Bugár kínos trükkjei
Ez már kezd tényleg kínossá válni! Azt, hogy 2007-ben a pártelnöki posztért vívott harcban alulmaradtál, majd sértetten otthagytad az MKP-t, hogy megalakítsd a vegyespártot, ami akárhogy is magyarázzuk, megosztotta a felvidéki magyar szavazókat, még sokan elnézték neked, annak ellenére, hogy korábban magad többször is azt mondogattad: aki az MKP ellen lép fel, még ha te is leszel az, azt meg kell akadályozni, mert árt ezzel a közösségnek.
Az, amikor 2016-ban koalíció léptél a Smerrel meg az SNS-szel, a kezdetben „együttműködés pártja” címszó alatt létrejött Most-Hidat már jócskán megtépázta – elsősorban a szlovák kávéházi értelmiség köré csoportosuló nem magyar anyanyelvű választóid fordultak el tőled akkor, élükön például Štefan Hríb jeles publicistával. Az a Hríb ugyanis, akit a magyarokat megosztó politikád még hidegen hagyott, és 2010-ben még büszkén hirdette, hogy a te szavazód, a 2016-os „árulásodat” már nem tudta megemészteni. Az általa vezetett hetilap a 2017-es év antiszemélyiségének hirdetett meg téged, na nem, mintha romlottabb lettél volna a címet viselő elődeidtől, Kaliňáktól és Ficótól, hanem mert az aktív támogatásoddal gyakorlatilag közreműködtél az ország kifosztásában és az igazságszolgáltatás összeomlásában. És ezt a Fico ellen felesküdött szlovák liberális értelmiség megbocsáthatatlannak tartotta.
Közösségünk állapotát mutatja az is, hogy bár a Gorilla-akta nyilvánosságra kerülése nem tudta felnyitni a felvidéki magyar választópolgárok szemét, ez az előnytelen koalíciós frigy a szlovák szavazóid nagy részét eltántorította a pártodtól. Aztán az ilyen-olyan botrányok, jutányos áron való földvásárlások napvilágra kerülése is változtatott némileg a Most-Híd preferenciáin, de ez sem igazán a felvidéki magyaroknak köszönhetően történt. Úgy látszik, az ingerküszöbünk e téren sokkal nagyobb szlovák honfitársainkénál.
Aztán megtörtént, amit addig elképzelni sem tudtunk volna: Szlovákiában megöltek egy újságírót, mert az becsületesen végezte a munkáját, azaz a legmagasabb kormánykörökkel kapcsolatos piszkos ügyeket göngyölítette fel. Olyan erős társadalmi felzúdulást kiváltó ügy volt ez, amely térdre kényszerítette Robert Ficót is. És te, kétségkívül igencsak figyelemreméltó új játékba kezdtél, először látványosan bejelentetted, hogy most aztán elég: kilépsz ebből a kormánykoalícióból, majd kevésbé látványos visszavonulót fújtál, és megmentetted a kormányt, igaz, hogy Fico és Kaliňák belebukott, de a kormány – veled együtt – lényegében a helyén maradt. Ezt a kilépni-bennmaradni játékot aztán eljátszottad még a vietnami emberrablás ügyében is. A doktor Danko felelősségre vonásáról szóló telefonos üzeneted utólagos magyarázgatására, miszerint nem úgy volt az, csak mindenki másnak szövegértelmezési gondjai vannak ebben az országban, már fel se kaptuk a fejünket: megint csak olyan figyelemelterelő bugári trükk ez, gondolták akkor sokan. Mintha nem lenne ebben az országban elég gond, amelyek megoldására tett javaslataiddal sokkal hatékonyabban hívhatnád fel magadra a figyelmet!
Aztán jött a számodra sikertelenül végződött államfőválasztás, amelyben, akárhogy is számolgatunk, csúfosan megbuktál, s a legalább annyira szégyenteljes európai parlamenti választási eredmény. A legújabb közvélemény-kutatások már a parlamentbe se mérik a pártod, egy valamirevaló pártelnök, már régen felállt volna a székéből, és átadta volna a helyét másnak. De te nem ezt tetted, magyaráztad a magyarázhatatlant, majd bejelentetted, hogy 2020-ig még biztosan te vezeted a pártot.
Így aztán majd egy hónappal az uniós választások után kijelenteni, hogy te Isten bizony le akartál mondani, csak hát az elnökséged nem hagyta, ne haragudj, de nevetséges. Kínosan nevetséges.
A szerző 2014-2019 között Csáky Pál EP-képviselő asszisztense volt
