Az összefogás hamis és igaz hangja
Egyetlen felvidéki magyar érdekeltségű párt sem tudja már megkerülni a magyar összefogás kérdését, mivel olyan erős a nyilvánosság nyomása ennek elérése érdekében.
Van persze egy párton belüli belső kényszer is, hiszen egyik se gondolhatja komolyan, hogy az 5 százalékos parlamenti küszöböt, ami kedvező esetben is mintegy 160 ezer szavazatot jelent, valamelyik önállóan megszerzi. És jönnek szép sorban az intő jelek: az államfőválasztáson Bugár Béla leszereplése, az EP választások kisebb és nagyobb kudarca (a végeredmény szempontjából mindegy), az egyre csökkenő felvidéki magyar szavazókedv.
A Most-Híd bármennyire is hangoztatja továbbra is együttműködési hajlandóságát a többséggel, azt már a jelenlegi kormányszerepvállalásával és megbízhatatlan hintapolitikájával eljátszotta,
másrészt több olyan szlovák politikai szubjektum is színre léphet a következő parlamenti választásokon, amelyek elszippantják a vegyespárt demokratikus érzelmű szlovák szavazóit, sőt keresni fogják a magyar választók kegyeit is. A magyar szavazók többsége eddig is az MKP-ra szavazott, de tudjuk, ez nem bizonyult elegendőnek a parlamentbe jutáshoz. Aztán ott van még a két magyar törpepárt, amely közül az egyik, az MKDSZ inkább a Hídhoz közeledne (lásd riszálásukat az államfőválasztás alkalmával), a Magyar Fórum pedig meg talán az MKP-hoz, de hogy ez mennyit hozna (vagy vinne) az etnikai párt konyhájára, nem lehet előre megjósolni. Talán semennyit.
Várható volt, hogy a hovatovább népakarattá tornyosuló igénynek eleget téve rövid időn belül (nagyon sürget az idő) a pártok részéről is megfogalmazódik az összefogás igénye.
Egy héten belül megszólaltak magyar egység témában a felvidéki magyar hang- és mértékadók: a Most-Híd és az MKP országos tanácsai. Különböző módon, mondhatjuk azt is, hogy a tőlük megszokott és előre sejthető formában: az egyik nyeregben ülve magas lóról és diktálva, a másik sokkal több alázattal és konstruktívabban.
Időben előbb a Most-Híd Országos Tanácsa ülésezett, és határozatban nyilvánította ki, hogy a jövő évi parlamenti választásokon kész helyet biztosítani saját választási listáján olyan pártok jelöltjeinek is, amelyekkel meg tud egyezni az együttműködésről.
Ezzel a bejelentéssel egyértelműsítette az általa elképzelt erőviszonyokat, gyűjtőpártként határozta meg magát, amibe belefoglaltatik az is, hogy a meghunyászkodó és alkalmazkodó magyar jelöltek mellett helyet kíván adni listáján a sehova se tartozó szlovákoknak is, hogy megőrizze továbbra is az együttműködés látszatát.
Nem volt túl elegáns lépés, inkább hasonlítható egy megfojtáshoz vezető kebelre öleléshez!
Nem is késett sokáig az MKP országos tanácsának válasza a vegyespárt ajánlatára: „Minden párttal tárgyalni fogunk, de az, hogy a tagjaink egy másik párt jelölőlistáján, egy másik politikai szubjektum színeiben induljanak a választásokon, nem járható út.“ Zárójelben megjegyzendő, hogy ez a fajta közös indulás egy soha nem tapasztalt karikázási harcot hozna, ami még inkább elmérgesítené a jelenlegi labilis viszonyokat.
Sokkal inkább tűnik járható útnak az MKP OT határozata egy választási párt létrehozásáról, amely sokkal kifejezőbben fogalmazza meg az egyenrangúságon alapuló egységet!
Hiszen ez történt 1998-ban is, amikor Duray Miklós Együttélése, Bugár Béla Magyar Kereszténydemokrata Mozgalma és A. Nagy László Magyar Polgári Pártja megegyezett, és választási pártként létrehozta a Magyar Koalíció Pártját.
Tehát megvannak a közelmúlt ezirányú tapasztalatai, amelyekből a kedvezőtleneket okos politizálással ki lehetne szűrni!
Az 1998-as MKP sem volt olyan zökkenőmentes hurrá-pártegyesülés, mint ahogy sokon gondolják,
azt is a kényszer szülte, csak akkor még léteztek olyan felelősségteljes felvidéki magyar politikusok, akik tudták, hogy a felvidéki magyarság jövője érdekében vissza kell lépniük egy sorral, és meg is tették!
Az idő viszont nagyon sürget! Maszatolásra most nincs idő, tárgyalni kell, már holnap!
