Bugár nemzetbiztonsági kockázatot jelent
Sokan gondolják úgy, hogy jó volna, ha azt kérdezhetnék már a felvidéki magyarok, hogy ki is az a Bugár Béla? Segíts, nem emlékszem rá! Ha már eltelne annyi idő a közéletből való eltűnésétől, hogy neve teljesen a feledés homályába merüljön, és csak a parlament archívuma őrizné kétes értékű ténykedését. Addig viszont nem csupán nemzetiség-biztonsági, hanem nemzetbiztonsági kockázatot is jelent jelenléte a magyar politikában.
Sokan azt mondogatják, hogy hagyni kell őt már a fenébe, neve ne forogjon közszájon, még abból is profitálhat. Mások szerint viszont úton útfélén rá kell mutatni az elvtelen megalkuváson, hatalomvágyon és az emberek manipulálásán alapuló politizálására, amíg csak el nem tűnik örökre a politikai süllyesztőben.
Igen, sajnos, még mindig kell vele foglalkozni, ugyanúgy, mint Ficoval is.
Vannak, akik felháborodottan elutasítják mindkettőt, de még mindig akadnak olyanok, akik vakon és süketen hisznek nekik még akkor is, ha a saját szemük láttára csapják be az embereket.
Kéz a kézben mindketten kiállhatnak a cirkuszi porondra, és
idézhetik Rodolfo legendás gondolatát: vigyázat, csalok! És a politikai cirkuszra vágyó közönség egy része felállva tapsolna a csalóknak!
Azt azért nem állítanám, hogy a kútba is ugranának utánuk, de biztos, hogy eszükbe jutna ez a lehetőség is.
A különbséget Ficoban és Bugárban nem a politikai tisztesség vagy tisztességtelenség képezi! Egykutya mindkettő, nem véletlenül találtak egymásra. Bugár már 2006-ban könyörgött Ficonak a kormányba kerüléséért, aki akkor még Mečiart választotta. Pedig milyen érdekes lett volna Ficoval és Slotával együtt kormányoznia…Bugár azt is megmagyarázta volna, mint legutóbb Dankot!
Az eltérés kettőjük között a hazafiságban van: amíg Fico jó szlovák hazafi, addig Bugár gyurcsányi magaslatot öltő hazafiatlanságával nagyon messze lemarad tőle nemzeti öntudatban.
Pedig volt már egykoron magyar is, kereszténydemokrata is, most viszont ő a nagy együttműködő. Csak az a baj, hogy nem magyar vonalon működik együtt.
Hídjának pillérjei a többség támaszai, miközben a sajátjai felé hidat robbantott. Aki nincs velünk, az ellenünk van!
Teljesen felesleges felsorolni Bugár politikai pálfordulásait! A felvidéki magyarság körében közismertek, szinte az egész ország kiismerte őt! A demokratikus szlovák nyelvű sajtó is erősen kételkedik igazmondásában – egyszerűen csak „Béla Luhár” névvel illeti, hazudozónak nevezi. És ez még csak a finomabb jelzője!
Nemzetiség-biztonsági kockázat a Most-Híd elnöke!
Mivel lejáratta a felvidéki magyarokat! Azzal, hogy összeállt fűvel-fával, elárulta 2016-ban a politikai ellenzéket, és a botrányok ellenére a legvégső pillanatig kitartott a Smer valamint a SNS mellett, rontotta a felvidéki magyarság tekintélyét! Pedig ezt megelőzően mindig a jó oldalon álltunk!
Hitelét vesztett pártelnökként koalíciós potenciálja most egyenlő a nullával!
Nem a véletlen műve, hogy a Smerrel összeállt két kisebb párt, a Most-Híd és a SNS most alulról szagolgatja a parlamenti küszöböt, kizárt újfent ez a gusztustalan összeborulás.
Kormányváltó szerepben pedig most feleslegesen riszálja magát a többiek előtt, hiszen saját magát váltó erőként is kellene mutatkoznia, ami nevetséges lenne. Hiába kérkedik most azzal, hogy a Smerrel soha többé, ezt ősszel kellett volna kijelentenie, amikor a magyar pártok kérték rá!
Nemzetbiztonsági kockázat is Bugár!
Azzá lett az orbánozással, az anyaország-ellenességével. amelyre a kampányát építette. Nemzetpolitikai szempontból nagyon elhibázott lépés volt, amellyel nem csak a felvidéki magyarok, hanem a magyar kormány és a külhoni magyar pártok előtt is teljesen elvágta magát.
Haza- és magyarságellenes megnyilvánulásaival talán csak Gyurcsány és a DK jelent ugyanolyan nemzetbiztonsági kockázatot, mint Bugár és a Most-Híd!
Elszigetelődött tehát Bugár, magára maradt vegyességével a Most-Híd is, még a demokratikus szlovákjait is elvesztette. A felvidéki magyar „keljfeljancsi politikus” politikai pályafutása a végéhez közeledik! Elszigetelődött az országon belül, és az összmagyar kapcsolatrendszerben is a béka feneke alá került. Már csak a migránsokban bízhat, akik még nem ismerték ki őt…
Reméljük, a felvidéki magyarság nem marad magára február 29. után!
Amennyiben az MKÖ bejut a szlovák parlamentbe, tálcán fognak kínálkozni koalíciókötésre a kormányváltó erők, amelyek közül párral az összefogás pártjai már előzetes tárgyalásokat folytattak. Ugyanakkor a nemzetpolitikában megbízható partnere lesz a magyarországi kormánynak és a többi külhoni magyar pártnak is.
Csak rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk: az elszigeteltséget a vegyespárttal vagy a Magyar Közösségi Összefogással az együttműködés lehetőségeit!
