Az öregúr látogatása
Bajban ismerszik meg a barát, tartja a mondás. A bajból pedig mostanában alaposan kijut minden népnek. Még szerencse, hogy vannak jótevők, akik önzetlenül segítenek. Mint például a tengerentúlra szakadt atyánkfia. El tetszett találni, kire gondoltam, a kétszínű, farizeusi viselkedés iskolapéldájára, Gyuri bácsira.
Nemrég bejárta a világsajtót a hír, hogy a nagy jótevő egymillió euró segítséget nyújtott Budapestnek. Ám mielőtt hozsánnát kiáltanánk és kitörölnénk a hála könnycseppjeit a szemünkből, gondoljunk bele, miről is szól Gyuri bá újabb megnyilvánulása. Pláne, ha felmerül a gyanú, hogy a neves (vagy inkább hírhedt) pénzhalmozó kétszer is meggondolja, kit és hogyan támogasson. Mert nemcsak Budapestet kereste fel egymillió eurós adományával (ami számára morzsányi alamizsna), hanem vélhetően a magyar nemzeti valutát is szerencséltetni méltóztatott kitüntetett figyelmével. Utóbbira természetesen nincs bizonyíték, csak kapiskálják, hogy ő állhat a forint történelmi mélyrepülése mögött. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Soros az angol fontot is padlóra vitte, máskor keleti valuták estek áldozatául, de vélhetően az olaszok se foglalják imába a nevét. Ennek az embernek nincsenek erkölcsi gátlásai, és ezt nem is rejti véka alá.
Hanem a körülmény, hogy milyen helyzetben teszi ezt! Mert még békebeli időkben is undorító, hogy valaki emberek millióit akarja szerencsétlenné tenni (márpedig egy recesszió, súlyos válság következményeit nemcsak Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz–KDNP érezné meg, hanem az egész magyar nép), hát még akkor, amikor tömegével halnak meg az emberek.
A Gyuri báfélék azonban ilyenkor sem nyughatnak. A Fitch Ratings hitelminősítő például nemrég bóvli minősítést adott az amerikai Delta légitársaságnak azzal az indokkal, hogy az egész iparág rendkívüli nehézségekkel küzd. Már hogy a manóba ne küzdene, amikor gyakorlatilag leállt a repülőforgalom! A Delta emiatt 35 ezer dolgozóját rakta ki az utcára. Nem tudom, ki hogyan van vele, de az ilyen hírek szinte arculcsapásként érnek.
Vajon mire jó, hogy egy hitelminősítő belerúg egy cégbe, amikor az csődbe kerül? Miféle sátáni logika mentén történik mindez, és mennyire érinti azt a harmincötezer szerencsétlen embert, aki munka nélkül maradt? Akinek családja, gyermekei vannak? A bóvli címke vajon vonatkozik-e a szerelőmunkásra is? Szégyellheti-e magát az a melós, akinek a gyereke nekiszegezheti a kérdést: miért lettél te bóvli, apám? Csak a cég vezetése, a milliomos menedzsment bóvli, vagy az egész cég, beleértve az irodistát, a pilótát és a takarító nénit is? Kinek jó, ha valamire rásütik a bélyeget? Attól, hogy rádobnak egy lapát földet, jobb lesz a világ?
Tudom persze, a piac a dzsungel törvényei szerint működik. A minősítők és egyéb spekulánsok ugyanakkor emberek millióinak sorsáról döntenek, olykor országokat bélyegeznek meg. Az egészben az a legvisszataszítóbb, hogy a világ gazdasága reszketve várja, mikor milyen verdiktet mondanak ki, pedig mindenki tudja, hogy ezek a társaságok nem független szervezetek, hanem a nagytőke egy-egy csoportja üzemelteti őket. Szóval jó lenne nem komolyan venni a véleményüket. Csak hát a piac! A szent piac.
Sokan mondják, hogy a koronavírus-járvány után szebb lesz a világ. Új közösségek alakulnak, a meglevők megerősödnek. Nemzetek fogják felismerni, hogy a globalizmus nem jó semmire. Normálisabban fogunk élni. A segítőkészség és a hála kapcsán azért jusson majd eszünkbe, hogy az olaszoknak először a kínaiak, a kubaiak és az oroszok segítettek. Akik a bajban nem azt nézték, ki hová tartozik, milyen a bőrszíne, és milyen istenben hisz. De felettébb kíváncsi leszek, ha elmúlik a vész, hogyan köszöni meg nekik az Európai Unió a segítséget. Oroszországnak nyilván egy jó kis embargóval, Gyuri bának pedig a budapestiek írhatnak egy köszönőlevelet. Vagy – ez sem kizárt – gondolkodóba eshetnek, kikre bízták ezt a gyönyörű a várost.
(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/15. számában)
