Csúsztatások és megvezetések
Elém ugrik egy reklám a neten. Ránctalanító csodaszert kínál egy hamvas, húsz év körüli nő arcával… Változókori nehézségekről beszél egy másik reklámban néhány bőven 60 felüli, idős, ősz hajú nő. Az első esetben jóval fiatalabb, a másikban pedig jóval idősebb korosztály tagjainak fotójával próbálják eladni a terméket, mint akiknek üzenni akarnak. Ez mélységesen felháborító!
Torz képet kapunk, kapnak így a világról a fiatalok. Éppen elég nekem az, hogy az utcán huszonévesek jönnek velem szemben szilikonszájjal… Azt gondolják, így szebbek. Ha olyan reklámot látnak, ahol a ránctalanító szert korosztályukbeli fiatal nővel próbálják meg eladni, jöhet a pánikolás.
Aztán a csodaszer, a botox és még néhány hibaelhárítás az arcon vagy a test többi részén. Tökéletesek akarnak lenni. Ahelyett, hogy örülnének annak, milyen szépek, üdék és fiatalok…
A láthatatlan korosztály, vagyis az ötvenesek arcával úgy látszik, még a reklámot sem lehet jól eladni. Pedig a mélyebb ráncok eltüntetése, kisimítása éppen őket aggasztja leginkább. Ők azok, akik a negyvenesekkel együtt a változókor hullámcsapásairól is hitelesen tudnak beszélni. Nekik van, vagy lehet szükségük arra a bizonyos táplálékkiegészítőre, amit reklámoznak.
Miért van az, hogy lépten-nyomon megvezetnek bennünket, a csúsztatások korát éljük, és a realitások lassacskán kikopnak az életünkből? Miért próbálják meg elhitetni velünk azt, hogy minden egészségi problémára létezik egyszerű megoldás?
Menj be a patikába, vedd meg drága pénzen a csodapirulát. Azt még hozzáteszik, hogy azért kérdezzük meg a patikust is. Mert lehetnek ellenjavallatok is… És hát vannak.
Sok háztartásban dobozszámra állnak a különböző „tutibiztos” gyógyhatású készítmények. Mindig be lehet kapni azt, amire éppen szükség van. Aztán, ha egy ideig semmi nyavalya nem gyötör, elfeledkezünk róluk. S egy szép napon azt vesszük észre, a drága cucc szavatossági ideje lejárt. Ki lehet dobni! De a szemétbe nem szabad, vissza kell vinni a gyógyszertárba.
Eltorzult világunkban egyre többen hajtanak a mások által diktált tökéletességre. Mikor egy középkorú, de nagyon fiatalnak tűnni akaró anyukát látok felnőtt leányával és mind a kettőnek már „megbuherált” a szája, sőt az anyuka keblei már „generáljavításon” is átestek, arra gondolok, hát nincs otthon tükrük.
Mert ha belenéznének, talán észrevennék, hogy külsejükön ezek a felfújt ajkak inkább rontanak, mint javítanak. De egy ismerősöm gyorsan helyretesz. Nem érted, hogy ezt ők szépnek látják…?
