Cigániková hattyúdala végleg lezárta a Sulík-korszakot
A tavasz beköszöntével több politikai párt is megtartja szokásos kongresszusát, tisztújítását. Ezek többnyire formális dolgokról szólnak, hiszen többé-kevésbé tudni lehet, milyen eredmény születik. Az SaS március elején ült össze, a kongresszus egyik eredményeként befejeződött a Gröhling-vezetés teljes hatalomátvétele: végleg véget ért a Sulík-korszak.
Első ránézésre semmi különös nem történt, Branislav Gröhling formálisan megvédte az elnöki székét. Ha azonban jobban megvizsgáljuk a történetet, valójában egy fontos dolgot sikerült elérnie: végleg lezárnia a Sulík-korszakot. Nem látványosan, csendesen és dráma nélkül. Történt ugyanis, hogy a küldöttek nem fogadták el a párt egykori alapítójának, Richard Sulíknak a felvételét a következő választási listára. A még egyértelműbb üzenetet azonban Sulík egyik leghűségesebb bizalmasának, Jana Bittó Cigánikovának az elnökségből való kizárása jelentette. A dolog azért is érdekes, mert egyrészt senki nem várta, még maga Cigániková sem, de a párt részéről ez egyértelmű jelzésértékű: végleg befejeződik a Sulík-éra, jöhet a korszakváltás.
A politikusnő azonban mintha ezt csalódottan vette volna tudomásul, hiszen amikor erről kérdezték, a könnyeivel küszködve mondta el, hogy a döntés meglepte, de elfogadja, ám a politikai jövőjével kapcsolatban annyit mondott: politikai példaképét és felkarolóját, Richard Sulíkot követi majd, akárhogy is dönt. Az persze nehezen elképzelhető, hogy Sulík mellett az ausztrál rancson fog lovagolni, csak finoman jelezte az egykori pártelnöknek, számíthat rá.
Az viszont egyértelmű, ha Sulík megindul Boris Kollár felé, Cigániková is oda érkezhet meg. Korábban volt egy érdekes megjegyzése, miszerint örül annak, hogy Boris Kollár leszakította magáról Milan Krajniak élén az ortodox vonalat a pártból.
Boris Kollár populista pragmatizmusa, az Excel táblázatos Sulík gazdasági és libertárius racionalitása, illetve Cigániková buzgó liberális aktivizmusa: mi sem tagadás, furcsa és érdekes társaság, amelyet akár a szél is összefújhatott, de ha együtt belevágnak, szokatlan formáció jöhet létre az amúgy is színes és megosztott jobboldali térfélen.
Eközben Gröling a megújult és átalakult SaS-el eldöntheti, melyik úton vezeti tovább a liberális pártot. A nagy kérdés továbbra is nyitott: merre és hogyan tovább? Gröhling előtt most valóban nyitva áll egy olyan út, amelyen elődje csak félig, vagy egyáltalán nem tudott végigmenni: megszólítani a mérsékelt konzervatív szavazókat.
Ehhez most minden adott, hiszen csalódott konzervatívok már amúgy is vannak a párt háza táján. Az SaS parlamenti frakciója ma már önmagában is egy érdekes és vegyes társaság.
Gröhling pontosan tudja, hogy ezt a szárnyat és ezeket az embereket fontos megtartania, hiszen ezzel tudja megszólítani a „konzervatív árvákat”. Ezzel ugyanis egy stabil jobbközép-liberális tábort építhet, és elfoglalhat egy olyan politikai teret, amely ma Szlovákiában alulreprezentált.
Ha továbbgondoljuk, stratégiai előnye is van a történetnek.
A progresszív liberalizmust ugyanis nyugodtan átengedheti a Michal Šimečka vezette PS-nek. Két dudás nem fér meg egy csárdában, vagyis egymást gyengítik azzal, ha csak és kizárólag ugyanazokra a szavazókra hajtanak.
Ráadásul ezt a versenyt a progresszívek már megnyerték, mert ha az SaS a PS-sel akar versenyezni ugyanabban a térben, mindig csak a második lesz.
Akad azonban egy másik út is az SaS előtt: klasszikus, mérsékelt, európai liberális párttá válni. Ez kiszámíthatóbb, együttműködőbb, illetve szalonképesebb politikát eredményezhet. Mert miközben Gröling stabilizálni próbál, könnyen megtörténhet az is, hogy az SaS elveszíti azt, ami valaha érdekessé tette: a gazdasági jobboldali arculatát.
A Sulík-korszakkal azonban ennek is vége, Gröhling előtt azonban nagy a kihívás: egy olyan liberális párt kiépítése, amely nem túl progresszív a mérsékelt konzervatívok számára, és nem túl vadkapitalista, amelyet a libertárius beállítottságú Sulík képviselt. Hogy mennyire képes ebben a koordinátarendszerben lavírozni, az Gröhlingék kreativitásán múlik.
Egy azonban biztos, Sulíkkal ellentétben a mostani pártelnök kompromisszumképesebb, diplomatikusabb, empatikusabb és emberközpontúbb, tulajdonságai pedig intelligensebb vezető benyomását keltik. Legalábbis ezt mutatja a szlovák partnerek felé, a Magyar Szövetség irányába azonban már nem ennyire barátságos, ami részben Simon Zsolt lejárató és hamis „duruzsolásának” is köszönhető.
Magasan van tehát az a bizonyos léc, Gröhlingnek mindenképpen bizonyítania kell a sajátjai előtt, hiszen Sulík eddig mindig bevitte a pártot a parlamentbe. Egy dolog a szalonképesebb kommunikáció, politikai versenyhelyzet van, ami annyit jelent, hogy a stílustól és a magatartástól sokkal inkább az eredmény számít.