HIRDETÉS

Bartók Csaba: Kép van, magyar hang nincs!

hirek.sk 2018. február 19., 08:28
Több mint fél év eltelt azóta, hogy megválasztották a szlovák televízió és rádió új vezérigazgatóját, Jaroslav Rezníket. A bő hat hónap nem hogy arra nem volt elég, hogy megoldást találjanak a magyar műsorsáv javítására, az adások bővítésére, de még a meglévők megtartása sem tartozott a prioritások közé.

Népi bölcselet és sporttörténet

„Járni jár, de nem jut!“ sokszor tréfálkozunk ezzel a népi bölcselettel. Most ez éppen a szlovák közszolgálati televízió, az STV magyar adásainak kapcsán jutott eszembe. A világ egyik szeme Észak-Koreán, a másik, jobbik szeme pedig Dél-Koreán van. Bennünket a téli olimpia kapcsán inkább a déli rész, a phjongcshangi történetek érdekelnek. Az örökranglista szerint sem Szlovákia, sem pedig Magyarország nem tartozik az élmezőnybe, de Szlovákia dicsőségére legyen mondva, hogy érmeivel az eddigi megmérettetések alapján a 31. helyen tanyázik, míg Magyarország a negyvenediken. A déli szomszédhoz képest pedig, Kuzminovának köszönhetően, az idén jobban startoltak.

Arányok, illetve adni vagy nem adni – úgysem hiányoznak senkinek

Szlovákia lakosságának 8,5%-át alkotják a magyarok, a magyarul beszélők száma azonban jóval meghaladja az ötszázezret. Ha nagyon szerényen számoljuk, súlyuknak megfelelően a két közszolgálati tv csatorna összidejéből napi 4 óra műsoridő járna a felvidéki magyarságnak. Ezzel szemben munkanapokon van egy 5-7 perces híradó és még hetente egy közel fél órás magazin műsor, illetve stódióbeszélgetés. Magazin és stúdió eleve csak szeptember és június között van. Ennyi! Vagyis ennyinek kellene lenni, de ennyi sincs. Most éppen a téli olimpia miatt maradnak el a műsorok, máskor más miatt. Tavaly összességében mintegy másfél hónapig nem volt híradó. Sem a politikum, sem semmilyen tanács nem tiltakozott, és a magyar nép sem vonult az utcára emiatt. Mert a Nép jelentős része azt sem tudja, hogy van magyar adás. Ugyanis egy szlovák műsortengerbe beágyazott pár perces magyar műsort nem lehet számon tartani, főleg, ha az nem főműsoridőben van. (Bár volt, amikor ott volt.) A magyaroknak pedig jó a délutáni műsorsáv is, mert úgysem veri a tam-tam dobot senki a nézhetetlenség miatt. Vagy ha igen, azt nagyon diétásan teszi, mert nem hallani, illetve sajtóvisszhangja sincs.

Kicsi politika

A parlamenti képviselők, többi között a Most-Híd támogatásával 2017. június 20-án, második körben választották meg a szlovák televízió és rádió új vezérigazgatóját, a meèiari éra ismert alakját, Jaroslav Rezníket. Az új vezér ígéretet tett arra, hogy új munkakörét tisztességgel, szabadon és Szlovákia polgárainak érdekében fogja ellátni. Ezt érezhetik most a felvidéki magyarok! A bő hat hónap nem hogy arra nem volt elég, hogy megoldást találjanak a magyar műsorsáv javítására, az adások bővítésére, de még a meglévők megtartása sem tartozott a prioritások közé. Rigó Konrád, a kulturális minisztérium Híd által jelölt államtitkára a Paraméternek így nyilatkozott a választások kapcsán: "A végeredményből látjuk, hogy Rezníket a Híd támogatása nélkül is megválasztották volna, de így, hogy a Híd szavazatával nyerte el pozícióját, biztosan jobb helyzetbe kerülhet az RTVS magyar  - tévés és rádiós - adása. Bővülhet a műsoridő, javulhatnak a technikai körülmények, és növelhető lesz a Pátria Rádió FM-lefedettsége is."

Valószínüleg Rigó Konrád is őszintén reménykedett, mint a rendszerváltás óta oly sok felvidéki magyar. Fontos a hit, kitartás és bizalom, hisz még csak 28 éve várjuk, hogy lássunk is már érdemleges „magyarvalamit“ a világító dobozból. Ha pedig magyarországi adományozók próbálnak az áldatlan helyzeten anyagilag is segíteni, akkor már a kezdeményezést is cafatokra szedi a „független“ szlovákiai sajtó. „Ne osszon meg bennünket Budapest a pénzével“ mottó alatt. Azért ez nem semmi...

Lovász Attila, mint magyar vezető

Lovász Attilát a 2011-es év első felében még Nagy József (Híd) környezetvédelmi miniszter tanácsadójaként látjuk, majd az év második felétől a szlovák közmédia (RTVS) nemzetiségi adásainak igazgatója lett. Olyan koncepcióval jelentkezett az RTVS vezetésénél, amely szerint a nemzetiségi műsoridőt a köztelevízió saját gyártású műsoridejének arányában kellene meghatározni, két csatorna esetén ez kb. 60-90 perces napi nemzetiségi sávot jelentene. Ezzel, tudomásom szerint mind az akkori, mind pedig a jelenlegi vezetés azonosult. Megköszöntük. Csak valami miatt nem történt semmi. A felvidéki magyar pedig türelmes. Kivár, hátha kap valami koncot. Ezt tudják a szlovák politikusok is. A látszat alapján pedig e szerint járnak el.

