2017. február 15., 13:55

Bevallom. Egyre jobban be vagyok tojva!

Egyszerűen nem értem a régi haverokat. Korábban, amit mondtam, az volt. Hittek nekem. Mindegy, hogy az igaz volt-e, vagy sem. Most meg nem értem, mi van. Elrontottam valamit? Ezek elkezdtek önállóskodni, azt gondolnak, amit akarnak, már nem azt, amit én akarok.

Pedig én mindig mindent megtettem, hogy úgy érezzék, jó nekik. De ezeknek már a jó sem jó. Igaz, hogy én dobbantottam, amikor leszedtek, de hát mit tehettem volna, bedőlt volna a jól felépített cégem. Ezekkel már nem lehetett rendesen kaszálni, állandóan belepofáztak a dolgaimba. Amikor dobbantottam és létrehoztam az új céget a leghűségesebb haverokkal, megint ment a biznisz rendesen. Igaz, hogy Iveta is szólt, hogy ebből gáz lesz, de ki a fene gondolta volna, hogy őt nem lehet lekenyerezni, mint a többi korábbi főnököt, akikkel meg lehetett egyezni a százalékokban. Most Róbiékkal meg az Endrével minden okés lenne, jól fel is pörgött a szekér, valami jött a földjeim után is, tudod, ha nem csurran, hát cseppen. Ja, meg amikor összeálltunk, az is többet hozott a kasszába, mint egy jobb Eurodzsekpot, de erről inkább kussolunk, mert erre azért berágna a pórnép, ha kitudódna. Amit nem tudnak, az nem fáj. Tuti jó fejpénzt kaptunk, annyi szent.

Csak egy gondom van, hogy a régi céget nem sikerült totál bedönteni, pedig azt gondoltam, hogy ha kiszállok, ezeknek annyi lesz, hisz csupa tehetetlen, bizniszképtelen tuskó maradt ott. Az ügyesebb haverok mind jöttek velem az új káeftébe. De ezek csak nem akarnak megdögleni. Lehet, hogy az van, hogy egy régi haver a szomszédból néha ad neki tanácsot, meg időnként kisegíti őket valami apróval is. Régebben, amikor még jóban voltunk, engem is megdobott egyszer-egyszer valami kis zsetonnal, tudom, hogy megy ez. Csak amióta nem egy hajóban utazunk, nem hallgat rám, inkább a régi partival bandázik. Még jó, hogy tudom, hogyan mennek a dolgok, így amikor csak lehet, jól beléjük tudok rúgni. Úgy is mondhatnám, átlátok a szitán. Nevetséges, hogy elvekről meg értékrendről halandzsálnak állandóan. Aki ebben a bizniszben van, az ne szívbajoskodjon, az ilyen süket dumát én nem veszem be.

Szólok is a haveroknak, például a Lacira mindig számíthatok. Van neki egy újságja, ha kell, ott mindig úgy tárja fel a „tényeket”, ahogyan én mondom neki. Meg van ez a modernebb izé, ez az internet. Ott is vettünk a régiek mellé még egy portált, mert a szomszéd adott egy kis lóvét a régi partinak, hogy ugyanazokról a dolgokról más képet is mutathassanak, mint amit mi a Laciékkal nyomattunk a népnek. Nekünk meg a lóvé nem gond, kellett egy új portál, amiről csak nem derül ki olyan gyorsan, hogy ott is mi nyomjuk azt, ami nekünk jó. Néha muszáj befektetni, mert ezek most megint nyomulnak. Amúgy is idegeimre megy ez a net, mindenki azt írhat ott, amit akar. Lehet, hogy megbeszélem a kollégákkal, hogy ezzel kezdeni kellene valamit.

