2021. augusztus 23., 19:07

Csak nem akar véget érni a Za ľudí-s szappanopera

Andrej Kiska valószínűleg nem így képzelte az általa alapított párt jelenét és jövőjét. Már a választások előtt egyértelmű volt, pártja nyerni ugyan nem fog, de a felmérések alapján biztosan nem számított arra, épphogy csak megugorja majd a parlamentbejutás küszöbét.

Kolíková és Remišová
Fotó: TASR/AP
Egymás mellett, de egymás ellenében

A koalíciós tárgyalások kezdete után a volt államfő rövidesen ki is vonta magát az egyezkedésből, átadva a stafétát a későbbi pártelnöknek, Veronika Remišovának. Bár Kiska még ma is azt mondja, nem bánja, hogy Remišovára ruházta át a vezetést, a párt támogatottsága azóta szinte folyamatosan csökken, nem is kellett sok idő hozzá, hogy parlamenten kívül mérjék őket.

A mélyrepülés azóta sem állt meg, sőt....

Az igazi mélypont a márciusi koalíciós válság után jött el. Míg Remišová ellenzéki képviselőként (az Oľano-t képviselte a parlamentben 2016 és 2020 között) folyamatosan hallatta a hangját, a kormány tagjaként egyszerűen eltűnni látszik az utóbbi másfél évben. A kormányválságot a Za Ľudí robbantotta ki, de az SaS végig meggyőzőbben érvelt és állt ki a követelései mellett. Remišováék képtelenek voltak tematizálni a helyzetet. A miniszterelnök-helyettes asszony kétértelmű kijelentései sem segítették a válság mielőbbi lezárását. Épp ezt a hezitálást, ezt a teszetoszaságot használta ki és használja ki azóta is Mária Kolíková.

Az igazságügyi miniszter végig határozottan kiállt Matovič távozása mellett, sőt, mind keményebben támogatta Sulíkék követeléseit, egyértelművé téve, hogy a hármas koalíció (az SaS nélkül) megalakítása számára nem opció.

A kormány átalakítása után Kolíková nyilvánosan is elismerte, nem tetszik neki és nem is ért egyet azzal, ahogy Remišová a pártot vezeti. Kolíková és Remišová háborúja ugyan nem ekkor kezdődött, de a nyilvánosság ekkor értesülhetett róla először. Bár hónapok óta húzódik a harc, nem igazán látni a végét. Folyamatos üzengetés a médiában, egy barátságos hétvégi „csapatépítő“ és még egy  kompromisszumos megoldásként javasolt új, semleges pártelnök sem volt elég ahhoz, hogy egyről a kettőre jussanak.

Kiska víziója elért a klinikai halál állapotába, nem lehet már semmivel sem megmenteni, legfeljebb az állami pénzcsapokra rákötött gépek tartják még életben.

Nem az a kérdés, szétesik-e a párt, hanem az, mikor! Kolíková a héten végre elismerte azt, ami mindenkinek nyilvánvaló már rég, nem tudja elképzelni, hogy továbbra is együtt dolgozzon Remišovával. Azt állítja, a koalíciós partnerekkel folytatott beszélgetések alapján, hogy a kormánypártok hajlandóak tárgyalni az „ötös koalíció“ megalakulásáról. Felvetődik a kérdés, mennyire lenne stabil egy olyan kormány, ahol öt dudás van egy csárdában, főleg úgy, hogy komoly ellentét feszül a tagok között.

Az pedig talán még fontosabb, hogy a Za Ľudí melyik szárnya rendelkezne több mandátummal és vajon a maradékra szükség van-e egyáltalán a további kormányzásban.

Kereshetjük a felelősöket, de a lényegen nem változtat. Mostanra eljutottunk odáig, hogy mindketten rengeteget ártanak mind a pártnak, mind pedig a koalíciónak. Visszakozni viszont egyikőjük sem akar! Míg Remišová következetesen azzal támadja ellenfelét, azért választották meg őket, hogy az ígéreteiket teljesítsék, nem pedig, hogy funkciókért harcoljanak, ő is elfeledni látszik ezt az egyszerű tényt.

Ideje lenne belátni, esetükben is érvényes a klasszikus mondás: az egyik tizenkilenc...

Megosztás
Címkék