Beindult a harc

Célkitűzéseik alig-alig különböznek, de azért ki-ki néhány – szerinte – fontosabbnak tartott pontra fókuszál. Jozef Ráž jelenlegi közlekedési miniszter bízik a közvélemény támogatásában, hiszen az utóbbi időben egyre inkább közismertté válik. Miniszteri feladataira alapozva elsősorban a közlekedési gondokat szeretné majd sorjában megoldani. Matúš Vallo, aki már második választási időszakát tölti a főpolgármesteri székben, az európai alapok hatékony kihasználására összpontosít. Martin Winkler jelenlegi fővárosi önkormányzati képviselő Vallo nagy kritikusa, mondhatnánk: ellenfele.

Dana Čahojová, a pozsonyi Károlyfalu városrész háromszoros polgármestere, szintén élesen szemben áll Vallóval, főleg a ligetfalui villamos létesítését veti a szemére. További jelöltek: Miroslav Heredoš független, Ľubomír Geci, szintén független és Zuzana Šubová, a Kalózpárt elnöke. Ők is sok szép gondolattal állnak a választók elé, a legutóbbi közülük a korrupció elleni harcot hangsúlyozza.

Ami viszont mindegyiküket összeköti terveikben, az a fővárosi tömegközlekedés kérdése. Azt mindnyájan meg akarják reformálni, jobbá, rugalmasabbá, elérhetőbbé és elfogadhatóbbá tenni. Ebben az elszántságában talán Matúš Vallo jár az élen. Szívügyének tartja azt az elvet, hogy az emberekhez közelebb kell hozni a tömegközlekedést az autókkal megvalósuló magánközlekedéssel szemben. És ez a Pozsonyba érkezőkre is vonatkozik, hiszen főleg a közelebbi környékről, de az ország többi részéről is, sokan vállalnak itt munkát, vagy orvosi vizsgálatra, kezelésre jönnek, olykor nagybevásárlásra, esetenként kirándulni. A jelszó: Szlovákia fővárosa az egész ország lakosságáé!

Bennem ennek hallatán felülkerekedett két kérdés: Ha Vallo annyira hangsúlyozza a tömegközlekedés közkedveltebbé tételének fontosságát, akkor miért szüntették meg a 15 perces menetjegyeket? Ez még főpolgármesteri tisztsége első felében történt. Az akkori, 2021-es változtatások értelmében a legrövidebb idejű menetjegy 30 perces lett.

Így tehát ha valaki csak néhány megállónyi távolságra szándékozik eljutni, kénytelen félórás, vagyis drágább menetjegyet használni. Holott nagyon sok esetben elég lenne a negyedórás, hiszen ennyi idő alatt például a villamos 10-15 megállót érint. Ez a tény akkoriban nagyon felháborította a lakosságot, de a felháborodás süket fülekre talált.

Egy másik negatívum az idős emberek ingyenes utaztatását érinti. Először is: miért csak a 70 év fölöttiek utazhatnak ingyen? És miért kell kiváltaniuk a SeniorPas elnevezésű igazolást, valójában plasztikkártyát, miért nem igazolhatják korukat a személyi igazolványukkal? Ráadásul az időskori kártya kiváltása 7 euróba kerül. És minden évben fel kell újítani. Igaz, a felújítás ingyenes (egyelőre), de ötévenként teljesen újat kell intézni, és akkor megint meg kell fizetni az öt év múlva megszabott árat. Ha hetven év feletti nem pozsonyi lakos szeretne ingyenesen utazni a fővárosban a tömegközlekedés eszközeivel, ő is megteheti. De ki kell váltania a pozsonyi igazolványt, aztán évenként felújítania, ötévenként újat intéznie.

Ezzel szemben a világ bármelyik pontjáról Magyarországra látogatva 65 éves kortól MINDENKI ingyenesen veheti igénybe a helyi tömegközlekedést, bármelyik városban.

A helyközi járatok (vonatok, autóbuszok) is díjmentesek a 65 év feletti utasok számára, szintén függetlenül az állampolgárságuktól (a többi kedvezményt most nem részletezem). Pedig mondhatnánk, két hasonló helyzetben lévő, hasonló gazdasági és egyéb gondokkal küszködő országról van szó. A különbség viszont az, hogy a tömegközlekedés népszerűsítéséről az egyik országban csak beszélnek, a másikban tesznek is érte.