Csalogat az óvoda
Igazán nincs messze. Csak néhány házra tőlük. Olykor még a vidám gyerekzsivaj is idehallatszik. Reggel vagy délután röpke pár perc lenne oda elvinni a kicsit. Aki hamarosan betölti a hármat. Csak egy dilemmája van. Az a szlovák óvoda. A magyar a falu másik felében található, több kilométerre innen. Még biciklije sincs, amivel reggel és délután fuvarozhatná… Az autót meg elvitte a volt férje, amikor itthagyta őt a két kislánnyal. Az egyik még csak karon ülő. Már csak a rosszul látó anyukája maradt neki, apukáját elvitte egy csúnya betegség… Nincs, aki segítsen.
Aztán felidézi magában a régi emlékeket. Amikor még ő volt óvodás. Az első barátnőket, azt a szőke kisfiút, akibe szerelmes lett… Az ott tanult versikéket ma már saját gyermekeinek mondogatja. S az a két óvónéni még mindig ott tanít. Vagy inkább szeretettel nevel. Hajat fon, simogat, letöröli a könnyeket, s olykor igazságot oszt, ha összevesznek a lurkók. Igen, igen…
Neki könnyebb gyermekkor adatott, mint most az övéinek. Apja is volt, áldott jó édesapja, nemcsak anyukája, mint az ő gyerekeinek. Ketten szépen beosztották, mikor ki „szállítja ” őt és az öccsét óvodába. A messzibbe. A mienkbe jár, szokták mondogatni, ha az ismerősök kérdezték, melyik óvodát látogatja.
Most meg azon lamentál, mi legyen Rozikával, aki ősztől óvodás lesz? Mi a fontosabb? A gyermek vagy az ő kényelme? Ha ő lenne a gyermeke helyében, melyik óvodába járna szívesebben? Aki Weöres Sándor verseket fúj már kívülről és álmában Vukkal kergetőzik, annak a kicsinek mégis hol a helye?
A játszótéren összefut volt osztálytársnőjével, akivel oviba is egyszerre jártak. Neki is hasonló korú kisgyermeke van. Lelkesen mondja neki, hogy örül annak, ősztől a két gyerkőc egy óvodába, az övékbe fog járni. Kényszeredetten elmosolyintja magát, hebeg-habog valamit, hogy neki közelebb van az a másik, egyedül maradt a két kicsivel, egyszerűbb lenne csak a harmadik szomszédba vinni…
Minden megoldható, csak akarni kell, feleli a volt osztálytárs. Akinek egész véletlenül van egy használaton kívüli majdnem új kerékpárja gyermeküléssel. Még a héten átviszi hozzájuk. Rossz időben vagy bármikor, ha kéri, megáll értük kocsival, mikor viszi a saját gyerekét az oviba. Jó lesz egy így, megegyeztünk? Hát mi lehet erre mondani? Csakis igent.
Hazafele Rozika lelkesen meséli, milyen jó lesz neki a kiscsoportban, mert mostantól már új barátnője is van. A homokozóban ők már eldöntötték, hogy mindketten ugyanoda fognak óvodába járni. Tudod, anya, a magyar oviba, ahová ti is, amikor gyerekek voltatok? Megegyeztünk. De jó, sóhajt fel anyukája és hatalmas kő gördül le a szívéről.
