Becsöngetnek! Hamarosan be is intenek?
Senki se tudja, milyen lesz ez a tanév! Hullámos vagy sima, iskolapados vagy megint kanapés? Az ország jelenlegi védettségi szintje alapján a diákok többségének inkább az újhullámos, otthonülős és pizsamás képzésforma lehet a jövőképe a jelenléti oktatás helyett. A tanároknak pedig az online a katedrás helyett.
Kérdés, hogy honnan fognak tanítani a pedagógusok?
Amennyiben otthonról fogják végezni a munkájukat, közben főzhetnek, vasalhatnak, takaríthatnak is, amennyiben az iskolából, csinálhatják a faliújságokat is munkaidőben… maguknak.
Nehéz lesz az oktatás biztosítása abban az esetben is, ha az iskola vagy az osztály egy részénél jelenléti oktatásban, a másik részénél pedig távoktatásban kell megvalósítani.
A pedagógusok ugyan nagyrészt be vannak oltva, azaz védettek az esetleges fertőzés súlyos lefolyásával szemben, a diákoknak azonban csak a kis részük, ami viszont súlyosbíthatja a helyzetet.
A cél az, hogy a diákok a lehető legtöbbet az iskolában tanuljanak, amit módosított iskolai szemaforral, önkéntes alapú gargalizációs tesztekkel, minisztériumi támogatásokkal és egyéb szabályzással akarnak elérni, melyek közül említésre méltó, de nehezen kivitelezhető az, hogy meg kell akadályozni az iskolákban a tanulók keveredését. Elképzelések tehát voltak is, vannak is, de nagy kérdés, hogy mit hoz a következő hullám, mivel és hogyan kell szembenézni.
Tavaly ősszel is elhangzott az a miniszteri ígéret, hogy az iskolákat nem fogják bezárni, aztán mégis…
Idén is már elkezdődött a tapogatódzás ilyen irányba: Branislav Gröhling oktatásügyi miniszter felhívást intézett a felsőoktatási intézményekhez, hogy a 2020/21-es tanév téli szemeszterét csak szeptember 28-án kezdjék el az egyetemek. Többségük ennek a minden logikát nélkülöző javaslatnak nem tett eleget, és egy héttel hamarabb, már szeptember 21-én elkezdik a képzést. Bizonyára arra gondoltak, hogy most, amíg lehet, miért ne nyíljanak meg az egyetemek kapui.
Persze nem a beoltatlanok tehetnek az egészről, hanem megint az a fránya koronavírus, amelyhez lottókormányunk csak statisztál, normális eszközökkel képtelen rávenni a nemzetét a széleskörű oltakozásra. Nem nyert ezzel a kormánnyal a nép telitalálatot, egy szerencsejáték az egész szlovák politikum!
Bölcs oktatási miniszterünk viszont keményen a diákság oldalára állt!
A következő három tanévre „rendszerszintű stratégiát” dolgoztatott ki az iskolai bukások számának radikális csökkentésére, ami nem kis többletfeladatot róhat majd a tanárokra, iskolákra: minden iskolaévben - legkésőbb májusban - az iskolák összesítenék, jelentenék, hány diák áll bukásra. Azok a diákok fognak számítani veszélyeztetettnek, akiknek jelentősen romlott az előmenetelük, vagy a hiányzások miatt nem tudták elsajátítani a tananyagot.
Második lépésben a veszélyeztett diákok esetében az iskolák egyénileg mérik fel, milyen okok állnak a teljesítményromlás hátterében. Az igazgatók az osztályfőnökök javaslatára eldöntik, milyen módon segíthetik a diákok felzárkóztatását, amihez a pedagógiai tanácsadó szervek vagy szociális munkások segítségét is kikérhetik.
Az utolsó lépésben ki kell értékelni, milyen előrelépést sikerült elérni. Mindez, ha májusban fog megtörténni, nem biztos, hogy hogy június végéig eredményes lesz. Miközben kivesznek a tanárok kezéből egy komoly motivációs eszközt, az évismétlést, illetve ennek az elkerülését.
Ne legyen maszkabál az egész iskolaév! A szülők, tanárok és diákok nagy többsége ezt szeretné, bármennyire is kedvelik ezt a farsangi rendezvényt. És legyenek megint szalagavatók, iskolabálok és bankettek, ballagások, tanévnyitók és tanévzárók, iskolai kirándulások, közös színházlátogatások, ahogy kell a normalizálódó életben!
Úgy legyen!
