Bugár Béla visszavonulói
Az az igazság, hogy már vártam ezt a bejelentést. Másra nem is nagyon lehetett számítani, mint az újabb visszavonulóra meg a magyarázkodásra. Mármint, hogy mindenki mindent rosszul értelmezett, Dankóék is meg mi, közönséges földi halandók is, akik még egy sima újsághírt sem tudunk úgy olvasni, ahogyan azt kell. Mert Bélánk nem úgy gondolta, most sem… Meg aztán, tehet ő arról, hogy mindenkinek szövegértelmezési gondjai vannak ebben az országban? Nehogy már ezért is ő legyen a hibás!
De hogy világosan beszéljek, Bugár Béla legújabb bejelentésére célozgatok, amelyikben elmagyarázza nekünk, hogy amit tegnap mondott, az nem úgy van, ahogy mi gondoljuk. Mert igaz ugyan, hogy kiment az a fránya telefonos üzenet Dankónak Bugár telefonjáról, amelyben a nemzetiek szerint a következmények felvállalására szólítja fel a Most-Híd elnöke Dankót, de arról szó sem volt, hogy hogy Dankónak távoznia kellene a nagy valószínűség szerint összelopkodott doktori munkája miatt a parlament éléről, vagy hogy ne szavaznának bizalmat neki… Még hogy az ellenzékkel együtt szavazzanak? Dehogyis sértenék meg ők a koalíciós szerződést, hogyan is juthat ilyesmi akárkinek is az eszébe…!
Megint ez a népmesékből vett bugári jöttem is meg nem is, hoztam is meg nem is. Kifelé mutatni valamit, hogy az újságíró reménykedve azonnal ráugorjon a hírre, abban bizakodva, valami azért mégiscsak maradt még Bugár emberi arcából, hogy aztán másnap annál nagyobbat koppanjon (mármint a hiszékenyebb fajta, aki képes újra és újra bedőlni ennek a trükknek).
Merthogy újabban egyre gyakoribb ez a módszer Bugár eszköztárában. Gondoljunk csak, a Smerrel való koalícióra lépésükre. Az egyik nap még sajtótájékoztatót tartanak (akkor még az alelnöki poszton lévő, azóta viszont Bugárékkal való minden kapcsolatot megszakító) Žitňanskával arról, miszerint aki arról beszél, hogy ők hajlandók koalíciót kötni a Smerrel, az hazudik, majd huszonnégy óra leforgása után kiülnek ugyanazokra a székekre, és mindennemű szégyenérzet nélkül bejelentik, hogy koalíciót kötnek Ficóval, mert szerintük más megoldás nincs.
Vagy ott van a Kuciak-gyilkosság. Az egyik nap Bugár Béla – kellő fontosságot mímelve a kérdésnek – összehívja az országos tanácsát, hogy az eldöntse: előrehozott választásokat akarnak, ellenkező esetben kilépnek a kormánykoalícióból, aztán másnapra ez a döntés is száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Bugár maradt, Fico ment, jött Pellegrini, itt-ott felkerült még néhány szépségtapasz, de egyébként minden egyéb megy tovább a régi kerékvágásban.
Vagy ott van a vietnami emberrablási ügy, amelyben erős a gyanú, hogy egy vietnami polgár Németországból való erőszakos elhurcolása a szlovák kormánygéppel (értsd: a kormány, legalábbis annak egyik minisztere asszisztálásával) történt (aki csak egy kicsit is jártas a dologban, annak nyilvánvaló, hogy mindez Robert Kaliňák, az akkori belügyminiszter tudta nélkül aligha történhetett). Bugár akkor is sietett nagy hangon kijelenteni, hogy ha beigazolódik a gyanú, miszerint az emberrabláshoz a (volt) belügyminiszter, Robert Kaliňák is asszisztált, a Most-Híd kész kilépni a kormánykoalícióból. Már ha beigazolódik persze, mert az ördög ezúttal is az apróbetűs részekben lakozik.
Szó, mi szó, most is velünk van a baj, nem Bugárral. Velünk, akik semmit sem értelmezünk, értünk meg jól. De hát hogyan is lehetne másként? Azt mégsem várhatjuk, hogy Bugár önként és dalolva dugja a hurokba a nyakát.
Merthogy egykori jó cimborája, Andrej Danko, akit annak idején, amikor még nagy volt a barátság kettejük közt, azzal a (magyar) nyilvánosság felé intézett indokkal fogadott a kegyeibe, hogy tanítgatni kell még őt, olyan tapasztalatlan szegény, de tanulékony. Nos, ez a Danko most kifogott a vén rókán. Az ugyanis kijelentette, hogy bizalom nélkül a koalíció nem működhet, azaz: ha kételyek merülnek fel a személyével kapcsolatban a koalíciós partnerek részéről, akkor a bizalommal együtt a koalíciós partnerségéről is szavazni kell.
A Smer azonnal kijelentette, számukra legitim házelnök Danko, a Most-Hídnak meg ezek után nem maradt más, mint megint csak a visszakozás, mint már annyiszor a történelem során, no meg a magyarázkodás Danko valamiféle homályos személyes felelősségvállalásáról, amiről senki sem tudja igazán, mit is ért Bugár.
Ebből a visszavonulóból azonban már nem sok haszna származhat Bugárnak, a választópolgárok kegyeinek szemszögéből pláne nem, ami a közelgő államfőválasztást tekintve nem túl kecsegtető a Most-Híd elnöke számára.
Persze, ha lesz egyszer szavazás Dankóról (meg a koalíciós partnerségéről) még mindig meggondolhatja magát, bár az esély erre minimális, hiszen Bugár jól tudja, a Smer meg az SNS nélkül aligha van számára még esély a politikában.