Visszatérve a napi magyar adásokra. Az olimpia megnyitója előtti napokban felhívtam Lovász Attilát, hogy első kézből kapjak információt a leállással kapcsolatban. Elmondta, hogy rajta múlik, hogy átteszik-e a híreket más műsoridőbe vagy sem, de szerinte nagyon alacsony lenne a nézettségük, ha áttennék, viszont ha elmaradnak, spórolni tudnak és az majd pozitívan megmutatkozik további műsorok színvonalán. Illetve kilátásba helyezte, hogy hetente kétszer vagy háromszor szerkeszthetnek egy-egy magyar híradót. Ebből eleddig nem lett semmi, a takarékoskodás eredményéhez pedig nehéz bármit is hozzáfűzni. Hogy éppen a magyarokon kell spórolni?

Egy rövid kitérő

Négy évig lehetőségem volt a magyar közmédia, az MTVA vezérigazgatói tanácsadó testületében tevékenykedni. Akkor még csak tervben volt az M4 sportcsatorna létrehozása, tehát a sportműsorokkal, olimpiai közvetítésekkel ott is okosan kellett „sakkozni“, hogy ne menjen a további műsorok rovására. Egyre azonban ügyeltek. A nemzetiségi műsorok pozitív diszkriminálására. Nemzetiségi tv műsor nem maradhatott el! Más időben ugyan, de a számukra meghatározott perc terjedelemben le lett gyártva és műsorba illesztve. Itt a gyártást külön kihangsúlyozom. Szlovákiában nem csak a néző van megkárosítva, hanem a külső, bedolgozó stábok is. Míg a belső személyzet fizetése adott, ha van adás, ha nincs, a hetekre leállított műsor egy alvállakozó esetében komoly anyagi nehézségeket okozhat. Bár nem hiszem, hogy a kenyéradó gazdáknál ez egyáltalán jelent valamit.

Kitekintés a külhoni magyar közszolgálati tévézésre

Ukrajnában (Kárpátalja) heti 75 perc jut a kb. 160 ezer magyarra. Õk a lakosság 0,3 százalékát jelentik.

Romániában a kb. 1,7 millió magyarra (kb. 7 százalék) kb. 230 perc jut hetente.

A szerbiai Vajdaságban heti 800 perc jut kb. 300 ezer magyarra. Õk kb. 3 százalékát jelentik az ország népességének.

Horvátországban sokáig horvát nyelven sugároztak a kisebbségeknek, most már van egy heti magyar ablak, a kb. 18 ezres közösségnek (kb. 0,3 százalék).

A legérdekesebb talán Szlovénia példája: a mintegy 8 ezer magyarnak (kb. 0,4 százalék) heti 150 percet biztosítanak az országos sugárzásban. Lendván egy korszerű rádió és televízió stúdiót építettek a magyar közösségnek.

Csak az ismétlés miatt: a szlovákiai magyarság 8,5 százaléknyi lélekszáma heti 80 percet érdemel. Amit bármikor megvonnak tőle! Éppen most is.

Még egy kicsit maradjunk külhonban. A közszolgálati mellett Erdélyben sugároz még az Erdély Televízió és a Vajdaságban a Pannon RTV, amik egész napos magyar műsorfolyamot kínálnak nézőiknek, részben közpénzből.

Következtetések

Szerbiában napi szinten mintegy 200 fős televíziós szakembergárda dolgozik azon, hogy az ott élő magyar közösség anyanyelvén legyen informálva. Egyébként az ottani közmédiában készülnek még a magyar nyelvű gyerekműsorok, dokumentumfilmek, oktatófilmek, ismeretterjesztő filmek, drámák és játékfilmek is. A közszolgálati tv mellett pedig kinőtte magát egy másik erős, alapítványi médiaközpont is. Abban az országban, ahol a háború mindenre rányomta bélyegét, egy erős magyar közösség fejlődhet az élet minden területén. A politikától a művészeten keresztül az oktatásig. Mert létezik az autonómia egy bizonyos formája. Szlovákiában még az autonómia szó kimondásától is rettegnek.

Az általam taglalt élettérben, ha összehasonlítom a két szláv országot, akkor azt a következtetést kell levonni, hogy bár mentalitásban sok a párhuzam a szlovák és a szerb nép között, a (cseh)szlovák diplomácia, a nemzetiségi ügyeknek rafináltabb kezelésében előrébb jár. Úgy tudták megvonni a tájékoztatást a kisebbségeitől, hogy az ne fájjon, a „nesze semmi fogd meg jól“ alapon. A 2. világháború utáni retorziók, a magyarok mai napig tartó és ható háborús bűnössége, olyan jámborrá és megfélemlített néppé tette a felvidéki magyarságot, akinek lassan már minden mindegy. Egy önálló magyar televízió talán még jelenthetne valami fénysugárt, bár ettől a politikusok, legyenek azok bármely oldalon, borzongnak, mert nem látják a biztosított felügyeletet.

A Vajdaságtól tanulva, majd versengve a többi külhoni magyar médiaközponttal még nálunk is példát lehetne mutatni az önazonosság felismerésének és erősítésének terén. Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy ha az asszimiláció visszafordításához nem is, de megállításához, illetve lelassításához komolyan hozzásegítene egy önálló felvidéki magyar televízió.

Ami hál´Istennek létrejött!

Bartók Csaba

0 HOZZÁSZÓLÁS
Legnézettebb
HIRDETÉS