Cseh időutazása
Boldogult magyartanár koromban szoktam volt a középiskolás diákjaimnak olyan feladatokat adni, hogy egy-egy irodalmi mű részlete alapján helyezzék el a verset, novellát vagy regényt az általuk sugallt történelmi korba.
Annak idején ugyanis fontos követelménye volt a tanterveknek, tanmeneteknek, hogy legyen bennük tantárgyközi kapcsolat. Az irodalmi mű és a történelmi kor összefüggésének felismerése a magyar irodalom és a történelem szoros tantárgykapcsolatát jelentette.
Mondok erre egy példát:
sikló gépkocsizajban…
verssorok alapján nem csak az írót és művét kellett a nebulóknak beazonosítaniuk (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról), hanem azt a kort is, amelyre a költő utalt, vagyis a Sztálin és Rákosi nevek által fényjelzett ötvenes éveket a múlt században.
Ez aránylag könnyű feladatnak számított, Ady szimbolizmusa, például Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú Földre (Emlékezés egy nyár-éjszakára) verssor már komolyabb feladatnak számított, de még az sem érte el azt a nehézségi fokozatot, ami
Cseh Péter kérészéletű parlamenti képviselő (nem jegyzett irodalmár, hanem keramikus) képvisel friss FB-os bejegyzésében!
Gyerek legyen a talpán, aki felismeri ezekben a sorokban a jelenkort, és nem tévesztené össze a sztálini, rákosi időkkel:
De nem csak egyedüli esetről van szó. Van a fenti bejegyzésnek előzménye is, az se semmi!
– szól az OľaNO-s politikus felhívása hozzánk.
Cseh Péterünk nem sokáig tartózkodott a legerősebb kormánypárt képviselőjeként a szlovák parlamentben. Lukáš Kyselica helyére került pótképviselőként a szlovák törvényhozásba. De miután kitudódott Kyselica titkosszolgálati múltja, és le kellett mondania a belügyi államtitkári tisztségéről, Csehnek távoznia kellett a parlamentből, mivel párttársa visszatért.
Ezt a megrázkódtatást talán azóta sem tudta kiheverni, amit közösségi oldalára írt bejegyzései tanúsítanak.
Nem azzal érvel, hogy a tüntetés törvényellenes, mert vészhelyzetben tilos a gyülekezés, és más formáját kellene választani a tiltakozásnak, hanem marxista-leninista szószedettel - „az alaptalan agresszió, ostobaság, erkölcstelenség és a történelem és a politika bruttó tudatlansága” - próbálja az embereket távolmaradásra ösztökélni.
Szinte hallani a falurádiók bömbölését az ötvenes évekből a villanyoszlopokra helyezett hangszókon át:
