Bogár monológ
Hű, de jó, ebben a kecóban már fűtenek! Ide valahogy be kell surrannom, de hogyan? Az ablakok zárva, a bejárati ajtót elővigyázatosan villámgyorsan becsukják maguk után, nem is szellőztetnek, de majd fognak, miután bejutok, mert én vagyok a büdös bogár, aztán jöhet a rokonság is. Résen kell lenni, mint a jó cserkésznek, de megéri, jó nagy lakás, sokan elférünk.
Eddig a játszótéren lógtam egy fán, néha csináltam egy kört, ijesztgettem a gyerekeket a társaimmal, a homokozót rühelltem, telerakódtak homokszemekkel a csápjaim. Meg az egyik kis gonosztevő egyszer majdnem elásott a lapátkájával, úgy kellett elmenekülnöm a homokvár hátsó kijáratán. Csúszdázni szerettem, de már hűvösek az éjszakák, jobb lenne bent.
Nicsak, a rafináltak úgy akartak túljárni az eszemen, hogy lehúzták a külső redőnyt, de mögötte résnyire nyitva hagyták, a friss levegőnek meg persze, nekem az ablakot. Azt hitték, nem veszem észre. Nekem ennyi bőven elég, már bent is vagyok, tényleg jó meleg van, nem spórolnak a fűtéssel. Teszek egy figyelemfelkeltő kört a hazaiaknak, hogy lássák, vagy inkább csak hallják, hogy itt vagyok, reszkessenek!
Még hogy poloska. A jó édesanyád! Kikérem magamnak. Utálom ezt a szót az identifikálásomra, mert azokra a fránya lehallgató pöttyökre emlékeztetnek, amikhez semmi közöm, nem rokonok. Én egy zöldpáncélú repülni és mászni is tudó kétéltű bogár vagyok, aki ha felmérged, szagot enged. Nem is akármilyet, büdöset! Ezért hívnak bűzbogárnak is borzkomaságom alapján.
Nos, akkor jól körülnézek, hol lehetne ebben a kégliben áttelelni, mielőtt szólok a rokonságnak. Van itt ágyneműtartó tartalékpaplanokkal és párnákkal, jó meleg helynek tűnik, hacsak nem jönnek hozzájuk vendégek a tél folyamán, mondjuk karácsony tájt. Viszont akkor át lehetne költözni egy-két hétre a karácsonyfára, az égők jó meleget árasztanak. Aztán itt van egy jó kis ruhás szekrény nyári rucikkal, amiket télen nem igen használnak, ott is akár áttelelhetek. De mindkettőben nagyon sötét van, unalmas, semmi látnivaló. Mihez kezdjek magammal a hosszú téli estéken?
Viszont ott fent a magasban, a sötétítő függöny legteteje, közvetlen a karnis alatt már jobbnak tűnik, mert úgy látom, hogy egy funkció nélküli, földig érő szobaablak rongyról van szó, soha nem húzzák be, hiszen redőny is van sötétítésnek, ott, ahol besurrantam. Onnan fentről pedig mindent belátok, még a tévét is nézhetem.
Amikor aztán nyugi van, mindenki pihen valami miatt, én is egyet nyújtózkodok, teszek a nappaliban pár kört, neki is koppanhatok hangosan bárminek, annak a fotelban szunyókáló kopasz fejnek is akár, amelyen röptében meg is pihenek majd, csakhogy tudjanak rólam, úgy izgalmasabb! Mire felugrik a kopasz a kényelmes foteljából, én már a függöny tetején vagyok újra. Oda a porszívócső se ér fel. Tavaly ugyan egy ilyen véletlenül beszippantott, de aztán kimásztam, szerencsére ritkán cserélték a porzsákot. Repkedni viszont néha kell egyet a kondi végett, nehogy elfásuljak, ellustuljak a benti melegben, aztán tavasszal mi lesz velem? Kandalló is van, de jó, mögéje is lehet bújni, nyári kényelem, összkomfort.
Most már jöhet a rokonság! Persze, csak a zöldpáncélúak, nem azok a sehonnai, bitang, alig büdös, barna bogármutánsok.
