Danko kifőzte, Taraba tálalja, mi sül ki a nacionalista főzelékből?

A Život nevű mikropártjával önállóan aligha jutott volna be a parlamentbe, ezért 2020-ban a Marian Kotleba vezette ĽSNS választási listáján indult. Miután mandátumot szerzett, társaival eltávolodott Kotlebáktól, és önálló politikai útra lépett.

Három évvel később már Andrej Danko SNS-ének listáján találhattuk. Az SNS elnöke akkor ügyesen ismerte fel, hogy a nacionalista politikai térfél különböző kisebb szereplőinek összegyűjtésével visszajuttathatja pártját a parlamentbe. A számítása bevált, a nemzetiek ismét parlamenti tényezővé váltak, Taraba pedig környezetvédelmi miniszteri tisztséget kapott.

Csakhogy a politikában az érdekházasságok ritkán bizonyulnak tartósnak. Különösen akkor, ha a feleknek időközben saját ambícióik támadnak.

Taraba miniszterként igyekezett önálló politikai arculatot kialakítani. Határozott fellépése, olykor konfrontatív kommunikációja és a nacionalista, illetve a kultúrharcos témák mellett a gazdasági, fejlesztési kérdések hangsúlyozása révén egyre inkább saját politikai szerepet épített. Mint tudjuk, miniszteri tevékenysége természetesen korántsem volt vitáktól mentes, számos intézkedését komoly bírálatok érték. Politikai szempontból azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Taraba igyekezett kilépni az SNS egyszerű miniszterjelöltjének szerepéből.

Ezt pedig Andrej Danko sem nézhette jó szemmel. Nem véletlenül merülhetett fel benne, hogy Taraba idővel akár vetélytársává is válhat. A volt miniszter ugyanis az SNS ajtaján kopogtatott. Bekéredzkedett volna a nemzetiekhez, ám Danko ajtót mutatott neki. Elvégre ki tudja, egyszer még a pártelnöki székéről is letaszíthatta volna kapitány urat.

Mint ismeretes, a konfliktus végül odáig fajult, hogy az SNS az ellenzékkel együtt szavazta meg saját miniszterjelöltjének leváltását. Már önmagában is meglehetősen abszurd helyzet, amikor egy kormánykoalíciós párt az ellenzék segítségével távolíttatja el a saját jelöltjét a kormányból. Danko azonban elérte, amit akart: Tarabának mennie kellett.

Édes a bosszú, Danko pedig elégtétellel nyugtázhatta Taraba miniszteri megfosztását. Csakhogy hosszú távon ki is nyert ezzel valójában?

Danko megszabadult egy kényelmetlen politikai szereplőtől, de ezzel nem szüntette meg Taraba ambícióit. Sőt, a volt miniszter most már az SNS-en kívül, saját pártjának építésével foglalkozhat. Az elmúlt hetekben jelentette be a Taraba – Rozvoj Slovenska nevű politikai formáció létrehozásának szándékát, amellyel önálló szereplőként kíván megjelenni a szlovák politikában. Hiába mondta Danko, hogy kíváncsian várja Taraba újabb politikai próbálkozásait, mindez az SNS szempontjából korántsem megnyugtató fejlemény.

A nemzetiek támogatottsága ugyanis hosszú ideje már korántsem megnyugtató, több közvélemény-kutatás is az ötszázalékos parlamenti küszöb alatt méri őket. Egy olyan helyzetben, amikor Danko pártja a parlamenti bejutásért küzd, egy újabb nacionalista politikai formáció megjelenése tovább bonyolíthatja a helyzetét. Persze Taraba előtt sem áll kikövezett út.

A szlovák radikális jobboldalon ugyanis már jelen van egy jelentős támogatottságot felmutató politikai erő, a Milan Uhrík vezette Republika. Tarabának tehát nem egy üres politikai térben kellene saját pártot építenie, hanem olyan választókért kellene versenyeznie, akiknek már most is vannak politikai alternatíváik. Szavazókat pedig elsősorban az SNS-től, a Republikától vagy azoktól a nacionalista érzelmű választóktól próbálhatna elhalászni, akik még szabadon úszkálnak a politikai vizeken.

Az mindenesetre látható, hogy Taraba bizonyos szempontból más politikai karakter, mint Andrej Danko. Kommunikációja általában összeszedettebb, igyekszik szakpolitikai kérdésekkel is foglalkozni, és a nacionalista üzeneteket gyakran gazdasági érvekkel kapcsolja össze. Mindez azonban önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy valaki sikeres pártot építsen. Egy ismert politikusból ugyanis nem lesz automatikusan sikeres pártelnök. Ahhoz országos szervezet, megfelelő anyagi háttér, helyi politikusok és mindenekelőtt választói támogatottság szükséges.

