Bugár mákja
A mák bódító hatását ugyan már az ókorban is ismerték, de igazi veszélyeire csak a 18–19. században figyeltek fel. Onnantól kezdve ugyanis az ópiumfogyasztás egyre nagyobb méreteket öltött, és mivel a mákgubó is tartalmaz ilyesmit, ezért a hatóságok igyekeztek korlátozni a máktermesztést.
Ha ma például Svédországban szeretnénk mákot venni, akkor ne lepődjünk meg, hogy ugyanolyan 10 grammos kiszerelésben kapjuk, mint nálunk a sütőport. A vastag mákos töltelék ott tehát elképzelhetetlen, inkább csak díszítésre használják. Mifelénk viszont közkedvelt, például a karácsonyi ünnepi asztal is elképzelhetetlen mákos guba vagy mákos bejgli nélkül, ez utóbbi jó vastag töltelékkel ellátva, ami valószínűleg még Bugár Bélának, a Most-Híd elnökének is kedvenc csemegéje lehet, nehezen képes neki ellenállni!
Bódító hatás ide, homályosító látásmód oda!
Történt ugyanis, hogy az ünnepek között, mint „jövendő államfő” újfent megszólította a népét, mintegy továbbpasszolva a mákos ínyencségek bódító hatását.
Nagyobb nyugalmat és felelősséget kívánt a lakosságnak, megfeledkezve arról, hogy az ország nyugalmáért elsősorban az ország politikai vezetése a felelős! Szerinte Szlovákiában nem is olyan rossz a helyzet, csak a halandó választók inkább a negatívumokat nézik, ahelyett, hogy a szemet szúró pozitívumokra tekintenének. Ezért az emberek jogtalanul vannak felháborodva a parlamenti képviselők január elsejei komoly fizetésemelése miatt, nem nézik komplex módon a munkájukat, például neki is csak kivételes esetben van szabad hétvégéje, annyi itt a meló! És pártja is következetesen politizál, mindig valamelyik sebezhető csoport érdekében szorgoskodik. A múltban segítettek a nyugdíjasokon a könnyített munkavállalásukban (nem a nyugdíjuk emelésében), ebben az évben pedig a fiatalok támogatása a cél! A kétnyelvű táblákkal pedig a kisebbségen segítettek, tegyük hozzá, mint sebezhető csoporton!
Nyugalom és felelősség! Két kulcsfogalom volt ez 2018-ban a szlovákiai politikai életben!
Sok emberben jogosan merül fel a kételkedés, hogy miképpen érezze magát nyugalomban, amikor az igazság feltárását szorgalmazó újságírót és párját megölik? Hogyan lehet kiegyensúlyozott kormányzásról, politikai nyugalomról beszélni, amikor a belügyminiszterek gyorsabban váltják egymást, mint az évszakok, és menetközben cserélnek miniszterelnököt is, miközben nem lehet tudni, hogy valójában a régi vagy az új kormányfő irányítja-e az országot?
Hogyan intheti annak a kormánypártnak az elnöke nagyobb felelősségre a lakosságot, aki a kormányválság idején előbb felelőtlenül kijelenti, hogy az előrehozott választások kiírásának hiányában kormányt buktat, majd, mint aki jól végezte dolgát, megelégszik a személycserékkel, hogy maga is hatalmon maradhasson?
Nem jelent-e képmutatást egy olyan kormány tagjaként nagyobb nyugalmat és felelősséget elvárni a polgároktól, amelyre egy vietnami üzletember elrablásában való közreműködés gyanúja vetítődött, és ezt a mai napig nem tudta magáról elterelni kielégítő módon?
Milyen lehet a közös teher- és felelősségviselés a kormányon belül, ha az egyik kormánypárt elnökéről, aki egyben a szlovák parlament elnöke is, kiderül, hogy kisdoktoriját úgy leplagizálta, hogy azt még a középkori kódexmásolók is megirigyelhették volna?
Bugár szerint az ország polgárai őrizzék meg nyugalmunkat és erősítsék felelősségtudatukat annak ellenére, hogy még szerinte is tovább nőhet a társadalomban dúló fesztültség. Ezért majd persze a politikai ellenzék és média lesz a felelős. Saját és politikai partnereinek felelősségéről szerényen elfelejtett szólni...
Eddig viszont nagy mákja volt!
