Biblia a tűzben

Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20).

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, napjainkban a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. A katolikus egyházhoz kötődő CESNUR vallás- és társadalomkutató központ tavaly közzétett adatai szerint 2016-ban mintegy 90 000 keresztényt gyilkoltak meg a világban.

Korunkban a kereszténység üldözése mintegy 400 milliónyi embert érint. A 2016-ban meghalt keresztények 70 százaléka az afrikai törzsi háborúkban halt vértanúhalált. Ez azzal magyarázható, hogy a helyi Krisztus-hívők nem hajlandók fegyvert fogni, így könnyű prédát jelentenek az állig felfegyverzett katonai milíciák számára. A maradék 30 százalék terrortámadások, valamint keresztény települések lerombolása során halt meg. A mártírok egy része az egyes államokban kiterjedt keresztényüldözés következtében lett halálra ítélve és kivégezve. A központ szerint a fenti adatok közt a kínai és indiai keresztényüldözés áldozatai nem szerepelnek.

A közel-kelet mártírjai

Legnagyobb veszélynek Szíriában, Irakban és Nigériában vannak kitéve a keresztények, de erősen üldözik őket többek között Észak-Koreában, Szomáliában, Afganisztánban, Szudánban, Iránban, Pakisztánban és Eritreában is. Döntő többségükben iszlám államokról van szó, a két kivétel a kommunista Észak-Korea és a keresztény többségű Nigéria.

Szíriában az utóbbi pár évben a keresztények száma 1,5 millióról félmillióra csökkent. Az országban maradt keresztények zöme a szír kormányerők által ellenőrzött területeken tartózkodik, a „mérsékelt lázadók” ugyanis az al-Nuszra Fronthoz és az Iszlám Államhoz hasonlóan kiterjedt keresztényüldözésbe kezdtek az általuk elfoglalt régiókban. Az országból elmenekült keresztények nagy része közel-keleti menekülttáborokban tengeti életét (nagy részük Jordániában), és rendkívül rossz körülmények között várnak arra, hogy hazájukban újra béke legyen, és helyreálljon a korábbi államrend. A legtöbb kereszténynek ugyanis nincs pénze az embercsempészek lefizetésére, hogy Európába jusson. Sok esetről tudni, amikor vagy maguk a bevándorlók, vagy az embercsempészek végeztek azokkal a menekültekkel, akikről kiderült, hogy keresztények. A világsajtó ugyanis szemérmesen hallgat arról, hogy a földközi-tengeri vízbe fúlt szerencsétlenek nagy részét a többi – elsősorban moszlim – migráns dobta a tengerbe.

Ázsiában a helyzet változatlan

A keresztényüldözés országonként eltérő módon jelenik meg. Előfordulnak nyílt és rejtett elemek, sok helyütt a véres erőszak mellett az ország törvénykezésében is érvényesül. Az Open Doors (Nyitott Ajtók) protestáns szervezet kutatásai alapján ötven országban üldözik legerősebben a keresztényeket. Sok államban a kereszténytelenítés (kiirtás, elűzés) hivatalosan meghirdetett program. Több muszlim országban a keresztény vallásra áttérést törvény tiltja, az áttérők akár halálbüntetéssel is számolhatnak. Akire ráfogják, hogy megsértette a Koránt vagy a prófétát, azt halálbüntetéssel sújtják, keresztény nőket büntetlenül meggyalázhatnak, iszlámra való áttérésre, muszlim férfival történő házasságra kényszeríthetnek. Rendszeresen támadnak keresztény településeket, az ott élő keresztényeket megölik, elűzik, házaikat felgyújtják. A települések közössége, gyakran a család is kiközösíti a keresztény hitre áttért muszlimokat. Sok országban tilos a Biblia és más keresztény kiadványok behozatala, terjesztése, sőt, még birtoklása is. Aki ez ellen vét, súlyos büntetéssel, akár halállal is számolhat.

A keresztényeket egyébként nemcsak az iszlám többségű országokban üldözik, hanem olyan államokban is, ahol a muszlimok ugyan kisebbségben vannak – például Kongóban, Etiópiában, a Közép-afrikai Köztársaságban –, ám rendkívül agresszívek és szélsőségesek. Az Open Doors jelentése szerint Ázsiában is egyre fokozódnak a keresztényekkel szembeni túlkapások. A hollandiai alapítású evangélikus csoport 1997 óta minden évben közzéteszi úgynevezett keresztényüldözési indexét, amely országonként vizsgálja Krisztus követőinek helyzetét. A keresztényeket évről évre ádázabbul üldözik, olvasható a helyszínen gyűjtött adatokra alapuló jelentésükben.

Ha Isten velünk, ki ellenünk?

Mi a helyzet a keresztény Európában? Keresztényüldözésről ugyan nem beszélhetünk, keresztényellenességről annál inkább. Ennek legkirívóbb példái az elsősorban Nyugat-Európában (de az USA-ban is) tapasztalható „karácsonyellenes hadjárat”, a karácsonynak, mint keresztény ünnep lényegének a kiüresítése, Jézus Krisztus, a megváltó születésének bagatellizálása. 2013-ban például Brüsszelben a város vezetése nem engedélyezte a főtéren karácsonyfa felállítását, arra hivatkozva, hogy az sérti az ott élő muszlimok érzékenységét. Néhány éve olasz iskolákban akarták betiltani a keresztet a tantermekben. Angliában a keresztény jelképek viseléséért többeket meghurcoltak, elbocsátottak.

A migráció és az azt kihasználó terrorizmus kapcsán ugyanakkor leegyszerűsítő eszmék nyertek teret. Sokan az iszlám és a terrorizmus közé egyenlőségjelet tesznek. A három nem keresztény világvallás – az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus – hitelveiből azonban nem következik a keresztényüldözés. A keresztényüldözés ezeknek a világvallásoknak a szélsőséges, agresszív csoportjai számlájára írható. A keresztényeknek ezen vallások mérsékelt képviselőivel kellene tárgyalniuk a vallási béke megteremtéséről. Kezdeményezni mindenképpen a keresztényeknek kell, hiszen a jelenlegi, állandósult üldözés őket érinti. Fontos lenne a keresztények összefogása is, a Szent Pál-i tétel szellemében: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Az is elgondolkodtató, vajon miért csak Magyarország foglalkozik kormányszinten a keresztényüldözéssel? A „keresztény” Európa a füle botját sem mozdítja.

Szó sincs bosszúról?

Nem valószínű, hogy napjainkban a múlt évezred elején a katolikusok által viselt keresztes háborúkért vagy a spanyol reconquista miatt akarnának bosszút állni a muzulmánok. A jelenség hátterében világosan kitapintható az ok és okozat közti összefüggés elmismásolása. A nyugati (egykori keresztény, ma liberális) kultúrkör ugyanis szívesen hirdet hadjáratot a terrorizmus ellen, ám a fősodratú médiában szinte el sem hangzik a kérdés: mi okozza magát a terrorizmust? Mert az nem öncélú, és nem a semmiből keletkezik. A terrorizmus éppen azokban az országokban terjed, amelyekbe az egykori keresztény civilizációk próbálják importálni a liberális demokráciát.

Másrészt tagadhatatlan, hogy Nyugat-Európa szekularizálódása miatt a kereszténység meggyengült, egyre kiszolgáltatottabbá vált, s ez kiszolgáltatottá teszi a világ keresztény közösségeit is. Márpedig a történelem során számtalanszor nyert bizonyítást, hogy a sors a gyengébbeket sújtja és bünteti, különösen, ha önszántukból válnak azzá.