2021. december 2., 17:42

Decemberi áhítat

Na, megjött december, a tél tábornok is. Már csak ő hiányzott a faggyal, a havas és locspocsos, járhatatlan útjaival, a 18 órás sötétségével, didergésével, ki se megyek érzésével. Nem emberbarát idő, sokkal inkább vírusbarát!

havazás
Fotó: pixabay.com
Képünk illusztráció

Amúgy is meggyűlik a bajunk ezzel a fránya és életveszélyes Covid-vírussal, annak minden egyes családtagjával, az egész kompániával.

Erre megjött ráadásként ez a hónap is, amikor a felhők mögé elrejtőző nap és az állandó félszürkület nem csak kedélyállapotunkat döngeti a sárba, hanem a vírus is úgy ficánkol, mint a szabadjára eresztett kiscsikó. Ő nem fagy ki, a hideg természetes lételeme!

Bolondok ezek a migránsok, hogy képesek eljönni víruslátogatóba ide, a hidegbe, miközben otthon a hosszú nyár és az örökös napsütés nagyobb védelmet nyújtana nekik covidék ellen. A jobb megélhetés végett mindent egy lapra feltéve kockáztatnak! Aki lélekvesztőjében felborulva nem fullad bele a tengerbe, azt tárt karokkal várja Covid őnagysága a parton. Jobb megélhetés helyett semmilyen se!

A december neve a latin „decem” (tíz) szóból származik, utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az év elejéhez. A 18. századi nyelvújítók a decembert „fagylárosnak” nevezték. A kifejezés nem vert gyökeret a magyar nyelvben hasonlóan több más, neológusok által gyártott szótekervénnyel.

A magyar népi kalendárium karácsony havának nevezi ezt a hónapot, mivel napjainak nagy része az adventre esik, és a szenteste utáni időszak is, egészen vízkeresztig még karácsonyi időszaknak számít.

De nem szabad decembert csupán időjárási és klíma-szempontból megítélni! Be kell vinni ilyentájt valami fényt és vidámságot ebbe a sötét és zord időbe! Díszítsük fel, dobjuk fel a decembert és ezzel együtt szívünket is adventi várakozással és elmélyüléssel, Mikulással, Luca napjával, karácsonnyal, szent család vasárnapjával, szilveszterrel és újév-várással is! Ezen napok átszellemült megünneplése és a rájuk való várakozás, vágyakozás teheti csodálatossá minden évben ezt a kívülről zordnak tűnő hónapot.

Hiszen nincs még egy olyan hónap az évben, amikor ennyi csodálatos élmény leselkedne ránk! Gyerekekre és felnőttekre egyaránt várnak a szeretet ajándékai, és nem csupán tárgyi megnyilvánulásként. Szeretetben és családi összetartozásban az esztendő leggazdagabb hónapja. Várakozással teli! Persze úgy kellene az időnket beosztani, hogy ez ne jelentsen kizárólag sorban állást, sütemény elkészülést, ebéd és vacsora készítési folyamatot meg ehhez hasonlókat, amelyek elhomályosíthatják az ünnepek varázsát.

Legyen a várakozás egyúttal vágyakozás is! Gyerekként elsősorban Mikulásra, Jézuskára, az őket övező rejtelmekre, felnőttként nyugalomra, megbékélésre, a hazatérő és megtérő gyerekekre, unokákra, szeretteinkre. Aki jól tud várakozni és vágyakozni, az időben könnyen megállítja az órák, napok, hetek, hónapok unalmas haladását, monoton kattogását.

Pilinszky János szerint „aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár”.

Megosztás
Címkék