2020. szeptember 14., 09:07

Bíróbőr és agyagláb

Nem szeretnék Szlovákiában független, pártatlan bíró lenni. Se bátor, se gyáva. Leginkább semmilyen sem. Gyakran jut eszembe, amit évekkel ezelőtt egy bűnügyi nyomozó mondott egy pohár sör mellett: mi, civil emberek el sem tudjuk képzelni, mekkora stresszben és állandó nyomás alatt élnek. Tulajdonképpen idegroncsokként mennek nyugdíjba, miután évekig hátra-hátranézve jártak az utcán. Mert ha elkapok egy gyilkost, és a bíró könnyedén kiengedi, az első gondolata a bosszú, mondta a fiatal nyomozó, akin látszott, nem a nyulak közül való.

ítélet
Fotó: Pixabay

Szóval nem szeretnék a három bíró bőrében lenni, akik a múlt héten első fokon felmentették a gyilkosságra való felbujtás vádja alól azt a maffiózót, akit szinte az egész ország közvéleménye elítélt.

Pedig könnyű dolguk lett volna, elég lett volna kimondani a verdiktet. Most az egész ország őket gyalázza. Azt a három embert, akinek el kellett volna vinni a balhét, amit sokan, egy egész rendszer idézett elő.

Tulajdonképpen az egész politikai rendszer, az ország megalakulásának az első napjaitól kezdve. Amikor annak idején Vladimír Mečiar kijelentette, hogy meg kell alapozni a szlovákság tehetős rétegét, az apró betűs rész kevés olvasatban jelent meg: azzal együtt a hálózatot is, amely fenntartja őket, és lehetővé teszi a válogatatlan módszerekkel történő meggazdagodásukat. Ugye, az első milliók…

A nagy országalapító példát is mutatott. Elraboltatta az ország elnökének a fiát, majd egy hatalmi vákuumban, amikor átmenetileg őrá hárultak az elnöki jogkörök, visszaélve velük, amnesztiát hirdetett az elkövetőkre. Magyarán: lehetetlenné tette, hogy kivizsgálják a bűnügyet, és előre felmentette az elkövetőket. Innentől kezdve Szlovákiában bármi megtörténhetett. És meg is történt.

Mečiar óta sok víz lefolyt és sok hulla leúszott a Dunán, a csallóközi róna is régi csontvázakat vet ki magából időnként, és most eljutottunk oda, hogy a közvélemény felteszi a kérdést: hogyan jutottunk idáig? Jogállam-e Szlovákia, vagy maffiaország?

Mert volt itt minden az elmúlt két és fél évtizedben, csak szembenézés a múlttal, az soha. Ahol a miniszterekig, a kormányok tagjaiig ér el a bűnözés, ahol a főbírák és az alkotmánybírók nem döntenek, bujkálnak és nem végzik a dolgukat (állampolgársági ügy), ott tágra nyílik a kapu a szervezett és gátlástalan bűnözés előtt.

Sötét ügyek és ügyecskék tömkelege övezi a fiatal ország útját napjainkig; hosszú lenne mindet felsorolni. Remiáš-ügy, Technopol-ügy, Ducký-ügy, Žák Malina Hedvig-ügy, állampolgárságügy, vietnami emberrablásügy, rendőri cigányverés, Gorilla-ügy, Kuciak-ügy, rejtélyes gyilkosságok, láb alól eltett polgármesterek, főellenőrök és sztárügyvédek, elásott vállalkozók, etcetera. Tisztázatlan, kinyomozatlan, elítéletlen, szőnyeg alá sepert disznóságok halmaza.

Meglehet, hogy szeptember 3-án Trnka volt főügyész elégedetten sörözött a kocsmájában, Kaliňák volt belügyminiszter vígan motorozott, nem sorolva az egész díszes társaságot. Utánuk a vízözön.

Ez a három bíró csak kis sakkfigura a nagy partiban. Azok, akik elmeszelték ezt az egész ügyet, másutt keresendők.

Szinte kabaréba illő volt látni szeptember 3-án, ahogy két ember maga előtt tolta a speciális bíróságra a mázsányi periratot. Tologathatták, a három bíró elintézte az ügyet elég rövid idő alatt. A kérdés hipotetikus: gyávák voltak, vagy cinikusak? Bebújtak a talárjuk mögé, vagy egyszerűen parancsot teljesítettek?

Aki világos ítéletet várt, megveszekedett idealista volt; azt remélte, hogy ebben az országban egyszer rend lesz és igazság.

De mit várhatunk egy olyan államban, ahol a kollektív bűnösség a jogrend alapját képezi, és az alkotmánybíróság nem védi meg az ország alkotmányát? Ahol a legfelsőbb törvény, az alkotmány ellenében hoznak törvényt? Ahol politikai bűnözők rakták le az alapokat?

Az ilyen ország agyaglábakon áll, és a társadalmát még csak az sem menti fel, hogy fiatal és tapasztalatlan, mert tanulni, okulni mindig lehet a tapasztaltabbaktól. Nem szégyen az.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/37. számában.

Megosztás
Címkék