Beismerés, avagy szembejön a valóság
Nem igazán van arra magyarázat, miért éppen az az utolsó csepp a pohárban, s csordul ki a víz, miért éppen a wiesbadeni 14 éves kislány megerőszakolása és meggyilkolása váltotta ki Németországban azt a hangulatváltozást, amelyet kijózanodásnak vagy az igazság, a tények tudomásulvételének is nevezhetünk. Igaz, a német társadalom megfordulása már akkor látszott, amikor kipattant a bevándorlási hivatal brémai irodájában történt gigantikus korrupciós botrány, amelyben magas politikai körök is érintettek. Ám most a hangadó nem a kancellár, hanem a belügyminisztere, akitől egyrészt nem áll távol a szigorúbb menekültpolitika, másrészt nyerni akar az őszi tartományi választásokon.
Vagyis Horst Seehofer a választóira, Bajorország lakosaira figyel, akik vissza akarják kapni biztonságos életüket. És a választóira figyel az osztrák kancellár, valamint az új római kormány is, s egyfajta szövetség jöhet létre a migráció által leginkább sújtott országok között. Ha már Brüsszel képtelen megalkotni az új európai menekültpolitikát, mert a 2015‑ös milliós illegális bevándorlás óta hallani azt a mantrát, hogy egységes európai menekültpolitika kell. Aminek megalkotása azért lehetetlen, mert minden érintett ország máshova helyezi a hangsúlyt, az egyik ország kezelni akarja a migrációt, a másik meg megállítani. Óriási különbség! Emellett azonban azt tapasztaljuk, hogy Európa egykori erős vezetője, Angela Merkel német kancellár csak sodródik az eseményekkel. A bátor „megcsináljuk!” kijelentéstől eljutott a no‑go zónák létének elismeréséig, majd azt is beismerte, hogy a szolidaritás nemcsak a kvóta alapú befogadás, hanem a hatékony határvédelem megszervezése is. Sőt mostanában a Frontex határvédelmi szerepének megerősítéséről és arról beszél, hogy hiba volt a kötelező menekültkvóták többségi szavazással történt ráerőltetése a tagállamokra. Mi ez, ha nem az eddigi kudarcos politika elismerése?
A kérdés azonban továbbra is az, hogyan, hol és mikor állítják meg az áradatot. Kurz kancellárnak erre is van egy javaslata, igaz, akik olvasnak újságot, emlékeznek, hogy 2015‑ben Magyarország és a többi visegrádi ország fogalmazta meg, hogy Európa határain kívül kell létrehozni hotspotokat. Most mégis úgy tálalják, mintha az ambiciózus osztrák kancellár – aki nagyon elszántan ezzel a javaslattal készül az uniós elnökségre – fejéből pattant volna ki az ötlet: Európán kívül kell tartani a migránsokat! De a június utolsó napjaiban sorra kerülő uniós csúcsértekezleten még az eleve rossz bolgár javaslatról lesz szó, amely ugyan lájtosabb az állandó kvóták szerinti elosztásnál, de továbbra is kötelezne a befogadásra.
Vagyis továbbra sem a lényegről beszélnek az állam‑ és kormányfők Brüsszelben, a migránsáradat megállításáról, hanem a kezeléséről. Annál is inkább, hogy az osztrák javaslat az illegális bevándorlásnak a külső határokon történő megállításáról és a menekültek ellátásáról szól. És ez újabb kérdéseket vet fel, jogosan. Vajon nem lesz ez újabb hívó szó a szubszaharai térség millióinak? Hely, sátor, ellátás – mi kell még, hiszen hazájukban még ennyire sem számíthatnak!
(Az írás a Magyar7 c. hetilap 2018/25. számában jelent meg.)
