Diplomáciai üzenetváltás másképp
„Fejem felett atomfelhő, nem nyílik az ejtőernyő” – énekelte kamaszkoromban, még kazettáról a Moby Dick. Van abban valami apokaliptikus, amikor halottak napja környékén Oroszország stratégiai csapásmérő eszközeivel gyakorlatozik.
Persze, a lapunk legfrissebb számának megjelenésekor a szomszédunkban 988 napja tartó háború minden napjában van valami apokaliptikus. A hadgyakorlatnak, lehet, nem is kellene a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítani, hiszen azt az Orosz Föderáció Fegyveres Erői Hadászati Rakétacsapatai – beszédes, hogy eme fegyvernem élén 2010-től nem volt vezetőváltás, a fekete bakelittelefon azóta Szergej Karakajev vezérezredes irodájában csörög, aki régi, jó elvtárs – a nukleáris triád többi elemével karöltve évente megtartják.
Ezúttal 11 ezer kilométer hatótávolságú Yars ballisztikus rakétát lőttek ki a pleszecki űrrepülőtérről, amely Oroszországot átrepülve Kamcsatkán csapódott be. A gyakorlatba a Tu-95MC nagy hatótávolságú stratégiai bombázók is bekapcsolódtak, légi indítású cirkálórakétákat lőttek ki.
Mindez Oroszország területén történt. A Novomoszkovszk stratégiai rakéta-tengeralattjáró azonban már a NATO háta mögül, a Barents-tengerről lőtt ki Szineva és Bulava típusú ballisztikus rakétákat, Oroszország keleti végéből, az Ohotszki-tenger mélyéről pedig a Knyaz Oleg atommeghajtású tengeralattjáró lőtt vissza. A Szineva hatótávolsága a Yarséhoz hasonló, négy darab, egyenként 500 kilotonnás nukleáris töltet célba juttatására alkalmas. (Összehasonlításként: a Hirosimára ledobott atombomba mintegy 15 kilotonnás volt.) A Bulava valamivel kisebb, 6-10 darab 100-150 kilotonnás töltettel legfeljebb 9300 kilométerig képes csapást mérni. „A stratégiai elrettentő erők a kitűzött feladatokat maradéktalanul teljesítették, az összes rakéta sikeresen eltalálta a kijelölt célpontot" – adták ki a hadgyakorlatot összegző közleményben, mely egyenesen a Kreml honlapján jelent meg.
Itt a cikket be is lehetne fejezni azzal, hogy van még valakinek kérdése?
Ezúttal azonban a hadgyakorlatnak üzenetértéke is van. Éppen két hete, 43. lapszámunkban, ugyanezeken a hasábokon arról értekeztünk, Volodimir Zelenszkij ukrán köztársasági elnök amerikai, majd európai uniós vezetők előtt prezentálta a győzelmi tervét. Ezt megelőzően olyan információk is megjelentek, hogy Ukrajna saját maga állítana elő atomfegyvert, amiről aztán gyorsan letett.
A győzelmi tervben Ukrajna újabb fegyvereket kért, illetve nyugati, konvencionális, nagy hatótávolságú fegyverek elhelyezését indítványozta a saját területén. Az ukrán győzelmi terv öt nyilvános pontját bemutattuk, említést téve arról, hogy van a tervezetnek három titkos pontja is.
Hogy-hogynem, éppen az orosz hadgyakorlat hetében „véletlenül" kiszivárgott az amerikai sajtóba a győzelmi terv szűkebb kör számára fenntartott titkos pontja is, amely szerint Zelenszkij Tomahawk manőverező robotrepülőgépeket kért az amerikaiaktól.
A folyamatosan megújuló formában 1983-tól hadrendben levő, a hagyományos mellett nukleáris töltettel is indítható, nagy hatótávolságú csapásmérő eszköz azonban nem holmi M777-es tarack, amelynek Ukrajnába való behajózásáról boldog propagandaképeket „szivárogtatott ki" az amerikai hadigépezet.
A Tomahawk egyrészt drága, darabja kétmillió körüli dollárba kerül, a másik baj a hatótávolsága, mely 1100 kilométer.
Oroszország nemrégiben módosította a nukleáris elrettentési doktrínáját, amelynek értelmében bármilyen állam hagyományos fegyverrel végrehajtott, de atomhatalom által is támogatott támadására a két ország közös támadásaként fog tekinteni. Vlagyimir Putyin orosz elnök a hadgyakorlat kapcsán elmondta: „Hangsúlyoznom kell, hogy nem áll szándékunkban egy új fegyverkezési versenybe keveredni; nukleáris erőinket azonban a szükséges elégséges szinten fogjuk tartani.” Ez viszonylag egyértelmű, tiszta üzenet volt, és nem Ukrajnának. És úgy látszik, akinek kellett, meg is értette.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/45. számában.
