Betlehemi csillagom
Hiába kémlelem az eget. Sehol sem látom. Pedig lement már a nap, és akkora ígérték. Hogy nyolcszáz év után ismét megpillanthatjuk. A fényt, a világosságot, az útmutatót. Ami egykor a Kisjézushoz vezette a napkeleti bölcseket. A csillag lesz a jel…
Ez a borús idő sokunknak nem engedte, hogy láthassuk e ritka égi jelenséget, ahogy a Szaturnusz és a Jupiter újra együttáll, nagyon közel kerül egymáshoz. Merthogy a tudósok szerint erről van szó, ez az, amit betlehemi csillagnak szoktak nevezni.
S az égi jelekre eleink mindig is nagyon odafigyeltek. Mert azt gondolták, velük maga az Isten üzen. Sugalmaz.
Vajon mit gondolhattak 1226 márciusában az akkor élt emberek, amikor feltűnt az égen a hatalmas fényességű csillag? És mi lesz ez első gondolatuk 2080-ban, amikor ismét közel kerülnek egymáshoz a planéták? Biztosan merőben más.
A Földön élő embermilliárdok közül vajon hányan voltak olyan szerencsések, hogy december 21-én, az év legrövidebb nappalát követő naplementekor láthatták a csillagot? Csupán csillagászati szenzációt, vagy esetleg valami mást is láttak benne?
Talán az sem véletlen, hogy éppen 2020-ban, amikor láthatatlan ellenséggel küzd a világ, tűnt fel ismét az égen a jel.
Ha akarjuk, tekinthetjük figyelmeztetésnek, nem jó irányba haladunk, változtatnunk kell, ez így nem mehet tovább. De lehet reménysugár is. Hogy megváltásunk ideje már közel. Ám addig még ki kell tartanunk.
Más ez az advent, más lesz a karácsony is. Csendesebb, szomorkásabb, elgondolkodtatóbb. Nincs most helye a hivalkodásnak, a talmi csillogásnak, sokkal inkább a belső értékek számítanak. Valaki meg fog születni, valaki meg akar születni… Ha előkészítettük számára a helyet. Egyszerű ez, de sokunk számára mégis nehéz. Mert csodavárásban már jók vagyunk, miközben mi magunk kellene, hogy műveljük a csodát.
A bölcseket a csillag vezette Jézus jászolához. Ugyanaz, ami most ismét feltűnt az égen. Nekünk is mutathat utat, üzenheti, hogy a sötétséget felváltja a fény, s szebb napokra virradunk. Hamarosan.
