Döglött bogarak a brüsszeli trágyadombon
Az igazi diplomatát gyors, jól célzott és hatékony reakciói minősítik. Kiemelten igaz ez egy olyan sokirányú érdekütközések színterének számító geopolitikai sakktáblán, amilyen Európa. Az öreg kontinens uniós része azonban a kolosszus impotens (erkölcsi alapokkal és képességekkel sem rendelkező) politikai vezetésének köszönhetően elfelejtett stratégiákban gondolkodni, elveszítette szavát a tárgyalóasztaloknál, és képviselőitől legfeljebb már csak kínos magyarázkodásra futja, ha nem éppen döglött bogárra játszva az elhallgatás taktikáját választják.
Utóbbi tankönyvi példája, amit Brüsszel hírhedt duettje, Kaja Kallas uniós külügyi főképviselő és képességek szintjén vele hasonlóan mélybúvár főnöke, Ursula von der Leyen Európa Bizottsági elnök művel az utóbbi napokban a Barátság kőolajvezetéket ért sokadik ukrán támadást követően. Az után, hogy az elvileg - a jelenleginél már jóval hozzáillőbb szerepeket is eljátszott kijevi főzongorista - Zelenszkij vezetése alatt álló ukrán hadsereg célzottan és ismételten veszélybe sodorta Szlovákia és Magyarország kőolajellátását. Jegyezzük meg: azét a két országét, amely minden konfliktus dacára évek óta ellátja földgázzal és villanyárammal Ukrajnát, azt az országot, amelyet külső segítség nélkül már régen letöröltek volna a térképről.
Mondhatnánk a hálátlanság netovábbja. Na de ahogy a mondás tartja, ahol nincs, ott ne keress! Az pedig az elmúlt években már számtalan alkalommal bizonyítást nyert, hogy a tengerentúli bábmozgatóinak kiszolgáltatott kijevi vezetés még a saját polgárai érdekeit és életét sem tartja szem előtt, ha megcsördül a piros telefon, akkor miért is tenne ilyet, miért lenne hálás segítő szomszédjai irányába? Tiszta sor, hiszen a zongorista kottáját eddig sem Kijevben írták.
Nem éppen egy elegáns, de számukra kétségkívül hasznos megoldás, hiszen úgy tartják, hogy aki nem csinál semmit, az rendszerint kisebb eséllyel baltáz el bármit is. De a kulcsszó valószínűleg mégsem ez az alibizmus, hanem a haszon. Vagy talán inkább a haszonelvűség. Az, hogy Brüsszelben nagyon is jól hangzik a kijevi szólam, hiszen egyidejűleg lehet kellemetlen helyzetbe hozni a „renitenskedő” tagállamok vezetését, a „fő ellenség” Oroszországnak is némi borsot törni az orra alá és ami a legfontosabb, különösebb igyekezet nélkül a tengerentúli kottát is be lehet tartani az utolsó szólamig. Mert ugye milyen bosszantó nehézségekbe ütközne orosz területen önjelölt diverzáns csőrobbantókat találni, még akkor is, ha történetesen ezúttal nem kell a tenger mélyére merülni.
Ezt még nem is olyan régen, hazaárulásnak szokták nevezni. Persze hazája nem mindenkinek van. A jól fizetett ügynököknek pedig kiváltképp nincs.
