2022. október 23., 13:17

Bónuszszülők és bónusztesók

Néha úgy érezzük, sarkaiból kifordult világban élünk. Csak sodródunk, tartócölöpök nélkül. Könnyen felkap a szél, és bárhova elvisz, össze-vissza cibál. Rendetlenség van a világban, nincsenek már olyan szigorú normák, mint valaha. Lassan semmi sem lesz már tabu. Megváltoztak a prioritások, felborult az értékrend. Csak rajtunk múlik, hogy ebből a keszekuszaságból, hogyan halásszuk ki magunknak a jót. Révbe érünk-e, megtaláljuk-e a magunk boldogságát?

család
Fotó: pixabay.com

Kutya nehéz feladat ma már lehorgonyozni, stabil életet kialakítani. Az élet csupa változás és kísértés, no meg persze kényszerhelyzet. Ilyen hosszú felvezetés után ideje már, hogy a tárgyra térjek…

Szóval az emberi kapcsolatok válságát éljük. A házasságok több mint fele végződik válással, nem igazán kedvez korunk a tartós kapcsolatoknak. Régen rövidebb ideig éltek az emberek, házasságban is sokkal kevesebbet töltöttek együtt. Ebbe belejátszottak a háborúk, a fertőző betegségek is, melyek komoly emberáldozatokkal jártak… Sokan korán megözvegyültek és úgy maradtak, esetleg másodszor vagy harmadszor is házasodtak, a válás alig ismert fogalom volt. Betartották a holtomiglan-holtodiglant.

Ha azt mondom, mozaikcsalád, szinte mindenki tudja már, mire gondolok. Elég, ha Karinthy szavai jutnak eszünkbe! Ez az a helyzet, amikor a te gyereked meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket. Ennél frappánsabban aligha lehetne megfogalmazni a napjainkra teljesen elfogadottá és elterjedtté vált életformát.

Házasodunk, válunk, esetleg újraházasodunk, vagy inkább élettársi kapcsolatokban élünk. Sokszor nagy korkülönbséggel, új kapcsolatokban is születnek gyermekeink. El kell fogadnunk párunk gyerekeit, neki is mieinket. És akkor még a csemetéinknek is egymást. Nekik néha még a közös, új testvért is. Sőt, akár még új párunk volt házastársát és szüleit is. Valljuk be, ez elsőre sem tűnik egyszerű feladatnak. Többnyire nem is az. Akarat, megfelelő hozzáállás, magas tűrőképesség és tolerancia nélkül aligha lehetséges.

Akik ilyen családban élnek, azok órákat tudnak mesélni arról, milyen nehéz volt az összecsiszolódás, mennyit kellett alkalmazkodni, mennyi békát kellett lenyelni ahhoz, hogy az új párkapcsolat működőképes maradjon. Mert mi van például akkor, amikor a hónapok óta tervezett, nagy nehezen összejött színházlátogatás estéjén, talpig ünneplőbe öltözve, az előszobában kapjuk a telefont, hogy a párunk fiának a lába eltörött és kórházba kellene vinni?

A magyar nyelv általában a mostohatestvér vagy féltestvér, nevelőszülő vagy mostohaszülő kifejezésekkel él ilyen családi felállások esetében. De nekem nagyon tetszenek azok a szavak, amelyeket a skandináv államokban használnak. Ott bónuszapának, bónuszanyának és bónusztesónak nevezik egymást az érintettek. Mennyivel pozitívabb ezeknek a szavaknak a kicsengése, ugye?

Tekinthetünk úgyis apánk új párjának lánygyermekére, mint jutalomhúgra vagy pluszhúgra, anyánk új férjére, mint jutalomapára vagy második apára. Lehetnek ők ajándékok is, akiknek örülhetünk. S a legszebb, hogy ezzel még be is vonzhatjuk azt, hogy ezek a kapcsolatok valóban mintaszerűek és szeretetteljesek legyenek. Mert ahol érezni az összetartást, a család melegét, ott már nem is számít igazán, hogy nem egy alomból valók vagyunk.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.