Csakis papír alapon
Amióta az eszemet tudom, viszolygok az adminisztrációtól. Ha az orrom elé dugnak egy kérvényt bármelyik hivatalban, hogy töltsem ki, kisebb fajta rosszullét jön rám. Hát még, ha saját magamnak kell kérvényt írnom. Szerencsére én még megtanultam annak idején, miként kell úgy megfogalmazni, ahogy az a hivatalos érintkezésben elvárható. Mégis csak nagyon nehezen veszem rá magam arra, hogy nekiüljek.
Nemrég megkaptam a nyugdíj-előrejelzésemet. Felért egy vészforgatókönyvvel. Azonnal eldöntöttem, a hiányzó éveket, amiket lehet, pótolom, még időben. Igen ám, de ahhoz megint, hosszú idő után újra, hivatalba kellett mennem. A biztosítóban közölték, hogy igazolnom kell a kötelező iskolalátogatást, a nyolcadikos bizonyítvány másolatával, kell az érettségi bizonyítvány és a diploma másolata. Valahol mindenem megvan, de első nekifutásra csak a diplomámat és arról néhány fénymásolatot találtam meg. Egykori gimnáziumomban kikértem az érettségiről az igazolást.
De mi legyen az alapiskolai végzettség bizonyításával, ha az iskola, ahova jártam már rég bezárt? Valahol biztos megvan az egykori iskola archívja, adták a jó tanácsot a biztosítóban. Meg is találtam. A községi hivatal őrzi egykori alma materem iratait. Felhívtam a polgármestert, aki kedvesen közölte, kiadják a dokumentumot, de a törvény szerint kérvényezni kell, mivel bizalmas adatokat tartalmaz.
Kénytelen-kelletlen odaültem a gép elé és megírtam a kérvényt. Pár nap múlva már a kezemben tartottam az utolsó hiányzó dokumentumot és diadalittasan indultam volna ismét a biztosítóba, mikor eszembe jutott, hogy legutolsó látogatásomkor kaptam egy kérvényt, amit ki kell tölteni. Előkerestem, ráírtam a szükséges adatokat.
A hivatalban leadtam a dokumentumokat és arra kértem a hölgyet, hogy nézze meg nekem a rendszerben, mely évek hiányoznak még. A válasza az volt, hogy ezeket megtalálom az elektronikus biztosítotti számlámon. Ha még nincs, menjek át a másik ablakhoz, ott töltsek ki egy kérvényt, hogy ezt aktiválják nekem. Egy perc múlva már a következő kérvényt töltöttem ki. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor a hölgy azt mondta, erről a kérvényről átírja az adatokat rendszerbe, aztán a szomszéd ablaknál a fiatalember majd segít az applikáció letöltésében… Fel is merült bennem a kérdés, nem lehetett volna egyenesen a gépbe beírni az adatokat?
Ne keress logikát az állami apparátus működésében, mert nem találsz, mondta erre egy ismerősöm, aki ismeri a dörgést… Ott tartunk, hogy a 21.században papír alapon megy minden. Fölösleges köröket futunk, próbára tesszük az ügyfelek idegrendszerét, s nem mellesleg, pocsékoljuk a drága papírt. Ezen a területen mintha megállt volna az idő. Húsz-harminc éve is ez volt.
Bemegyek a bankba, a telefonos szolgáltatóhoz, mindenütt az adminisztrátor végzi el a szükséges „irodai munkát” és tableten írok alá. Minap egy problémával hívtam fel éppen a bankot. A kedves hölgy beszélgetésünk végén közölte, legközelebb már a hangom alapján fognak azonosítani. Szóval nem kell már többé születési szám, bizalmas infó meg a többi…? Elég a hangom… Nekem ez már egy kicsit olyan, mint a sci-fi, de legalább haladunk a korral.
