Az oroszok szovjet öröksége
Oroszország május 9-én a náci Németország felett aratott győzelmét ünnepli. Az orosz elnök, Vlagyimir Putyin beszédében kihangsúlyozta, az Ukrajna elleni támadás szükségszerű lépés volt. Adja magát a kérdés, ez valóban csak egy szimpla emlékezés és tisztelgés volt, vagy egy újabb bizonyosság arra, hogy Oroszország nem mondott le a birodalmi törekvéseiről?
Vlagyimir Putyin szerint Ukrajnát fel kell szabadítani a náci elnyomás alól. Aki azt hitte, hogy az ünnepségen a béke fontosságát emeli ki az orosz elnök, az tévedett. Továbbra is folytatódik a propaganda, amellyel az orosz népet etetik. Az ország számára május 9-e a legnagyobb ünnep, hiszen ekkor sikerült leszámolni a náci Németországgal. Ez volt talán az az egyetlen alkalom, amikor a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió közösen lépett fel.
Az orosz vezetés folyton hangsúlyozza, hozzájárultak a nácizmus legyőzéséhez. Ugyanakkor a második világháború kezdetén a nácik mellett ők képviselték a másik legszörnyűbb ideológiát, a kommunizmust.
Lengyelországot pedig a szovjetek is megszállták. Vegyük csak a lengyel történelem legbrutálisabb eseményét, a katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosságot, ahol lengyel katonákat, tiszteket, és értelmiségieket végeztek ki a szovjetek.
Persze a mai orosz vezetés ezeket a szörnyűségeket megpróbálja relativizálni és áldozatszerepben feltüntetni az országot. Az pedig egészen elképesztő, hogy az ukrajnai eseményekért kizárólag a Nyugatot tartják felelősnek, miszerint ők akarták először megtámadni a Donbászt és a Krím-félszigetet. Vajon hol van a határ, és Putyin meddig képes elmenni?
Sajnos ki kell jelenteni, hogy
a mai Oroszország nem tanult a régi sérelmekből, bizonyos értelemben a szovjet időszak politikája folytatódik.
Putyin álláspontja szerint az ország akkor volt a legerősebb és legnagyobb, az orosz kisebbséget pedig mindenképpen fel kell szabadítani az elnyomás alól. Putyin olvasatában az „elnyomottakat” a nácik tartják fogva. Ebben az esetben ez az ukrán politikai vezetés és az elnök, Volodimir Zelenszkij. Az biztos, hogy az ukrán kormány a kisebbségekhez nem viszonyul tisztességesen, a kárpátaljai magyarság sajnos nagyon sokszor szenvedett az ukrán nacionalizmus miatt. Az azonban túlzás, hogy az orosz államvezetés lenácizza az egész ukrán politikai vezetést.
Pontosan ezt csinálták a szovjet időkben is,
akik Szovjetunió ellenségei voltak, vagy ellenkeztek a szovjet állami érdekkel, azokat mind nácinak tartották.
Szomorúan kell konstatálni, hogy a szovjet párhuzamok nem csak retorikaiak. Nagyon is valóságos a múlt és a jelen hasonlósága. A május 9-i ünnepségen fel lehetett fedezni a szovjet vörös csillagot a kabátokon, és még ma is avatnak Lenin-szobrokat.
A jelenkori orosz politika tehát teljesen azonosul az egykori szovjet eszmeiséggel és ezt igazolja Putyin birodalmi törekvése is. Az már más kérdés, hogy a kommunizmust mint ideológiát mennyire építik bele az orosz politikai narratívába Putyinék, de tény, hogy a múlttal még nem sikerült teljesen leszámolnia Oroszországnak. A második világháborút követően két totalitárius ideológia veszélyeztette a világot. A nácizmus és a kommunizmus nagyon sok áldozatot követelt Európában. A nácizmussal Németországban sikerült leszámolni. Az ország tanult a múltjából, sikerült a megfelelő következtetéseket levonni és le tudott számolni ezzel az eszmével. Vajon ugyanez megtörtént Oroszországban a másik totalitárius ideológiával is? Nagyon úgy tűnik, hogy erre még egy jó ideig várni kell.
