Bugárék már nem fognak kihajózni
Vegyes érzésekkel fogadták a hírt a Felvidéken, hogy a Most-Híd nagyszabású baráti találkozót tartott múlt héten pénteken a pozsonyi Ponton rendezvényhajón, ahol megjelentek a Most-Híd egykori parlamenti képviselői, miniszterei, államtitkárai, polgármesterei, egyéb tisztségviselői és természetesen az alapító elnök, Bugár Béla sem hiányzott a fedélzetről.
Sokan döbbenettel, mások rácsodálkozással reagáltak, és néhányan nyugtalankodtak attól tartva, hogy ez egy zászlóbontás, felkavarják a Duna vizét, szervezkedésbe kezdenek a Felvidéken. De a többség nyugodt volt, mert tudta, hogy az a hajó már elment, csak a kiöregedett matrózok jöttek össze nosztalgiázni egyet a kapitánnyal. Rumot ittak és pipafüstöt eregettek a pozsonyi éjszakába, azon merengtek, hogy hol és mikor szúrták el? Tudták jól, hogy nem tudnak ők már senkinek se ártani, senki se kíváncsi rájuk a Felvidéken.
Múltidézés, „bezzeg a mi időnkben” hangulat lehetett a hajón, a résztvevők „politikai osztálytalálkozót”, sőt politikai közvélemény-kutatást emlegettek a találkozó kapcsán. De ezek a megállapítások inkább voltak a hullámok és a rumok okozta falra hányt borsók.
Nem kell már attól tartani, hogy ha négy-öt hidas összehajol, a Felvidéken azonnal riadót kell fújni! Ady után szabadon: Itt valahol, ott valahol esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt hidas összehajol. És csöpög a könny: Miért is, miért is, miért is? És hömpölyög fönt a hahota, hogy soha, soha, soha.
A letűnt világból szinte minden vegyes gondolkodású a fedélzeten volt, a régi cápák közül talán csak a mindenható és mindenhez értő Basternák doki hiányzott, akit ágynak döntött a vírus. A honlapjukról viszont semmi se tudható meg a találkozó szándékáról, lefagyott még 2023-ban, a parlamenti választások után, és már csak a legelvetemült vegyespárt hívők nézegetik néha nosztalgikusan, hátha… Ők arra gondolhatnak a hajó eseményét követően, hogy előbb a buli, utána a mutyi! A honlapjuk egyébként csak arról árulkodik, hogy „Mi vagyunk a Híd” és a kulcsfontosságú pillanatokban mindig a történelem jó oldalán álltak. A felvidéki magyarok oldalán is mindig, kérdezem?
Feltámadunk, indulunk? Inkább lehidalunk! Régi sztárokkal a fedélzeten folyt a buli a hajón. De a Ponton nem egy Auróra! Ez már nem sül el! Viszont tuti, hogy egy újabb vegyes vírus minket már nem dönthet le!
Egyesek mégis reménykednek, hogy a liberális vegyespolitika tovább él az országban! Majd jönnek a fiatalok, a Progresszív Szlovákia magyar fiataljai, akik Benešsel a múlt év végén bontottak zászlót a magyaroknak behízelegve Komáromban, és kiprovokálva a kormányoldalt. A válasz nem sokat késett: a kormányoldal-ellenzék „játékában” a Btk. módosítással rajtunk csattant az ostor. A dunai rendezvényhajóról szólt az üzenet: ez megengedhetetlen, gyorsan tenni kell valamit, amíg nem késő.
Pedig amikor Bugárék együtt kormányoztak Ficóval, tehettek volna valamit a Beneš-dekrétumok eltörlése érdekében, de legalábbis a bocsánatkérést illetően. Minden esetre megnyugtató, hogy Bugár Béla kijelentette a hajón, hogy a jövőben már nem szeretne vezérszerephez jutni, de újabb szokásához híven háttér-politikusként hajlandó mindenben segíteni.
A fiatalabb korosztálynak egyébként: a vegyespárt fénykorában Most-Híd néven futott, utána az egyesülést követően a Szövetség egyik platformja lett, majd az egyesült pártból kilépve a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) átnevezésével Most - Híd 2023 néven újra önálló párt lett, aztán Dzurindáékkal szövetkezve létrehozták a Kékek, Most-Híd formációt a parlamenti választásokra. Amennyiben az új hidasok inkább már megszabadulnának a nevüktől, a jövőben ajánlatos a Alagút-Tunel elnevezés. Ahol nincs Híd, ott általában alagút van.
Nyugodjon le tehát mindenki, egy helyben veszteglő, süllyedő rendezvényhajón nincs semmi értelme vitorlát bontani, a hajó végleg kikötött, szép lassan felemészti a rozsda. A bódult matrózok pedig hazamennek, lepihennek és álmodnak. A Titanicon is szólt a zene miközben elsüllyedt a hajó...
