Bartók Csaba: Bugár Béla söprője
Sok volt a protokollból meghívott kassai szlovák, de még több a nemzeti vonalat képviselő, ha úgy tetszik emkápés régi ismerős arc Gömör, Abaúj, Zemplén és Ung térségéből. Ez hozhatta ki történetünk főhőséből a következő mondatot, egy ismert politikussal való beszélgetés közben:
„Én az MKP-t egy év alatt kisöpröm innen teljesen.“
Vártam, mint az egyszeri szolgalegény, hogy kiteljen az esztendeje, és mit hoz a jövő? Most telt le az egy év. Nem szeretnék mély elemzésekbe bocsátkozni, mert nem vagyok politikai elemző, de!
A politikai helyzet 1998-ban kikényszerített egy magyar pártegyesítést. Nemzetiek, keresztények, liberálisok egy akolba kerültek. A Szlovákiában élő magyarság egyik legnagyobb politikai sikere ez a pártfúzió volt, amikor is az MKDM, az Együttélés és az MPP egyesültek Magyar Koalíció Pártja (MKP) néven. A párt 1998-tól 2006-ig része volt a szlovák kormánynak. A két választási ciklusban az MKP-nak miniszterelnök-helyettese, 3 minisztere, több államtitkára és egyéb vezető pozícióban levő 20 képviselője volt. 2007-ben Bugár Bélát az MKP Országos Kongresszusa nem választja meg újra elnöknek.
És innentől kezdve nem a felvidéki magyar érdek ír felül dolgokat, hanem a személyi politizálás kerül előtérbe.
2007-ig is recsegett-ropogott belülről a szlovákiai magyar politikum malma. Zajos volt, de a kívülálló csak azt látta, hogy forog a kerék és van végeredmény. A fínom őrlemény.
Azóta korpa sincs és a felvidéki magyar létünkben sem születtek jó megoldások. Az új párt a sztárpolitikus régi mosolyát, pozícióját, felépített imázsát és nem utolsósorban gazdasági kapcsolatait kihasználva szárnyalásba kezdett. 2010-ben Dél-Szlovákiában 146 000 szavazatot kap a Most-Híd párt. A fő ellenség a régi szekértábor marad.
2016-ban már közel 50 000 választó fordul el a Hídtól ugyanazon régióban. Még szerencse, hogy északot és a nagyvárosokat mozgósítani tudta a Híd, valamint van olyan meggyőződéses stabil szavazóbázisa, mint a kassai Luník IX. lakótelep, ahol már kisebb mértékben mint korábban, de a választók még mindig 36%-a a Most-Hídra adta le szavazatát.
Az MKP a maga bő 100 000 választójával pedig állja a sarat. De minek és meddig? Ami pedig a legbosszantóbb a szlovák és a magyar ellentábornak is, hogy ezek az emkápésok még mindig itt vannak. „A politika úri huncutság!“ - mondták eleink. Ebben vagy benne van az ember és érzi-érti, vagy csak kintről figyeli és elmagyarázzák neki, hogy nem látja jól amit lát, mert egyébként minden a választó és a „kisember“ érdekében történik.
Mint a mostani kormánykeringő is, vagy ha úgy tetszik, seprűstánc.
Kopik a seprő! Az MKP maradt. A szemét pedig egyre több. Kit érdekel még, hogy mi lesz velünk magyarokkal? Naivitás azt gondolni, hogy a csalódott hidasok a következő választáson visszaszaladnak az MKP táborába.
Nincs jó megoldás a pártszakítás óta. Egyre mélyülnek a lövészárkok. Az identitászavaros vagy kettős identitású magyarok nagyon könnyen besorakoznak egy újabb, egy másik divatpárt mögé. Nem lesz ez számukra gond. Legalább levetkezik a foszladozó magyar felelősséget.
És ebben a helyzetben kellene elkezdeni magyar–magyar összeborulásról beszélni. Istenem, honnan hová jutottunk egy pár év alatt! Magyar a magyarnak farkasa lett, a koncon pedig morog egy szűk réteg.
Berényi lemondott. Pedig a felhozatal legjobb politikusa volt, sőt, még a békeidőben Bugár is őt nézte ki utódjául, mint legtehetségesebb kollégát. Õt elsöpörte az esztendő, de a hadra fogható népe maradt! Ezek kivárnak. Meg kell várni még megjön a vezető magyar politikusok jobbik esze, vagy meg kell várni míg visszavonulnak birtokaikra a most regnáló magyar politikusok és tiszta lappal kezdő fiatalok veszik át helyüket.
Nagyböjt időszakában vagyunk, de elsősorban nem az a bűn, ami bemegy a szánkon, hanem ami meggondolatlanul vagy éppen rosszindulatból kijön rajta. Figyeljünk oda kijelentéseinkre, de főleg a tetteinkre. Vannak államférfiak, népükért sokat tevő politikusok, akiket az utókor szoborral, közterek elnevezésével, emléktáblával jutalmaz. Mi esetünkben főhősünk valószínűleg pontosan annyi táblát fog kapni mint a kisöprésre szánt százezer kor- és nyelvtársának jelentős része. Tehát egyet. Bár lehet azon vastagabb lesz az arany keret, de az a felvidéki magyarság megmaradásában már mit sem számít.
Még abban reménykedhetünk, hogy ha a Most-Híd kormányra kerül, akkor valamivel több csöppen Dél-Szlovákiába is. A tűzoltóautók mellé kaphatunk még hosszabb tömlőket, hogy hatásosabban oltsuk a sorainkban elmérgesedett futótüzet.
Ami pedig a magyar érdekképviselet megerősödését illeti, az a koalíciós szerződés aláírása után csak szertefoszló álom marad.
Mindennek ellenére húsvét közeledtével nem fejezhetem be másként, mint azzal, hogy lesz feltámadás!
Bartók Csaba