Barátok és ellenségek, házon belül
Annyi már biztos, hogy Igor Matovič nem a visszafogott és kiegyensúlyozott jelzőkkel kerül be a történelemkönyvekbe. Persze, a neki jutott időszak is nehéz, a járvány vészes méreteket ölt. Az emberek elégedetlenek a kormányzati döntésekkel az átláthatatlan rendelkezések miatt, és a balhét ezért valakinek el kell vinnie. Így a kormányfő házon belül talált ellenséget.
Richard Sulíkkal a kezdetektől több nyílt színi csörtéje volt, most mégis más ez, mint egy lájkvadász Facebook-csata. Vitájuk lassan hatalmi harccá nő. Az OĽaNO fél év alatt elveszítette támogatói felét, miközben az SaS népszerűsége nem kopott, mi több, nőni kezdett. Ez is indokolja, hogy
a kormányfő – rosszul taktikázva – most Sulíkra akarja tolni a felelősséget, a renitens vádjával.
Az SaS-t ugyanis tovább erősítheti, hogy az embereknek elegük van a korlátozásokból, még akkor is, ha sokkal erőteljesebb a vírusveszély, mint néhány hónapja. És miközben a kormányban egóharcot vívnak, Pellegrini „hangja” vészesen erősödik, a szélsőségesek meg utcakővel a kezükben vonulnak Pozsonyban, Matovič fejét követelve.
A koalíciónak rohamtempóban kellene magát összekapnia és lezárnia a vitát, még mielőtt a koronavírus-járvány kezelhetetlenné válik, és az elégedetlenség el nem harapózik.
Talán már ők maguk is felfogták, mert a kormányfő legújabb ötletét, az ország átfogó tesztelését megtámogatta Sulík is. Aki ezúttal azon sem akadt fel, hogy Matovič zsaroló pozícióba állt, amikor elutasítás esetére az ország teljes leállítását, sőt, a lemondását is kilátásba helyezte.
Igor Matovičnak a felvidéki magyar állóvizet is sikerült felkavarnia, azzal, hogy találkozott az MKP vezetőivel, Forró Krisztiánnal és Berényi Józseffel.
Ez gyors reakció volt a részéről, hogy sértő kijelentéséért elnézést kérjen a magyaroktól, miután nagy felháborodást váltott ki, hogy egy elhibázott ragozására megjegyezte: ez magyarul volt. De hát, tapasztalhattuk már, nála könnyen jönnek a szavak, sértés vagy akár bocsánatkérés formájában. A találkozó azonban lehetőséget teremtett arra is, hogy megvitassák, délen milyen fejlesztési projekteket kellene támogatni az Unió felújítási alapjából. Konkrét vállalásokat ugyan nem tett a miniszterelnök, az azonban hivatkozási alap is lehet a jövőben, hogy többször hangsúlyozta, Dél-Szlovákia nem lehet mostohagyerek, a pénzeket arányosan fogják elosztani.
A találkozó tehát több volt, mint gesztus. Aligha van arra példa, hogy a kormányfő parlamenten kívüli párttal tárgyaljon, majd élő közvetítésben sajtóértekezleten tájékoztasson arról.
Ahol ráadásul az MKP elnöke magyarul is szólhatott a közösséghez. Az előítéletek lebontásának fontos momentuma lehet az a kormányfői vállalás is, hogy többé nem a kisebbség megnevezést, hanem a magyar közösséget használja, és másokat is erre biztat.
A magyar érdek tehát az MKP-n keresztül tud megjelenni a kormányzati politika legfelsőbb szintjén, a két kispárt, a Most–Híd és az Összefogás mégis kánonban bírálta a találkozót, színjátéknak nevezve, és az alakuló magyar egységet „féltve”. Meglehetősen bizarr, hogy a Most–Híd kéri ezt számon, miután Sólymos László a napokban „roadshow-t” tartott, előbb Druckerrel, majd a progresszívekkel tárgyalt. És az Összefogás se lenne rest, ahogy tavasszal tette, most is szelfizne bárkivel, ha lehetősége lenne. Őszintétlen tehát ez a fanyalgás, főleg, hogy a vegyespárt kormánybiztosi poszttal köthető a hatalomhoz, az Összefogás meg épp a komáromi elöljárói hivatalért talpal a jelöltjének.
Nehéz elhinni, hogy a két kispárt vezetői elutasítanának egy miniszterelnöki meghívót. Egyébként meg parlamenten kívüli térből minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy pozicionálják magukat és erősítsék az érdekvédelmünket.
Csúnya ferdítés a találkozó gazdasági felvetéseit úgy beállítani, hogy ezzel a stratégiai témákat mellőzte az MKP. Ki gondolja, hogy a jogbővítés, az önkormányzatiság, az iskolaügy megkerülhető, ezekről borítékolhatóan nehéz tárgyalások várnak még a pártra. És valótlan állítás az is, hogy Forróék lemondtak a Beneš-dekrétumokról és az állampolgárságról, miközben mindkét ügyet folyamatosan, szakmai tárgyalásokkal próbálják előbbre vinni.
Ezek az érzékeny kérdések nem egy gyorsan összerántott találkozó témái.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az MKP-ra nagyobb felelősség hárul, s nem csupán az erőviszonyok miatt. Berényiéknek élniük kell a kapcsolati tőkéjükkel, azzal, hogy a kormányfő partnerként tekint rájuk. Eredmények nélkül ugyanis a deklarált barátság csak üres szólammá halványul, a gesztusok jelentéktelenné válnak.
Ha a hármak részéről őszinte a szándék, a magyar egységteremtés attól nem kaphat léket, hogy a pártok szlovák térfélen is megpróbálnak jelen lenni.
Az izmozás, a pozícióharc, a beszólogatás viszont annál többet árt. A választói türelem meg véges.
