Besúgók újratöltve
Bizonyára jogos elővigyázatosságból rengeteg feltételhez kötötték a héten újra induló életet a régió országaiban. Egyelőre még csak óvatosan duhajkodhatunk! Vonatkozik mindez a vendéglátóipari egységekre, üzletekre, piacokra, hivatalokra, kulturális rendezvényekre és intézményekre, utazásokra stb. Fennáll ugyanis a veszélye az új hullámnak, hasonlóan, mint a számítógépes zenei életben.
Egy viszont biztos: nincs az az állami gépezet, amely ellenőrizni tudja minden szinten az újra nyitás szigorított előírásait! Ha csak az egy főre eső kocsmák számát nézzük, akkor is többezer ellenőrre, karhatalmi emberre lenne szükség, hogy felügyelhessék a betartandó előírásokat a kiszolgálásban és a fogyasztásban is.
Ezért várható, hogy a hatalom mindenhol számol az emberek önellenőrzésével, aktivitásával is, kiépülhet egy újkori besúgó rendszer! Nincs is olyan messze időben az egykoron jól működő rendszer!
Ennek nyomait már megfigyelhettük a közelmúltban, amikor még szigorú szabályok uralták az élet szinte minden területét: az iskolai sportpályára belátó, jószemű szomszédok hívtak ki rendőröket két teniszező ismerősömre, akik egymástól sokkal messzebbre álltak a háló két oldalán, mint a besúgó a locsoló szomszédjától. Vagy kihívták a városi rendőröket is két labdázó gyerekre, akik felelőtlenül a szabadtéri kosárlabdapályán palánkra, kosárba dobálták a labdát. A nyugdíjas idősáv fiatalabb zugvásárlóját is kiszúrták, nem úszta meg felelősségre vonás nélkül.
Érdemes felhívni a figyelmüket az ilyen jellegű bejelentésekre, feljelentésekre hajlamos embereknek, hogy a viszonylagos lazulást követően mi mindenre felügyelhetnek. Mert most igencsak elszaporodtak a jelenteni való lehetőségek!
Lehet figyelni a kocsmakerthelyiségeket, milyen messze vannak egymástól az asztalok, milyen az ülésrend, nehogy véletlenül kettőnél többen üljenek le egy asztalhoz, a harmadik, a gyerek mennyire kiskorú és saját, vagy a szomszédé stb. A vendég visszahúzza-e a maszkját minden egyes korty sör után, vagy elég zsíros-e a maszk belseje a gulyás után.
A jelentgetők colstokkal járhatják az üzlethelyiségeket, ellenőrizhetik a 25 m2/vásárló előírást, kérhetnek tervrajzot az üzlet alapterületéről, oszthatják, szorozhatják a bent tartózkodó vásárlókkal. Persze a boltosok is ügyeskednek, a számontartás végett csak annyi kocsi vagy kosár, ahány vásárló, ahol nincs kocsi, ott például üres, számozott kazettákat osztanak a betévedőknek, vissza kell adni a búcsúnál.
Lehet figyelni a próbafülkéket is a specialistáknak! Aki nem tudja fejből a méretét, annak annyi, aki tudja, de a karantén ideje alatt súlygyarapodásban volt része, pechje van, ha az XXXL-es méretűt visszatette. De jaj annak az üzletesnek, akinek kijátsszák az éberségét, és valamelyik vásárló észrevétlenül mégis beoson egy szalaggal körültekert fülkébe ruhát próbálni. Rögtön rajtakaphatják a rend éber, amatőr őrei.
A balatoni őslakosok is árgus szemekkel figyelik az autórendszámokat! Nekik nem lesz könnyű kiszűrni a budapestieket, Pest megyeiket, mert a magyarországi rendszámtáblákon egyelőre nincs feltüntetve a járás vagy megye betűjele. Nem marad más hátra, mint lefotózni, és aztán beazonosítani az interneten. A szlovákiai személygépkocsikkal sokkal egyszerűbb a rendszámtábla-vadászok dolga… De ezektől az autósoktól most nem kell tartaniuk az őslakosoknak…
A „Zimmer frei” táblák sarkába odakerülhetnek a korlátozások is, hogy kiknek nem adnak ki szobát! Az idegenforgalom szóból egy időre törlik az előtagot. Ha majd jön a nagymeleg, a Balcsiban is megszabják az egy fürdőzőre, úszómatracon evickélőre és vitorlázóra eső vízfelületet. Az úszómesterek határozzák meg a vízben tölthető időt, vízbeugrás előtt mindenkire ráfestenek egy vízhatatlan számot - tízeske gyere ki, csere van, lejárt az időd. Nos, itt korlátlan lehetőségük akadhat a jelentgetőknek.
A hazai szállodák környékén is megjelenhetnek a spiclik! Ezekben maximum 10 éjszakás kalandok lehetnek, de jobban örülnek a recepciókon az egyéjszakásoknak, jönnek, mennek, fertőtlenítenek. Előtte egy gyors lázmérőzés, utána terhesteszt. Akik hosszabb időre terveznek, nem hagyhatják el a szobáikat, felviszik a menüt is.
A piacokon a kofák közé épülhetnek be embereink. Mire sorra kerülünk a piackapuban, a várakozásban elfonnyad a retek, lekonyul a virág, beérik az eper, érdemes még rózsaszínűen leszedni. Az unatkozó kofák közben dinnyékkel dekázgatnak. Hány darab paprika juthat egy vásárlóra, ki tudja?
Mire bejutunk a harmadik turnusban a templomba, véget vet a pap a misének, csak kint könyöröghetünk, hogy ments meg Uram minket az ilyen emberektől!