Ja, azzal kezdtem, hogy be vagyok tojva. Most, hogy Robiékkal meg az Endrével bandázunk, valahogy nem áll jól a szénánk. A múltkor is megmérettem, hányadán állunk, hát majdnem elbőgtem magam. Hiába forgatok vissza valamit a lóvéból, hogy nekem higgyenek, valahogy mégis állandóan zuhanórepülésben vagyok. Már arra is gondoltam, hogy lóvé van elég, kiszállok, de kire hagynám a céget? Azért jó lenne, ha még nyugdíj mellett hozna valamit, bedönteni azért nem akarnám. Pedig Robi is és Endre is segít, hogy a tévében is nyomassanak, de úgy látszik, ez sem segít. Még Attilával is meg vagyunk egyezve, hogy ő is szépen kaszálhat a falurádióban, cserébe csak az én cégemnek nyomja az ingyenreklámot. Én már nem tudom, mit csináljak. Megfizettem a mázsaház főnökét is a méréskor, de így is csak ötegész hatot mért, azt mondta, rizikósabb a dolog, pedig suttyomban még ő is rátette a lábát a mérlegre, de többet nem tudott kihozni. Azt mondta, az a gáz, hogy bekavartak az amcsik. Amióta ez a Trampli lett ott kinn a cég főnöke, őket is jobban figyelik, mert ott kinn is többen ráálltak a mázsára, hogy többet mutasson, de nagy gáz lett belőle, így most mindenki óvatosabb.

Itthon most én vagyok a Boss. Ja. Mindig az a főnök, aki a lóvét osztja. Ez most én vagyok. Adtam is mindig mindenkinek, aki segített tolni a szekeret, nem mondhatja senki, hogy nem így volt. Még akkor is, amikor nem vettek be a partiba, akkor is én osztogathattam a mieinknek, a régi cégből senki nem kapott, azt garantálom. Már be is dőltek volna komplett, ha a szomszédból a Győző nem segít nekik. Õ meg a másik céget segíti. Igaz, hogy az csak a töredéke annak, amit mi kioszthatunk itt a haveroknak, ezért egyszerűen nem megy a fejembe, hogy ezeket még mi tartja életben. Azért most is szóltam Lacinak, hogy nézzenek utána, mennyit kapnak ezek a szomszédból, hátha ezzel sikerül fölcseszni a pórnép agyát, hogy itt csak úgy nagy lóvékat osztogatnak. (Ráadásul NÉLKÜLÜNK!!!) Tudod, van ez a dal is, a Nélküled. Na, ez nem rólunk szól, az tuti.

Még jó, hogy abba senki nem kezdett bele, hogy mi mennyit adunk, mert az nagy gáz lenne, az szent. Igaz, hogy itt nekünk kötelességünk adni, hisz ez abból megy, amit itt mi beszedünk, odaátról meg adomány, nem kötelező apanázs. Mindegy, ezt senki sem firtatja. A lényeg, hogy mi csak azoknak adunk, akik segítenek tolni a mi szekerünket, ami így is nehéz, mer jól meg van rakva szajréval.

Szóval be vagyok tojva. Hiába ugattuk le a régi cégemet – pedig higgyétek el, van hozzá pénz, paripa, fegyver dögivel – egyszerűen nem és nem akarnak megdögleni. Tudod, ez a szakma kemény, itt nincs barátság, csak érdek, itt mindig kivégzésre megy a dolog. Nem lehet lacafacázni, ki kell nyírni mindenkit, aki a fazék közelébe tolakszik, mert akkor kevesebb jut nekünk. Egyszerű parasztlogika, nem kell hozzá nagy ész. Vannak is köztünk páran, kiknek észből nincs is túl sok, de nem is azért tartjuk őket. Szolgálni tudjanak, oszt annyi.

Hiába mondtuk annyit, hogy „No para” most mégis nagyon parázok. Nekem mindegy mibe kerül, én ezeket kinyíratom, annyi szent. Velem nem fognak packázni. Méghogy ötegész hat. Neki meg majdnem négyés fél. Egyszerűen nem megy a fejembe. Nem tudom, ki kavar be, de ha kell, én még a népet is leváltom! Ezt már Róbiék is megmondták, hogy mindig ezekkel a magyarokkal van gond. Ha ezektől meg tudnék szabadulni, megint mehetne a biznisz tovább. Kár, hogy negyvenhétben nem vittek el mindenkit, most már csak a lóvéval kéne törődni, nem ezekkel a keményfejűekkel. Nem értik, hogy én csak nekik akarok jót. Ja, meg persze elsősorban magamnak.

Szerintem most az egyszer őszinte voltam. Vagy nem?

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.