2019. február 5., 11:16

„Civil” belebeszélők a püspöki kar beleszólási joga ellen

Kemény dolog lenne (?), ha a törvényelőkészítési folyamatban alanyi véleményezési jogkört kapna a katolikus püspöki kar (esetleg a többi regisztrált egyház képviselői, ha kérnék). Az Emberi Jogok Intézete (ngo) háromezer aláírással ellátott levélben tiltakozik az ellen, hogy a csupa férfiakból álló testület a tárcaközi egyeztetési folyamat rendes résztvevője lehessen.

kereszténység
Fotó: pixabay.com

Sértené az alkotmányt, hangoztatják politikusok, újságírók, NGO-k, politológusok is arra figyelmeztetve az igazságügyi minisztert és a Szlovák Püspöki Konferenciát, hogy Szlovákia szekuláris állam, egyetlen valláshoz sem kötődik, nincs hát miért „államigazgatási szerv” szintjére emelni a katolikus egyházat. Maradjon minden úgy, ahogy van. Civil szervezeti státusban – legalább 500 támogató aláírással – egyébként is nyújthat be véleményt, módosító javaslatot a készülő törvényekhez, ne akarjon többet, mert megrendülne az alkotmányos rend.

Tényleg? A kormány, a munkáltatói érdekszövetségek és munkavállalói érdekképviseletek (háromoldalú) egyeztető tanácsa államigazgatási szerv-e, vagy lobbicsoportok nyomásgyakorló-érdekérvényesítő fóruma, melynek a kormány asszisztál a társadalmi béke fenntartása céljából? Nincs a hatályos alkotmányban lefektetve, hogy nekik beleszólási joguk van az ország ügyeibe, mégis belebeszélhetnek… (Törvény erről a jogukról vagy tízéves működés után született, ez akkor senkinek nem szúrta a szemét, alkotmánysértést sem emlegettek.) Belebeszélhetnek különböző NGO-k – kormányon kívüli szervezetek, lobbisták – is törvények, elvi-stratégiai állami koncepciók kidolgozásába (lásd: Transparency International, LMBTQ-szervezetek, Helsinki Bizottság stb.).

A végén úgy is a kormány meg a parlament dönt, és a végeredményért is ő tartja a hátát.

Belebeszélni az ország dolgaiba itt és most – úgy tűnik – csak az egyházaknak nem szabad. A katolikusnak főleg, mert neki állítólag „külföldi” főnöksége is van, a Vatikán, s az veszélyes. A Transparency International külföldi főnöksége/alapítója bezzeg nem az, az LMBTQ-szervezeteknek meg semmi közük semmiféle ideológiához, ami alkotmányidegen (jelenleg), a Női Lobbi meg férfiakból (is) áll, ugye…

Hogy az egyházak most megszólaltak s több jogot kérnének maguknak a „rólunk, nélkülünk” vagy „rólunk, de velünk együtt” kérdés eldöntésében, talán nem véletlen. Közel egy évtizede született meg ugyanis kormányzati szinten az az elképzelés, hogy teljesen le kell választani az egyházakat az államról, az állami költségvetésről. Ha fű alatt is, de ott van a zsigerekben, hogy ez a „kártya” bármikor előhúzható. (A delejezett kormányváltás bekövetkezése esetén még esély is van rá Szlovákiában, ahol Csehország a mai napig etalon, igazodási vonal, így senki nem lehet biztos abban, hogy egy „kedvező” politikai fordulat esetén valóra válhat, amit sokan szeretnének – főleg liberális vonalon –, hogy az egyházakat a hívőik tartsák el önkéntes adományokkal (esetleg adójuk egy százalékával). S ha már Csehországban átment a visszaszolgáltatott vagyonra kivetett áfa-kötelezettség, itt is bekövetkezhetne sok minden, így a restrikció is, elvégre: a restitúcióval Szlovákia sem végzett még…

Nem lehet hát csodálkozni azon, hogy kicsit erőteljesebb jogállást szeretnének az egyházak a törvényalkotási folyamatban, mint mondjuk a kiskertészek szervezetének van; annyit csupán, hogy elvi kifogást is emelhessenek, s a törvényjavaslat kidolgozója köteles legyen foglalkozni a javaslataikkal.

Mert az egyházak nemcsak miséznek, imádkoznak, hanem intézményeket is fenntartanak, méghozzá közhasznú intézményeket. Óvodákat, iskolákat, egyetemeket, kórházakat, betegápoló és szociális otthonokat, karitatív munkát végeznek, vannak vidékeink, ahol az elesett, mélyszegénységben élő emberek – igen, a romák is, a narkósok és hajléktalanok is – csak rájuk számíthatnak, felekezettől függetlenül. (Szíriai menekülteket is ők fogadtak be, segítettek, ahogy a harmadik világban is vannak közhasznú misszióik.)

Szóval: a társadalmi béke szolgálatában tesznek annyit, amennyit a munkáltatók vagy a szakszervezetek, ngo-k, egyéb érdekvédelmi és lobbiszervezetek, értékrendi nevelésben pedig még többet is. Olyan munkát végeznek, ami a társadalmi közösségnek jó. Jó az országnak, jó mindenkinek, mert a közjót szolgálja. Közérdekűek, értéket teremtenek – akkor is, ha munkájuk értékét nem számolja át eurókra vagy centekre senki, és óriásplakátokon sem hirdetik magukról, mi mindent sikerült megcsinálniuk.

Hogy eszmeiségükben, értékrendjükben egyházaink nem férnek bele a mai mainstream-be? Nem is lenne jó, ha beleférnének. A hit nem a földi elvárások elvtelen kiszolgálása. A történelmi egyházak azért történelmiek, mert felekezeti közösségeik az aktuális mainstream-ek ellenére a legrosszabb időkben is mertek-tudtak az örök igazságok felé törekedni. Ezért maradtak fenn. Beemelésük a törvényelőkészítési folyamat vitáiba nem privilégium, hanem eddigi érdemeik elismerése, az egyenrangúsításuk, az emancipációjuk lenne.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.