Danko, a kisemmizett örök vesztes
Nincsenek nyugodt éjszakái az SNS elnökének, Andrej Dankónak. Nem csoda, hiszen az elmúlt időszakban csupa kudarcot élhetett meg.
Nem lesz a parlament elnöke, és az általa kitalált és megálmodott sportminisztériumot is más kapja. Méghozzá az a Rudolf Huliak, aki Danko hátán jutott be a parlamentbe, majd kilépett az SNS frakciójából. Mit vétett ez a „szegény ember”, hogy még az ág is húzza? – tehetnénk fel költőien a kérdést.
A görög mitológiában volt egy Midasz nevű király, aki különös ajándékot kapott az istenektől. Minden, amihez hozzáért, arannyá változott. Kezdetben örült ennek a képességnek, ám hamar rájött, hogy az áldás inkább átok, mert nemcsak a kincsek, hanem az étel, az ital, sőt a saját lánya is arannyá változott az érintésére. Midasz végül kétségbeesve könyörgött az istenekhez, hogy szabadítsák meg ettől a képességétől, mert rájött, hogy ami elsőre hatalomnak és dicsőségnek tűnt, az valójában pusztulást hozott számára.
Ha visszaidézzük Danko múltbeli kalandjait, pontosan megfigyelhetjük, milyen nagy ambíciói voltak, melyek aztán a szeme láttára foszlottak semmivé. Emlékezzünk csak vissza arra, amikor Peter Pellegrini államfő lett. Danko ekkor érezhette úgy, hogy eljött az ő pillanata, végre megkapja azt a tisztséget, amelyre méltónak tartja magát – legalábbis saját maga szerint. A koalíció további működését illetően azonban Dankónak be kellett húznia fülét-farkát, és engednie a Hlasnak.
Micsoda zseniális ötletként harangozta be Danko a sportminisztérium létrehozását! Minden oka megvolt az elégedettségre, hiszen pártjának, az SNS-nek sikerült egy új tárcát kiharcolnia. A babérokat azonban végül Rudolf Huliak aratta le, aki időközben kilépett az SNS parlamenti frakciójából. Fico pedig felismerte, hogy a kormány csak úgy menekülhet meg, ha Huliak étvágyát kielégíti, így Dankóéktól elvette, az SNS potyautasának pedig odaadta a sportminisztériumot.
– tehette volna fel magában a kérdést Danko, aki még akkor nem is sejtette, hogy a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala az SNS támogatottságát mindössze 1,4 százalékra becsüli.
Merthogy pont Andrej Danko volt az, aki azért kritizálta a különböző közvélemény-kutató ügynökségeket, mert szerinte azok nem mutatnak valós képet a pártok támogatottságáról, hanem politikai pártok befolyása alatt állnak. Ezért jött elő azzal az ötlettel, hogy a felméréseket az állami statisztikai hivatalnak kell készítenie. Végül is ő csak az igazságot akarta – és meg is kapta. Az SNS jelenlegi támogatottsága siralmas.
Ezek után nem nehéz kitalálni Danko reakcióját: azonnal követelni kezdte a statisztikai hivatal igazgatójának a leváltását.
Danko tehát úgy foglal helyet a kormányban, hogy gyakorlatilag már mindent elvettek tőle, amit csak lehetett. Ugyanakkor akár hősként is tekinthet magára, hiszen csakis az ő nagyvonalúságának köszönhetően maradt meg a kormány, és sikerült megakadályozni, hogy előrehozott választásra kerüljön sor, amely során hatalomra jutottak volna azok a „bizarr” progresszívek, akik rendszeresen visszatérnek Danko rémálmaiban. Ez viszont sovány vigasz, Danko helyzete és politikai jövője egyre kilátástalanabb.
De hát így jár az, aki túl sokat akar, és túl gyorsan. Könnyen kicsúszhat alóla a talaj. Danko azt hitte, hogy legalább egy méltó pozíciót kap Ficótól, ám ehelyett a politikai élet peremére szorult. A kisemmizett és kifosztott kapitány tehát magára maradt, és abban bízik, hogy a koalíció kibírja a ciklus végéig, mert legalább addig is képviselő maradhat.