Éppen ezért nem mindegy, hogy Taraba kiket tud majd maga köré gyűjteni. Peter Slyško, a Hlasból távozott képviselő már együttműködik vele, de érdekes lehet Gyimesi György esetleges szerepvállalása is. Gyimesi korábban is kapcsolatban állt Tarabával, és a dél-szlovákiai politikai közegben szerzett tapasztalatai révén egy új párt számára is érdekes szereplő lehet. Az azonban egyelőre nyitott kérdés, hogy milyen formában kapcsolódhatna az új politikai projekthez. Nem kizárt az sem, hogy az SNS-ből további politikusok, helyi tisztségviselők vagy éppen választók keresik majd Taraba társaságát. A történetnek azonban van egy másik, talán még érdekesebb szereplője is: Robert Fico.

Taraba ugyanis leváltása után sem fordult szembe a kormányfővel. Ellenkezőleg, jelezte, hogy továbbra is kész együttműködni vele, és nem kívánja akadályozni a parlament működését. Ez pedig meglehetősen sajátos politikai helyzetet teremtett.

Taraba már nem tagja a kormánynak, nem tartozik az SNS frakciójához, mégis a kormánykoalícióval együttműködő politikusként kíván fellépni. Egyfajta kormányon kívüli szövetségesként, vagy ha úgy tetszik, a kormány belső ellenzékeként politizálhat. Támogathatja Ficót, miközben saját pártját építi, és bizonyos kérdésekben önálló álláspontot képviselhet.

Na de vajon mit láthat benne Robert Fico? Egy megbízható szövetségest, akinek parlamenti támogatása fontos lehet a kormánytöbbség fenntartásához? Vagy egy olyan politikai szereplőt, akinek önállósodása a nacionalista választói térfélen is új helyzetet teremthet?

Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a Republika megerősödése Ficóék számára sem közömbös. Milan Uhrík pártja olyan választói rétegeket is megszólít, amelyek korábban a Smer környékén kereshették politikai képviseletüket. Egy újabb nacionalista párt megjelenése pedig átrendezheti az ezen a politikai térfélen zajló versenyt.

Elképzelhető tehát egy olyan forgatókönyv is, amelyben Taraba önálló politikai projektje közvetve a Smer érdekeit szolgálja, amennyiben a Republikától von el szavazókat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Fico tudatosan Tarabával szeretné gyengíteni Uhrík pártját, de ismerve a kormányfő politikai számításait, aligha hagyná figyelmen kívül egy ilyen helyzetben rejlő lehetőségeket. Fico ugyanis már többször megmutatta, hogy képes alkalmazkodni a változó politikai erőviszonyokhoz, és igyekszik minden kínálkozó lehetőséget kihasználni hatalmi pozíciójának megőrzése, illetve későbbi megerősítése érdekében.

Taraba számára ugyanakkor az önálló pártépítés komoly kockázatokkal is jár. Eddig ugyanis mindkét alkalommal egy másik politikai formáció listáján jutott be a parlamentbe. Előbb Kotleba, majd Danko biztosította számára ezt a lehetőséget. Most viszont először kellene bizonyítania, hogy saját pártjával is képes elérni az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Ez pedig egyáltalán nem magától értetődő, amivel a kormányon kívüli önjáró politikusnak is számolnia kell.

Na de akkor milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba számára? Ismét egy másik politikai formáció listáján próbál majd szerencsét? Esetleg több kisebb nacionalista párttal közösen indulna? Vagy éppen a Republikával, netán a Smerrel találhatna valamilyen együttműködési lehetőséget?

Taraba eddigi politikai pályafutását ismerve egyik lehetőséget sem érdemes eleve kizárni. Ugyanakkor hiába az országos ismertség, a politikai tapasztalat vagy a határozott kommunikáció, ha mindez nem párosul megfelelő választói bázissal. Az önálló indulás ebben az esetben túlságosan kockázatos vállalkozás lehetne számára. Könnyen elképzelhető tehát, hogy ismét egy másik ösvényt keres majd a parlament felé.

Egy illusztris társasággal, okosan kialkudott választási együttműködéssel vagy több politikai formáció összefogásával azonban már egészen más lehetőségek nyílhatnának előtte. Akár a Republikával kialakított együttműködés is szóba kerülhet, bár ez elég távolinak tűnhet, de ezt sem szabad kizárni.

Vajon kik fogják őt kísérni ezen az úton? Feltűnik majd a magát "szuverenistának" nevező, "a felvidéki magyarság politikai messiásának" a szerepében is szívesen tetszelgő Gyimesi György, vagy más, hasonló politikai világot képviselő szlovák politikusok, megmondóemberek és influenszerek?

Meglátjuk, mi sül ki ebből a nacionalista-populista-szuverenista főzelékből.