2021. július 12., 09:12

Čaputová soros bölcselkedése

Azt mondja a szlovák köztársasági elnök, hogy ő biza nem írna alá egy olyan pedofiltörvényt, amilyet Magyarországon fogadott el az Országgyűlés, és amellyel szemben a magyar államfő nem emelt kifogást.

Ha elolvasta betűről betűre ezt a törvényt, akkor elég nagy baj, hogy elutasítja. Mivel a pedofília tiltása mellett semmi másról nem szól, mint a gyermekek védelméről a másságot hirdető erőszakos propagandával szemben. A magyar törvény korlátozza a fiatalkorúak szexuális irányultságának külső befolyásolását, és a szülők hatáskörébe helyezi az ilyen jellegű felvilágosítást. Nem hiszem, hogy az elnökasszonynak a bokros teendői mellett lenne ideje az olvasásra. Ha pedig nem olvasta el, és csak úgy szószátyár módra, felelőtlenül megint belekotyogott a levegőbe, akkor valószínűleg nem tudja szegény, mit beszél. Vagyis tudja, mert azt mondja, amit diktálnak neki!

Eme szerencsétlen elnöki megnyilatkozás után miért nincs most a kis ország kormányában és parlamentjében akkora kurázsi, hogy mint a V4-ek egyik tagállama felsorakozzon a magyar Országgyűlés törvénye mellé Brüsszellel és a köztársasági elnökkel szemben?

Ebben az esetben talán még az ellenzék is csatlakozna hozzá. Még akkor is, ha ezzel hozzájárulna Čaputová népszerűségének további hanyatlásához. Szlovákia végülis egy mélyen katolikus ország, nem biztos, hogy polgárai vevők lennének az olyan ultraliberális eszmék terjesztésére a gyerekek körében, mint az LMBTQ-ideológia. A rövidítés feloldása: leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek, queerek.

Toleránsnak lenni velük ugyan lehet, de szexuális irányultságukat propagálni a gyerekek körében nem feltétlenül szükséges.

Talán eljött az idő, hogy már nem annyira csábulnak el az ország polgárai az elnökasszonytól, mint az államfőválasztás alkalmával, sőt, egyre jobban odafigyelnek a legfelső közjogi méltóságok véleményalkotására. Čaputová esetében például arra, hogy nézetei mennyire vannak alárendelve Brüsszelnek és Soroséknak, illetve mennyire tűnnek önállónak. Arra is, hogy a szivárványság mennyire válik mérvadóvá az országban, mennyire akarják például beengedni a szlovákiai iskolákba és az óvodákba a Soros-szervezetek mindenre elszánt aktivistáit, hogy agyba-főbe hirdessék a gyerekeknek az LMBTQ eszméit.

Láttuk a foci EB-n azt is, hogy megérkezett Európába a Black Lives Matter mozgalomtól átvett térdelés kultusza, amelynek terjedése könnyen párhuzamba hozható az LMBTQ-eszmék hirdetésével. Vajon szokott-e térdre ereszkedni Čaputová? Bizonyára, de nem mindegy, milyen céllal. Szolidaritást vállalva a világot átszelő mozgalommal, vagy csak úgy, saját maga szórakoztatására? Orbán Viktor viszont nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar ember csak a Jóisten előtt, a hazája előtt térdel le, valamint, ha megkéri a szerelmének a kezét, akkor. Ezzel üzent a holland miniszterelnöknek, aki az Európai Tanács brüsszeli tanácskozásán, a magyar pedofiltörvényhez kapcsolódó melegellenes szabályozásról szóló vitában a magyarok térdre kényszerítéséről szólt.

A szlovák államfőnek a magyar pedofiltörvénnyel szembeni megnyilvánulása után nem csodálkoznánk már azon sem, ha hamarosan szivárványszínekbe öltözne az elnöki rezidencia, a pozsonyi Grassalkovich-palota.

Ezen a területen lenne mit átvenni a magyarországi liberálisoktól is. Például az LMBTQ mesekönyveket, melyek szlovák nyelvű fordításai ezek után hamarosan betörhetnek a hazai könyvpiacra is.

Hogy mennyire progresszív mindez? Semennyire!