Dráma Varsóban
Mint egy jó film, volt benne minden, izgalom, hidegzuhanyként ható váratlan fordulat(ok) és katarzis. Ez volt a lengyel elnökválasztás második fordulója, ami kicsit a legutóbbi szlovákiai parlamenti választásra emlékeztet bennünket, hiszen az exit poll eredmények szerint a PS győzött, aztán mégsem. És emlékeztet bennünket a tavalyi hazai elnökválasztásra is, amelynek végén nem az a jelölt foglalta el a Grassalkovich-palotát, aki megnyerte az első fordulót.
A jobboldali történelemtanár, az ellenzéki Jog és Igazságosság párt jelöltje, Karol Nawrocki győzött a szavazatok 50,89 százalékával, maga mögé utasítva az első forduló győztesét, a kormánypárti Rafal Trzaskowskit, aki 49,11 százalékot szerzett. 2020 után másodszor is legyőzte Varsó népszerű polgármesterét a jobboldal jelöltje, igaz most többen szavaztak rá, mint az Andrzej Dudával folytatott harcban.
A lengyel választók is tudatosították, hogy nagyon nagy a tét, 71,63 százalékuk járult az urnákhoz. Hogy ez mekkora eredmény, álljon itt egy példa: 1990-ben, amikor Lech Walesa győzött, csak a választók 53,4 százaléka tartotta fontosnak, hogy beleszóljon országa sorsának alakulásába.
Akkor persze egyértelműbb volt az esélyes személye, ahogy az is, hogy merre tart az ország, a megosztottság tehát nem volt olyan végzetes, mint napjainkban.
Kérdés persze, hogy az urnazárás után pár perccel nyilvánosságra hozott exit poll eredmények láttán győzelmet hirdető Trzaskowski hogyan reagálja le a történéseket. Méltósággal, hiszen rendkívül kicsi a különbség, esetleg megsértődik, mint a szlovákiai elnökválasztás vesztese, Ivan Korčok, és elvonul duzzogni.
Dráma volt ez a javából, amit nemcsak a lengyelek izgultak végig, hanem mi, közép-európaiak is. Lengyelország súlya hihetetlenül megnőtt Európában, az amerikaiak legfőbb szövetségese, már ami a NATO keleti szárnyát illeti, eközben gazdaságilag is erősödött, igaz ezt masszív hitelfelvételekkel biztosította Tusk kormánya. A nyugati sajtó aggódik, a konzervatív elnököt veszélyesnek látja a lengyel stabilitásra, idézik Trzaskowskit, aki úgy fogalmazott a kampány során, hogy Lengyelország nem engedheti meg magának a káoszt.
Márpedig éppen az őt indító kormány teremtett kaotikus, a jogállamiságot, emberi jogokat súlyosan sértő helyzeteket, amelyeknek a „legalizálását” remélte Tusk az új elnöktől. Hát, ez most nem jött be.
A másik dolog, hogy ugyan Kijev feltétlen támogatásában nem várható változás, de a konzervatív elnök nem híve Ukrajna NATO-tagságának, sőt a Reuters szerint azt is hangoztatta, hogy szép dolog másoknak segíteni, de az államnak mindenekelőtt a saját polgárait kell segítenie. Micsoda elvetemült gondolkodás, mondhatnánk, de talán pont ezzel fogta meg az első forduló harmadik helyén végző EU-szkeptikus Slawomir Mentzen szavazóit, akik között sok a frusztrált, csalódott fiatal.
Változások várhatók Lengyelországban, Tusk kormánya akár bedobhatja a törülközőt, de változásokra számíthatunk a közép-európai államok viszonyában is. Várhatóan lassul Varsó távolodása a Visegrádi csoporttól, és ettől kezdve figyelmünket Prágára irányítjuk, ahol ősszel lesznek a választások.
Megjelent a Magyar7 2025/22.számában.
