Száraz Dénes

2018. szeptember 07., 10:37

Csúz messzebb van a szlovák kormánytól mint Nagyszarva?

Légvonalban nem  is annyira, a helyzet megítélésében viszont egész biztos! Történt ugyanis, hogy Nagyszarván négy-öt szlovák összehajolt, és szlovák iskolát követel gyermekeiknek. Mert magyar tannyelvű ugyan van, de ők öntudatos szlovákok, oda nem adják, ezért inkább utaztatják őket, de ez a továbbiakban már tűrhetetlen. Mert  milyen dolog az, hogy a többségi nemzet fiai ne részesüljenek helyben anyanyelvi oktatásban? Iciri-piciri szlovák iskolát akarnak, pár gyerekkel, hiszen a községben a 2011-es népszámlálási adatok szerint az itt élő 1192 lakosból 852 magyar és 204 szlovák volt.

Kotleba szerint felháborító, hogy nincs minden magyar többségű településen a magyar iskola mellett szlovák is, vagy még jobb lenne, ha csak az utóbbi!

Hálás téma a szlovákok jogainak védelme Dél-Szlovákiában, Pellegrini szlovák miniszterelnök is azonnal ráharapott, sőt gőzerővel igyekszik lenyúlni a nagyszarvai szlovákok ügyének védelmét, nehogy már Kotlebáéké legyen az érdem. Ki a nagyobb hazafi alapon!

Így akár precedens értékű „vállalkozássá” nőheti ki magát a nagyszarvai, és a legközelebbi parlamenti választásokig fel is térképezhetik a vidékünket, mindenhol orvosolhatják a többségnek, ami helyben kisebbséget jelent, ezt a baját. Jópofa dolog, szavazatokat hozhat a magyar többségű falvak szlovákijaiért való  kiállás! Ilyenkor nem számít a költségvetés herdálása! Fordítva viszont ez működik?

Megjegyzendő viszont az is, hogy senkinek se jutott még fentről az eszébe iskoláért harcolni azokon a településeken, ahol se magyar, se szlovák tannyelvű iskola sincs, mint például a Komáromi járásban Bajcson vagy az Érsekújvári járásban Kamocsán. Itt nyugodtan utazhatnak a szlovák gyerkőcök a szomszéd falvak valamelyik szlovák iskolájába, hiszen a magyarok is ugyanazt teszik!

Ott van viszont Csúz! Pellegrini még bizonyára nem járt a községben, Kotleba még nem is igen akar odamenni! Minek menne oda? Megnézni a Csúzy-kastélyt, a régióhoz kötődő neves magyar személyek állandó kerámiaszobor-kiállítását, portréit? Az Esterházy János-emlékszobát? Ebben a magyar többségű faluban 1976-ban bezárták a magyar tannyelvű iskolát, a szlovák vígan működik, folyosói visszhangoznak a magyar gyerekszótól és kacajtól! De ez nem hallatszik el Pozsonyig... A 2011-es népszámlálási adatok szerint  a falu 1695 lakosából 914 (53,9%) vallotta magát magyarnak, 591 (34,9%) pedig szlováknak. 1976-ban, a magyar iskola bezárásakor még 70% fölött volt a magyarok aránya, mégis a magyar iskolát zárták be. Azóta közel 20%-os a csökkenés...

A csúzi magyarok bizonyára azért nem követelnek magunknak iskolát, mint a nagyszarvai szlovákok,  mert tudják, hogy az önkormányzat képtelen lenne fenntartani kettőt.  Ez igaz! De legalább kérhetnék a magyar osztálynyitás lehetőségét a meglévő intézményben. Ahogy ez működik például Nagykéren. Nem a legjobb megoldás, hiszen összevont osztályokban folyik az oktatás, de mégis valami.

És ott van a Komáromi járásban Ímely község is! A települést 878 magyar lakja 1125 szlovák mellett, iskolája mégis csak a helybeli és országos többségnek van! 1991-ben még 1159 magyar és 1097 szlovák lakott a településen. A csökkenést minden bizonnyal befolyásolta a magyar tannyelvű intézmény hiánya is.

Ébresztő tehát csúziak és ímelyiek, ébresztő helyi MKP, ébresztő helyi Most-Híd szervezetek, legyen a nagyszarvai szlovák törekvés példaértékű!

Vagy a kettős mérce alapján, amit szabad Jupiternek, nem szabad a csúziaknak és az ímelyieknek?

0 HOZZÁSZÓLÁS
Matus Tibor 2018. december 10., hétfő

Az európai egység valódi barátai

A Kohézió barátai csoportosulás hat év után újra találkozott Pozsonyban, hogy megvitassa a 2021–2027‑es európai uniós keretköltségvetés kérdését.

 

Száraz Dénes 2018. december 09., vasárnap

Mindennapi várakozásaink

A kisgyerek nem csak az ajándékokra vár. A jó szóra, törődésre, szeretetre sokkal inkább.

Kövesdi Károly 2018. december 08., szombat

Liberté, Égalité, Fraternité…

Párizs olyan, mint egy vándorünnep, írta annak idején Hemingway a városról, amikor még élhető volt.

Száraz Dénes 2018. december 08., szombat

Lajčákosdi

Az utóbbi napokban, hetekben a szlovák külügyminiszter körül forrott a levegő. Lemondása, majd maradásra bírása a legfontosabb hazai politikai eseménynek számított, minden mást háttérbe szorított.

Molnár Judit 2018. december 07., péntek

Táblaháború

Lefestették a magyar helységnévtáblákat Szencen és környékén, jött a hír.

Kövesdi Károly 2018. december 05., szerda

Az Andrej, a Miroslav, meg a Béla

Márpedig Andrej odavágott: hagyják őt békén a piszlicsáré plágiumügyekkel, amikor ő nagypolitikát szeretne csinálni, olyat, mint Orbán Viktor! Az az igazi! Nézzék meg Magyarországot!

Agárdy Gábor 2018. december 04., kedd

Greenpeaces dilemmák

A kormánytól az államfőn keresztül az utca emberéig, mindenki így vagy úgy, de kiállt az aktivisták mellett, hogy ők nem bűnözők, csak „aktivisták“.

Aich Péter 2018. december 03., hétfő

Mit látna Márai?

Mert mostanra jócskán fordult a kocka, Európa mégis úgy tesz, mintha még mindig ő irányítaná a világ menetét.

B. Vida Júlia 2018. december 02., vasárnap

A várakozás ideje

Ha belebámulunk a fénybe, mindjárt megszáll bennünket valamiféle isteni nyugalom, belső békesség.

Fülöp Antal 2018. december 02., vasárnap

A hamis szolidaritásról

Nyomát sem látjuk itt az általuk meghirdetett (és a Közép‑Euró­pától naponta követelt) toleranciának és szolidaritásnak.

Vélemény
Matus Tibor: Az európai egység valódi barátai

A Kohézió barátai csoportosulás hat év után újra találkozott Pozsonyban, hogy megvitassa ...

Száraz Dénes: Mindennapi várakozásaink

A kisgyerek nem csak az ajándékokra vár. A jó szóra, törődésre, szeretetre sokkal inkább.

Kövesdi Károly: Liberté, Égalité, Fraternité…

Párizs olyan, mint egy vándorünnep, írta annak idején Hemingway a városról, amikor még élhető ...

Legnézettebb