Bugár Béla visszalépője a szlovák politika nagyszínpadára
Szándékosan használjuk ebben az esetben a szlovák politika jelzős szókapcsolatot és nem a szlovákiai magyart, felvidékit pedig főleg nem, mert ez a jelző soha nem volt része Bugár szókincsének, mindig kerülte, mint ördög a kápolnát. Most sem tagadta meg önmagát, oda tért vissza, ahonnan távozott, a szlovák-magyar vegyes homályba.
A Most-Híd vegyespárt egykori elnöke némi meglepetésre egy rövid ideig tagja volt a Szövetségnek, az egységes magyar pártnak. Tavaly viszont a közelgő megyei és helyi önkormányzati választások előtt látványosan kilépett az egyesült pártból, mintegy utat mutatva, előkészítve a pályát az utódoknak.
„Tudod, mi a Hídban megtanultuk, – folytatja–, hogy az együttműködés kompromisszumokkal is jár, hiszen az egyik fél visszalépése erősíti az egész pártot, ez az egész közösség javára válik.” Hova tűnt mára az a kompromisszumkészség, amiről egy évvel ezelőtt beszélt Bugár? Egy év elteltével a legközelebbi Bugár-hívők libasorba állva követték az egykori elnöküket búcsút intve a pártegységnek. A vegyespárt egykori elnökének olvasatában a kompromisszum inkább jelent kompromisszumképtelenséget, egy hasonló pártszakadást eredményezve, mint 2009-ben. Akkor is csűrték-csavarták a magyarázkodást, igyekeztek lekicsinyíteni az etnikai politizálást, előtérbe helyezni a párton belül a szlovákokkal való együttműködést.
Emlékezzünk csak vissza, magukat az együttműködés pártjaként határozták meg, később kiderült, hogy a vegyességük az asszimilációt szolgálta.
Elcsépelt frázisként a hangzatos szólam most sem hiányzott Bugárék sajtótájékoztatójáról: ne legyen gyűlölködés, ami nagyon kártékony és veszélyes! Mintha ezzel nem lennének tisztában az emberek. Erre viszont lehet építeni egy kampányt, benne van tehát a levegőben, hogy kampányuk alapszlogenje a gyűlöletmentesség lesz, ahogy volt annak idején az együttműködés. Most ezt már nem szükséges annyira hangsúlyozni, véletlenül se legyen múltidéző hatása, a felvállalt új szövetség Dzurinda Modrí pártjával amúgy is egyértelműsíti a célt és az eszközt is. Elmondta Bugár a sajtótájékoztatón, hogy azért áll itt, mert a helyzet az országban nagyon súlyos, talán még súlyosabb, mint 1998-ban volt. Valószínűleg emiatt szükséges az ország megmentőiként visszatérnie Dzurindának és neki is.
2022-ben közvetlenül az önkormányzati választások előtt Bugár kilépése a pártból nem sok vizet zavart, hiányában a Szövetség soha nem látott sikert könyvelt el a választásokon. Bizonyára nehezen tudta elviselni, hogy nélküle is lehet eredményes a szlovákiai magyar politika. Ez így tovább nem mehet, tenni kellett valamit: szét kellett verni a Szövetséget, ki kellett léptetni belőle a régi most-hidasokat, és Dzurindáékkal felmelegíteni az egykori vegyespárt elképzelést, aztán majd meglátjuk, mi lesz a szeptemberi parlamenti választásokon.
Ez teljesen nem sikerült, hiszen a Most-Híd platform továbbra is része a Szövetségnek.
De ahogy tavaly kudarcot vallott Bugár kilépése a Szövetségből, most az utódok, Sólymosék és Rigóék kilépése sem kecsegtet számukra sok jóval. Ezt még tetézi a régi „harcos és példakép” belépője közéjük, újabb szerepvállalása a felvidéki politika nagyszínpadán.
Viszont nem egy akkora színészlegenda, hogy sorba álljanak miatta az emberek a jegyekért egy újabb előadására…
