2020. szeptember 12., 13:48

Büntetlen bűnök

Hiszem, nem lehet igazságot szolgáltatni a bestiális módon elvett életért, két ártatlan fiatal értelmetlen haláláért. Mert az ő életüket már semmi nem adja vissza. Legföljebb a hozzátartozók fájdalmát enyhíthetné a tudat, hogy a bűnért mégiscsak bűnhődés jár, s a galád tetteket nem lehet büntetlenül megúszni. Ján Kuciak és Martina Kušnírová szüleinek még ennyi sem jutott. Kezdhetik elölről a harcukat, hogy ne csak a gyilkosok bűnhődjenek, derüljön fény arra is, kinek volt útjában a fiatal újságíró és kedvese, ki áll az orvul elkövetett gyilkosság mögött.

Marián Kočner és Alena Zsuzsová felmentése sokként hatott az országra, minden jóérzésű emberre, akik hitték, hogy a közvetlen bizonyítékok is megállják a helyüket, hogy elégséges, ha az elkövetők nevesítik megrendelőiket, és hogy Kočner és Zsuzsová titkos, kódolt párbeszédeinek – szövevényességük ellenére is – van bizonyítási erejük.

A közvélemény ugyan bízott az igazságosságban, de voltak előjelei, hogy korántsem lesz ez olyan egyszerű. Az egy hónappal elhalasztott ítélethirdetés, avagy a tény, hogy a vádhatóság egy nappal a verdikt előtt újabb bizonyítékokat vitt a szenátus elé, jelezte, hogy Kočnerék nem állnak vesztésre. S bár a csatát meg is nyerték, a háborút korántsem. Addig is marad a düh, a kétely és a kérdések garmadája, hisz sok minden válaszát várja ahhoz, hogy értelmezhető legyen a helyzet.

Mert milyen logikát követ az, amikor a gyilkosokat a megrendelőkkel összekötő Andruskó Zoltán vallomása elég a gyilkosok, de nem elég a megrendelők elítélésére? És kinek volt az érdeke, hogy kiderüljön, hogyan szavazott a három bíró? Hogyan történhet meg, hogy ilyen fontos ügyben nincs konszenzus a döntésükben? A legfontosabb kérdés pedig, ha az ügyészség pár órával az ítélethirdetés előtt újabb bizonyítékokkal állt elő, azokat miért nem vizsgálták?

Sok hosszú elemzés témája lesz még a Kočner-jelenség, hiszen az elmúlt 30 év annyi hitványsága és szennye benne van ebben a történetben, ami fertővé züllesztett mindent körülöttünk, és elvette a hitünket, hogy az új világ jó is lehet. Riasztó, hogyan nőhetett Kočner a politika és az igazságszolgáltatás feje fölé, hogyan lett az ügyeskedő, mackónadrágos maffiózóból átláthatatlan szálakat mozgató, mindent behálózó, s annyi embert – politikusokat, főügyészt, bírákat és rendőröket – a markában tartó egyszemélyes háttérhatalom. Akinek meggyőződése, vagy tudja is (?), bármit megtehet, az igazság őt nem érheti utol.

A fennhéjázó magabiztosság azonban lassan eltűnik, mert ugyan a Kuciak-gyilkosságban egyelőre felmentést kapott, de a nyomozás során az ügyleteire fény derült: váltóhamisítás, számos korrupciós ügy, zsarolás, tervezett gyilkosságok sora… A lista hosszú, a nyomozati akták egyre dagadnak, a szerepe sok ügyben tetten érhető. Neve a gonoszság és bűnözés szinonimája lett. Épp ezért nem tudják az emberek elfogadni a bíróság múlt heti döntését. 

Ahogy a közvélemény, úgy a politika sem tudott mit kezdeni Kočnerék felmentésével, az első vehemens reakciók is ezt bizonyították. Érthető, az új kormány a régi korrupt világ leszámolásával nyerte el az emberek bizalmát, s ezzel a döntéssel nehéz helyzetbe került, mert lesznek, akik a bírósági ítéletet rajta is számon kérik majd. Tegyük hozzá, jogtalanul! Működő demokráciában a bírói döntésekre nem lehetnek befolyással, ráadásul a kormányzat nem is minősítheti az igazságszolgáltatást. Igor Matovičnak az indulatos és érzelmektől vezérelt megszólalásai után ezt is el kellene magyaráznia az embereknek, hogy értsék a demokrácia működési elveit.

Persze, nehéz ott a demokrácia elveivel érvelni, ahol a bűnözők a hatalomig érnek, és akkor is érinthetetlenek, ha ártatlanokat öletnek meg. Márpedig Szlovákia valósága erről szól.

Az igazságszolgáltatás megítélése rendkívül rossz, évek óta a legrosszabb. Ifjabb Kováč elrablása és Róbert Remiáš meggyilkolása 25 éve felderítetlen, az ógyallai polgármester, Basternák László megölésének a háttere tíz év után sem nyert bizonyítást, Malina Hedvig bántalmazása, aki rövid idő alatt károsultból vádlott lett, avagy a Gorilla-ügy, amely a politika legmagasabb polcát is elérte, mégsem lett következménye – csak néhány eset, ami bizonyítja, az országban sokkal nagyobb a baj, mintsem azt a felszín mutatja.

Az erkölcstelennek és a gonosznak tere van, a bűnök büntetlenül maradnak. S nekünk marad a naiv remény, hogy mindez egyszer megváltozik. Talán épp most, a per következő felvonásában. Mert ideje lenne már, hogy az igazságszolgáltatás tegyen is megtépázott hitelének visszaszerzéséért. Főképp igazságos döntésekkel!

Megosztás
Címkék