése.
Ha időnként zenét hallgatok, mostanában egyre gyakrabban Dvořák IX. szimfóniájának (Az új világból – Aus der Neuen Welt) meghallgatásához támad kedvem. Közben el-elgondolkodom a műalkotás roppant szigorú belső és szerkezeti logikáján, Az új világból című szimfónia kompozíciós és hangzásbeli, spekulációmentes igazságán. Időtálló remekmű, mert minden ízében igaz!
Dvořák remekműve, mint a cím is utal rá, nem sóvár utópián alapszik! Ezt nem holmi vulgárempirizmus mondatja velem, hiszen Dvořák a IX. szimfónia megírása előtt éveket töltött Amerikában (Washingtonban). Ez az időszak Amerika lendületes társadalmi fejlődésének, mondjuk úgy, a Jefferson, Washington vagy éppen Andrew Jackson által meghatározott, reményekkel felívelő korszaka volt. Ez a társadalmi közhangulat visszhangzik a szimfónia méltán híres harsonaszólamában.
De azért tegyük fel a kérdést: mi hangzik vissza ma az immár birodalmi Amerika és ennek fölérendelt pénzügyi háttérhatalom instrukcióiból, parancsaiból az Európai Unió polgárai számára? Ha engem kérdeznének, talán csak annyit mondanék: gordonka hangját hallom az éjszakában.
Az írás megjelent a Magyar7 2024/30. számában.
