Csúz messzebb van a szlovák kormánytól mint Nagyszarva?
Légvonalban nem is annyira, a helyzet megítélésében viszont egész biztos! Történt ugyanis, hogy Nagyszarván négy-öt szlovák összehajolt, és szlovák iskolát követel gyermekeiknek. Mert magyar tannyelvű ugyan van, de ők öntudatos szlovákok, oda nem adják, ezért inkább utaztatják őket, de ez a továbbiakban már tűrhetetlen. Mert milyen dolog az, hogy a többségi nemzet fiai ne részesüljenek helyben anyanyelvi oktatásban? Iciri-piciri szlovák iskolát akarnak, pár gyerekkel, hiszen a községben a 2011-es népszámlálási adatok szerint az itt élő 1192 lakosból 852 magyar és 204 szlovák volt.
Kotleba szerint felháborító, hogy nincs minden magyar többségű településen a magyar iskola mellett szlovák is, vagy még jobb lenne, ha csak az utóbbi!
Hálás téma a szlovákok jogainak védelme Dél-Szlovákiában, Pellegrini szlovák miniszterelnök is azonnal ráharapott, sőt gőzerővel igyekszik lenyúlni a nagyszarvai szlovákok ügyének védelmét, nehogy már Kotlebáéké legyen az érdem. Ki a nagyobb hazafi alapon!
Így akár precedens értékű „vállalkozássá” nőheti ki magát a nagyszarvai, és a legközelebbi parlamenti választásokig fel is térképezhetik a vidékünket, mindenhol orvosolhatják a többségnek, ami helyben kisebbséget jelent, ezt a baját. Jópofa dolog, szavazatokat hozhat a magyar többségű falvak szlovákijaiért való kiállás! Ilyenkor nem számít a költségvetés herdálása! Fordítva viszont ez működik?
Megjegyzendő viszont az is, hogy senkinek se jutott még fentről az eszébe iskoláért harcolni azokon a településeken, ahol se magyar, se szlovák tannyelvű iskola sincs, mint például a Komáromi járásban Bajcson vagy az Érsekújvári járásban Kamocsán. Itt nyugodtan utazhatnak a szlovák gyerkőcök a szomszéd falvak valamelyik szlovák iskolájába, hiszen a magyarok is ugyanazt teszik!
Ott van viszont Csúz! Pellegrini még bizonyára nem járt a községben, Kotleba még nem is igen akar odamenni! Minek menne oda? Megnézni a Csúzy-kastélyt, a régióhoz kötődő neves magyar személyek állandó kerámiaszobor-kiállítását, portréit? Az Esterházy János-emlékszobát? Ebben a magyar többségű faluban 1976-ban bezárták a magyar tannyelvű iskolát, a szlovák vígan működik, folyosói visszhangoznak a magyar gyerekszótól és kacajtól! De ez nem hallatszik el Pozsonyig... A 2011-es népszámlálási adatok szerint a falu 1695 lakosából 914 (53,9%) vallotta magát magyarnak, 591 (34,9%) pedig szlováknak. 1976-ban, a magyar iskola bezárásakor még 70% fölött volt a magyarok aránya, mégis a magyar iskolát zárták be. Azóta közel 20%-os a csökkenés...
A csúzi magyarok bizonyára azért nem követelnek magunknak iskolát, mint a nagyszarvai szlovákok, mert tudják, hogy az önkormányzat képtelen lenne fenntartani kettőt. Ez igaz! De legalább kérhetnék a magyar osztálynyitás lehetőségét a meglévő intézményben. Ahogy ez működik például Nagykéren. Nem a legjobb megoldás, hiszen összevont osztályokban folyik az oktatás, de mégis valami.
És ott van a Komáromi járásban Ímely község is! A települést 878 magyar lakja 1125 szlovák mellett, iskolája mégis csak a helybeli és országos többségnek van! 1991-ben még 1159 magyar és 1097 szlovák lakott a településen. A csökkenést minden bizonnyal befolyásolta a magyar tannyelvű intézmény hiánya is.
Vagy a kettős mérce alapján, amit szabad Jupiternek, nem szabad a csúziaknak és az ímelyieknek?