Betonbetlehem és kevlárkrisztus
Szokásos reggeli sajtószemlém során érdekes hírbe botlottam a minap. A Deutsche Welle beszámolója szerint Berlinben az idén komoly összegeket költenek arra, hogy terroristabiztossá tegyék a német főváros méltán népszerű karácsonyi rendezvényeit.
A városvezetés 2,5 millió euróból acéllal, betonnal, homokzsákokkal és sziklákkal erősíti meg a Charlottenburgban található Breitscheidplatzot, ahol minden évben a város egyik legnépszerűbb karácsonyi vásárát tartják. Az ipari mennyiségű akadályon felül több száz (civil ruhás) rendőr, titkosügynök és privát szekus vigyáz majd a helyiek és a turisták testi épségére. Kifejezett cél, hogy az idei berlini vásár e beton‑békefenntartók főpróbája legyen, amennyiben pedig beválnak, Európa‑szerte számíthatunk felbukkanásukra – mondják a hatóságok. Kár, hogy a DW tudósításából az nem derül ki, a háromkirályoknak jut‑e majd egy‑egy gépkarabély, esetleg sikerül‑e keríteni valahonnan egy Kisjézus méretű golyóálló mellényt, vagy József kénytelen lesz‑e kiküldeni az istállóból a szamarat, hogy legyen, aki figyelmezteti a Szent Családot a közelgő veszélyre.
Két évvel korábban, 2016. december 19‑én éppen itt, ezen a téren zúzta szét a karácsonyi vásár békéjét egy tunéziai férfi, aki öt évvel korábban menekültként érkezett Európába.
A forraltboros hangulatba kamionjával bezúgó terrorista tizenkét embert gázolt halálra, és több mint ötvenet megsebesített, s ha a jármű fékrendszere nem blokkol magától, ennél sokkal több áldozat is lehetett volna.
Az óvintézkedések tehát mindenképp jogosak, de gondoljunk csak bele, hogy a helyiek által már csak Fort Glühweinként, azaz körülbelül forraltbor‑erődként emlegetett rendezvény micsoda szomorú látlelete korunk Európájának. Giccsek ide és sablonok oda, az adventi időszak és a karácsony mégiscsak a béke és a szeretet ideje, a karácsonyi vásár pedig a jóindulatú révedés és az összefonódott kezek andalgásának tere. Kellene hogy legyen!
Az idén ugyanis – s joggal élhetünk a gyanúperrel, hogy a következő években, évtizedekben is – hasonló kép fogad majd minket minden nagyobb karácsonyi vásáron Lisszabontól Berlinig.
Egészen elképesztő, hogy ahelyett, hogy Európa megszüntetné a fenyegetés okát, tüneti kezelésként inkább rendőrt állít minden mézeskalácsárus mellé. Ahelyett, hogy – ha még ez lehetséges egyáltalán – végre szigorú és átlátható keretek közé szorítanánk a migrációt, emberi joggá tesszük a gazdasági bevándorlást. Az európai polgár emberi jogait meg csak megvédjük valahogy, ha kell, hát majd szögesdrót mögé dugjuk őket. Csak és kizárólag a saját biztonságuk érdekében!
S mielőtt az olvasó azt gondolná, hogy ez legfeljebb ezer kilométerrel nyugatabbra jelent problémát, kérem, látogasson el az egyébként rendkívül hangulatos és színvonalas budapesti, Vörösmarty téri karácsonyi vásárra. Két tojáslikőr között pedig vessen egy pillantást a térbe torkolló utcákra és a bilikékre festett, BRFK feliratú betonakadályokra. Isten adja, hogy sose legyen rájuk szükség!
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2018/30. számában.
