Béla, a Profi
Bugár Béla professzionális köztársaságielnök-választási kampánya keretében szólította meg a választópolgárokat a közösségi oldalon. Természetesen felcsigázott a váratlan lehetőség a véleménynyilvánításra, különösen a kísérőszöveg után, miszerint Bugár Béla azt szeretné, ha Szlovákia továbbra is a nyugathoz tartozna, mert szerinted nincs harmadik lehetőség, és erre jó példa Ukrajna esete.
Maga a kérdés azért is tett kíváncsivá, mert az MKDM, majd az MKP, majd a Most-Híd elnöki posztján végzett több évtizedes politizálására sosem volt jellemző ez a fekete-fehér, ez a kizárólag így – kizárólag úgy megközelítés. Nem is lehetett, mert akkor, kétség kívül, nem lehetett volna ennyire sikeres politikus.
A közvélemény-kutatásra rákattintva a bevezetőben két nyelven olvasható a kérdés: „Hová szeretne tartozni? Kelethez vagy nyugathoz?” Természetesen mielőtt erre válaszolhatnánk, azért kapunk egy kis szuggesztív útmutatást, hogy merre is az arra:
Tulajdonképp érthető ez az enyhe befolyásolás – miért is ne? – és afölött is át lehet siklani, hogy a szlovák szövegben középutat, a magyar szövegben pedig harmadik utat használ. Az igazi meglepetés a nekünk szánt kérdéseknél érhet minket. Három kérdés közül választhatunk, ahol a harmadikra - a „Nekem mindegy”-re – nem is érdemes szót fecsérelni.
Tehát kezdjük az elsővel:
Gondolom, azt kívánta sugallni ezzel, hogy akik ezt a lehetőséget választják, azok azt szeretnék, hogy minden maradjon a régiben.
Gondolom, mert szerintem ma mindenkinek mást jelent a nyugat kifejezés. Ez most ugye többek között jelentheti az atlanti hatalmi központot, Amerikát, vagy Nyugat-Európát, amelynek szerepéről az elmúlt évtizedek hazai gazdaságfejlődésében mindenkinek meg lehet a véleménye, akárcsak arról, hogy miképp asszisztált ténykedéséhez a mindenkori szlovákiai politikai elit. Sőt, esetleg érdekes volna körüljárni azt a kérdést is, hogy valóban a nyugathoz tartozunk-e, illetve valóban befogadott-e minket a nyugat.
A második feltett kérdésnél már jóval több a kérdőjel. A magyar verzió legalább egy kis mozgásteret meghagy számunkra, amikor ekképp hangzik:
Ugye ez teljesen mást jelent, mint a szlovák kérdés, amelyben azt a lehetőséget kínálja fel:
Csak gratulálni lehet Bugár Bélának, hogy felismerte, a szlovák politikai palettán egy politikai légüres tér jelent meg. Mivel senki sem kíván már az atlanti irányultsághoz feltétel nélkül, szolgaian hozzácsapódni, ahogy a migránskérdés támogatását is kevesen merik bevállalni, így itt a lehetőség, hogy a szlovák ultra-liberális szavazókat maga mögé állítsa az elnökválasztáson.
Arra is csak csodálattal lehet tekinteni, ahogy érzékeli,
ezzel a magyar szavazókat nem lehet ilyen egyszerűen megetetni.
Ezért is kellett módosítani a kérdés megfogalmazását, hiszen a magyar választó, a "zorbáni" populista média propagandáját benyelve, azon a véleményen van, hogy talán mégiscsak lehetne a kelettel sikerrel üzletelni.
Persze ezek nevezhetőek formai kukacoskodásnak, de nem azok. Azért nem, mert a választópolgár többet érdemel. Politológiai közhely, hogy a választópolgárhoz egyszerű üzeneteket kell eljuttatni,
de ne higgyük, hogy a plebs teljesen „simaagyú”,
hogy csak két alternatívát tud felfogni.
Azért egy köztársaságielnök-jelölttől joggal elvárható, hogy egy árnyaltabb geopolitikai vízióval bírjon. Mindenki érzi, hogy épp futunk bele abba a korba, amikor teljesülni fog a kínai átok: élj érdekes korban. Nem elég a jó nyugat és a gonosz kelet képe, amikor a játék többszereplős. Egy köztársaságielnök-jelöltnek világos véleménnyel kell bírnia a hegemóniájához tíz körömmel kapaszkodó Amerikáról, a feltörekvő Kínáról, a hátsó pályán sündörgő Indiáról, a kínai-orosz kapcsolódásról, sőt, akár Európa integrálódásáról az eurázsiai térségbe. Miért kell, hogy véleménye legyen? Csupán azért, hogy
az ország vezetőjeként a választópolgárok érdekében tudjon cselekedni, ne pedig bábja legyen az épp legbefolyásosabbaknak.
A kérdőíves üzenetnek van még egy zseniális eleme, ez pedig az adatgyűjtés a potenciális választókról, abban a korban, amikor egy politikusnak a legnagyobb fegyver az információ rólunk. Természetesen magunknak csak annyit remélhetünk, hogy ezentúl nem tekintenek minket „simaagyúnak”, akik csupán lecsupaszított, manipulált üzeneteket érdemelnek.
