2018. december 11., 20:13

„Nézlek, és én már semmit nem értek…”

Nagy Feró és a Bikini bocsássa meg nekem, de van idő, amikor plágium nélkül nem megy a megszólalás, de tovább már a hallgatás sem. Mert idő már volt, amikor a világnak ezen a darabkáján másként nem ment, csak Diogenész stílusában. Cinikusan. Akkor születtek meg nótáik ifjúkorunk lexebb dalai egyikeként…S „a rossz perceim vissza-visszatérnek”.

201607241152220.0000001a_bevandorlok-17.jpg

Most épp Marrákes felől fújdogálja a kórus, hogy ezen a földgolyón mindannyian vándorlók vagyunk, s fityiszt mutatva Tamási Áronnak – azt sem sejtik, ő kicsoda, Ábelről meg soha nem is hallottak, pedig ő megjárta Amerikát – harsogják vadul: nem azért vagyunk a világon, valahol otthon legyünk benne. És már nem csak a szülőföldünk, már Európa sem a hazánk (meg Amerika és Ausztrália sem az az ott élőknek). Itt az új nomád világ, elő az ekhós szekerekkel, tipikkel, wigwamokkal, sátrakkal is, mert nincs az a humanitárius civil hálózat, ami rendszeresen ismétlődve 7,5 milliárd vándorlót a végtelenségig el tudna látni étellel, itallal, ruhával, lakással, gyógyszerrel, zsebpénzzel, mobil telefonnal, árammal, egyebekkel…

Pedig milyen jó is lenne! Gondolják meg: nincs kínzás – azaz: rendszeres tanulás, munkavégzés, adó- meg járulékfizetési kötelezettség, nem kell fizetni útiköltséget, ingyen lehet bevásárolni a boltban, mert törvények sincsenek, így lopás, rablás sincs, amit csak megkíván a vándorló, minden az övé. Míg el nem fogy az égből hullott minden. S míg fel nem csap vándorlónak az összes, eddig keményen robotoló, adózó, törvénytisztelő uniós rabszolga is. Elvégre: ha nekik lehet és jár, miért ne lehetne és járna nekünk is?! Jó a jó kis káosz, a jó nagy meg még jobb. (A maradék egy-két százalék addigra űrhajóba száll, s messze SpaceX a csillagok közé… a majmok bolygójáról.) 

Mert káosz az aztán van. Lexebb dalaink ideje még le sem csengett igazán, amikor jött az új kor. Újra kellett tanulni mindent. Annak bizonyosan, aki nem Diogenész hordójában töltött el vagy negyven (30-20) évet, s nem ütközött lépten-nyomon abba, hogy nem tud az ügyeletes „társadalmi elvárásnak” eleget tenni. Csőstül jöttek az új elvárások, szabályok, követelmények.

Tizennégy évig ácsingóztunk mi, közép-európaiak azért, hogy bebocsátást nyerjünk a kontinens nyugati felébe; csatlakozási tárgyalások, jogharmonizáció, egyebek… Emlékeznek? Mečiar „fekete lyuka” még a NATO-felvételit is lekéste, pedig mennyivel előbbre jártunk, mint Banglades vagy Afganisztán…

De még 2004-ben, az uniós tagság megszerzésekor is hétéves tilalmi időt szabtak ki ránk, új tagállami állampolgárokra! A tőke, a piac már szabadon áramlott – egyirányúan, mert tőke a negyven év államszocializmus után az újaknál nem volt, a piacainkat meg elfoglalták, meghódoltatták –, az új munkaerő azonban csak munkavállalási engedély birtokában vándorolhatott nyugati irányba.

Beindult a nagy agyelszívás, a legjobb szakembereket hódította el sorra az öreg Unió, felső és alacsonyabb fokon is. Közben itt nőtt a szegénység, éhségvölgyek keletkeztek, nyomortanyák, s amikor cigányságunk egy része elindult szerencsét próbálni nyugatra – azaz: megpróbált migrálni gazdasági okból –, néhány jóléti ország vízumkötelezettséget vezetett be velünk szemben, s arra kötelezett egyes kormányokat, hogy saját költségen hazahozassák az illegálisan náluk tartózkodó állampolgáraikat. (Kár, hogy a nagyon humanitárius civil szervezetek akkor még nem védték a vándorlókat s nem okosították ki őket, milyen jogaik vannak, hogyan kell eltitkolni a személyazonosságukat.)

A munkaerő szabad mozgása – ami amúgy az EU-ban alapjog! – csak 2011 óta terjed ki ránk, a fiatal Európa állampolgáraira is. Azóta kószálhatunk és kószálunk is kedvünkre Lisszabontól Bukarestig, Dublintól Malmőn át Rigáig. A 2015-ös, „harmadik országokbeli” migránsinvázióig nem is volt téma az unión belüli migráció, legfeljebb nekünk, közép-európaiaknak kezdett egyre nagyobb gondot okozni, hogy nincs elég orvos, egészségügyi nővér, betegápoló, informatikus, jól képzett szakmunkás, gépjárművezető, ám kormányainknak eszébe sem jutott, hogy megtiltsák az agyelszívást, sőt: állásbörzéket szervezhettek országainkban, nyelvtanfolyamokat tarthattak, az orvosi-egészségügyi kamarák hirdetőtábláin-honlapjain tehették közzé ajánlataikat.

Nos, manapaság ezeket, az agyelszívás keretében az öreg Európába távozott honfitársainkat – európai polgárokat! – egyre több magország – újabban már Svédország is – migránsnak, vándorlónak titulálja. Ide jutottunk. (Szigorúan az uniós alapokmányok rendelkezéseinek értelmében. ???) Ami négy éve még „a munkaerő szabad mozgása” címszó alatt került elkönyvelésre, és a legnagyobb rendben volt, ma a „jöttem a Gangesz partjairól” rubrikába soroltatik át, a V4-es országok pedig újra begyöpösödött agyú posztkommunisták – jobb esetben, meg rasszisták és fasiszták… 

Ez utóbbi jelzők – vagy állítmányok – beigazolódása esetén azonban a V4-országok minden egyes állampolgára – politikai okokból – menekültstátusra jogosult a legközelebbi biztonságos, nem fasiszta állam területén. Most özönöljük el Németországot, Ausztriát? Jó lesz a sok „büdös posztkommunista migráncs” Bécsnek, Berlinnek vagy Brüsszelnek, Stockholmnak? Ezt az EU-t kellene föderalizálni, egyesült államokká alakítani?

Szóval kedves vén Európa: „nézlek, és én már semmit nem értek…” Mert ahogy jó száz éve a költő (Ady Endre) fogalmazott: „…furcsa volt/ Fordulása élt s volt világnak.”  S a világ fordulóban van most is. Akkor a Nagy Háború jött. Most? Tényleg sárkányfog-vetemény lennénk?

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.